- BEJELENTKEZÉS -



Elfelejtetted a jelszavad?


- REGISZTRÁCIÓ -








Hozzájárulok az adataim tárolásához


Newsroom Communicator logó
Article image

thoughtco.com

A szorgalmas csantavéri diáklányból lett rákkutató

Mecserik Anita

2021. 04. 19. 08:34

Dr. Engi Helga vajdasági származású rákkutató a budapesti Országos Onkológiai Intézet laboratóriumának munkatársa. A rákkutatás legújabb eredményeiről, a koronavírusról, és egy komoly kutatói karriert építő nő mindennapjairól beszélgetve, interjúalanyom hasznos egészségügyi tanácsokkal is szolgált arra nézve, hogyan erősítsük immunrendszerünket és csökkentsük a rák kialakulásának veszélyét.

– Úgy érzem, hogy amit kiskamaszként kitűztem magam elé, azt elértem. Azt csinálom, amit szeretek, ettől többre nem vágyom – vallja a csantavéri származású Engi Helga. A sikeres kutatót már általános iskolás korában érdekelte a biológia.

– Hogyan emlékszel vissza az általános iskolai évekre? A biológia melyik területe foglalkoztatott legjobban?

– Elsősorban remek biológiatanáraimnak tartozom hálával, hiszen megszerettették velem ezt a tantárgyat. Az emberrel kapcsolatos dolgok foglalkoztattak elsősorban, az emberi test felépítése, működése.



– A tanulmányaidat a szabadkai egészségügyi középiskolában folytattad. Hogyan született meg a döntés, hogy az orvosi hivatás helyett inkább a kutatás felé fordultál?

– Tulajdonképpen a sors döntötte el helyettem. Abban az időben, külföldi diákként magyarországi orvosi egyetem állami ösztöndíjas képzésére bejutni igen kevés ismerősömnek sikerült, ez az időszak a 1990-es évek vége volt. Azt nem szerettem volna, hogy szüleim 6 éven keresztül fizessék a tandíjat, ami nem kevés lett volna. Már akkor törekedtem, hogy mindent saját erőmből érjek el, és hálás voltam a szüleim addigi támogatásának, a szerető családi légkörnek, amelyben felnevelkedhettem, de nem szerettem volna ekkora anyagi terhet a nyakukra. Azt választottam, ami szintén közel állt hozzám, sőt mindig is a kedvenc tantárgyam volt. Az egyetemi éveim vége felé, félállásban ápolónőként dolgoztam a kardiológiai osztályon, (mivel anno magyar állampolgárságot csak úgy szerezhetett valaki, ha dolgozott, állandó jövedelme volt, ösztöndíj nem számított annak). A másfél év kórházi munka egy olyan osztályon, ahol mindennapos volt a haláleset, ahol hatalmas felelősség volt döntéseket hozni, megerősített abban, hogy nem igazán nekem való feladat lett volna az orvosi hivatás, lelkileg biztos nem bírtam volna. A laborban elért kutatási eredményekkel tulajdonképpen ugyanúgy az emberek gyógykezelésében tudok segíteni, csak más oldalról: nem gyakorló orvosként ugyan, de nem távolodtam el az egészségügyi vonaltól.

– Melyik egyetemek között válogattál, és hogyan alakult ki a végleges döntés?

– Elsősorban anyaországi egyetemek között nézelődtem, szegedi és budapesti egyetemekre fókuszáltam. Természetesen a végleges döntést nagyban befolyásolta, hogy minél közelebb legyek a szüleimhez, barátaimhoz, így a szegedi József Attila Tudományegyetem (ma már Szegedi Tudományegyetem a neve) Természettudományi Karának biológus szakát választottam.

– Ha jól értesültem a férjed a te szorgalmas, kitartó tanulmányaid hatására már munkába állás után fogott neki az egyetemi tanulmányainak. Hogyan kezdődött a közös életetek Budapesten?

– Valóban, a férjem 25 évesen kezdte az egyetemi pályafutását, természetesen Szegeden, ahol én is tanultam, de teljesen más területen. Sikereimen felbuzdulva döntött így, mindig is szeretett volna továbbtanulni, de kellett neki egy pozitív visszajelzés, ami elindítja ebbe az irányba. De ezt ő tudná jobban elmesélni. Szegeden kezdtük közös életünket, egy kis kollégiumi szobában. Budapestre csak évekkel később kerültünk, előbb barátoknál, majd albérletben laktunk, végül sikerült lakást vásárolnunk. Sok időbe telt, mire megszoktuk a főváros dinamikáját, nyüzsgését, de végül megszerettük, hozzászoktunk.

– Mesélnél a munkahelyedről? Hogyan kerültél oda?



– Szegeden a doktori (PhD) képzésem vége felé jártam, épp a doktori disszertációmat írtam, amikor a dolgozatom elbírálására felkért professzor szólt, hogy a budapesti Országos Onkológiai Intézet egyik kutató osztályán biológust keresnek. Pár nap gondolkodási időt kaptam, hogy döntsek, hogy megbeszéljem a párommal, folytatnánk-e az életünket Budapesten. Ez egy óriási lehetőség, hatalmas megtiszteltetés volt számomra, persze, hogy boldogan elfogadtam. Pár nap múlva felköltöztem Budapestre, párom pedig néhány hónap múlva követett, miután ő is talált itt állást.

– Gyakorlatban hogy néz ki a kutatómunka?

– Erre azt tudom mondani, hogy minden kutatói laborban más. Mindegyiknél alaprecept: jó vezető, jó csapatmunka, átgondolt célkitűzés, megoldási tervek és anyagi fedezet. A mi laborunk betegekből származó mintákkal foglalkozik. Daganatos betegek véréből, szövetmintáiból kinyerjük az örökítőanyagot (DNS-t), majd a molekuláris genetika legkorszerűbb módszereinek (pl. újgenerációs szekvenálás, PCR) alkalmazásával olyan géneket keresünk, melyek új terápiás célpontok lehetnek a gyógykezelésben. Vizsgáljuk továbbá, a terápia szempontjából, illetve a daganat kialakulásában fontos szerepet játszó génekben jelenlévő mutációkat. Ezen vizsgálatok eredményei a személyre szabott terápiás terv kialakításához nyújthatnak segítséget.

– Jelenleg hol tart a rákkutatás? Milyen eredményeket emelnél ki a rák elleni küzdelemben?

– Világszerte jelentősen csökkent az elmúlt években a daganatos betegségek mortalitása. A Cancer Statistics 2020-as jelentése szerint 1991 és 2017 között 29 százalékkal csökkent a daganatos betegségek miatti elhalálozások száma, ami azért jelentős sikerként könyvelhető el. Az elmúlt évtizedekben jelent meg a célzott rákterápia, a már régóta alkalmazott kemoterápia és sugárterápia mellett. Ezeket a készítményeket azért nevezik célzottnak, mert a daganat egy meghatározott molekulatípusára fejtik ki hatásukat: ezek meghibásodott fehérjék, amelyek gátlásával megállítható a daganat további osztódása és növekedése. Előnyük, hogy csak a rákos sejteket gátolják és a lehető legkisebb hatással vannak az egészséges sejtekre, szemben a kemoterápiával, ahol jelentős az egészséges sejtek pusztulása is. Ez a célzott rákterápia, hatalmas lehetőség a rák elleni küzdelemben. Hatékonyan képesek a daganatot támadni, azonban gyakran csak akkor hatásosak, mint említettem, ha a tumorban megtalálható egy speciális, a gyógyszer célpontjául szolgáló génmutáció. Ezek a szerek még nem alkalmazhatóak az összes daganattípusnál, ahol viszont igen, ott gyakran gyors és jelentős javulás érhető el. A precíziós rákgyógyászat fejlődését jól mutatja, hogy jelenleg ezernél is több új hatóanyagot vizsgálnak klinikai kísérletekben. Tudnunk kell azonban, hogy a célzottan ható készítmények sem csodaszerek, hiszen nem mindenkinél hatékonyak. Ezek a gyógyszerek, hangsúlyozom, kizárólag abban az esetben alkalmazhatóak, ha a vizsgált betegnél jelen van, vagy éppen nincs jelen egy bizonyos fajta génhiba. A célzott terápiák közül külön kiemelendők az immunrendszer ellenőrző pontjait gátló kezelések, amelyeknek nagy előnye, hogy gyakorlatilag bármely daganat esetén alkalmazhatók és nem kötöttek egyedi mutáció meglétéhez. Az ilyen típusú immunterápia alkalmazásának feltétele, hogy a tumor DNS-ben egyszerre nagyon sok mutáció halmozódjon fel, amely úgynevezett neoantigének (a szervezet számára idegen antigének) megjelenését eredményezheti. Ezek az újonnan megjelent fehérjék a rákos sejtek felszínén nagyon jó célpontot szolgáltatnak az immunsejtek számára, így az immunválaszt stimulálva hatékonyan küzdhetünk a rák ellen.



– Mennyire jellemző, hogy öröklődik a rákbetegség?

– Mára egyértelműen bebizonyosodott, hogy a rák genetikai eredetű betegség, amelyet génjeink “elromlása”, azaz mutációja okoz. Ezek többsége (kb. 80%-a) szerzett, azaz életünk során a testi sejtjeinkben keletkezik, és nem öröklődik. Vannak olyan mutációk is, amelyek öröklődnek. Pl. nőknél az örökletes mell- és petefészekrákban a legfontosabb gének a BRCA1 és a BRCA2, melyek bizonyos mutációi akár 60-80%-os mellrák-kockázatot, vagy 40-60%-os petefészekrák-kockázatot jelenthetnek. Ezért családi halmozódás esetén érdemes elvégezni ezeknek a géneknek a vizsgálatát.

– A daganatos betegségeket mennyiben okozza a stressz és az egészségtelen életmód, táplálkozás?

– A rákos megbetegedések kétharmada megelőzhető lenne egészséges életmóddal. A rendszeres mozgás, az egészséges táplálkozás, a visszafogott alkoholfogyasztás, a kevésbé intenzív napozás, valamint a dohányzás kerülése csökkenti a rák kockázatát. Hogy a stressz előidézhet-e daganatos megbetegedést, erről egymásnak teljesen ellentmondó kutatási eredmények és vélemények születtek napjainkig. A világszerte évente jelzett 12 millió új rákos megbetegedés 40 százaléka megelőzhető lenne. Kimutatták, hogy a mozgásszegény életmód a vastagbél-, a méhnyak- és az emlőrák kockázatát növeli, napi egy doboz cigaretta huszonkétszeresére növeli a tüdőrák kialakulásának valószínűségét. Az elhízás és egyes ráktípusok kialakulása között már tudományosan is igazolt a kapcsolat, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a második legfontosabb elkerülhető okként tartja nyilván. A súlyfelesleg szinte kizárólag zsírszövet formájában jelenik meg, és ez hormonokat (ösztrogént és inzulint), növekedési faktorokat termel, amelyek a különböző rákok kialakulásához járulnak hozzá. Az elhízás hasnyálmirigy -, vastagbél-, vese- és emlőrákot, illetve a nyelőcsőrák egy bizonyos típusát okozhatja. Fokozott alkoholfogyasztás növeli a száj-, gége-, garat-, nyelőcső, vastagbél- és emlőrák kockázatát. Forró ételek rendszeres fogyasztása miatt a japánok körében tízszer magasabb a gyomorrák előfordulása.

– Melyik típusú rákbetegség a legelterjedtebb?

– Régiónként és nemenként változó. Európában nőknél az emlő-, vastagbél- és a tüdőrák, férfiaknál a tüdő, a vastagbél- és a prosztatadaganat a legelterjedtebb.


(Prosztatarák sejtvonal mikroszkóp alatt)

– Hogyan tudjuk erősíteni az immunrendszerünket, amivel esetleg megelőzhetnénk ennek a betegségnek kialakulását?

– A daganatok kialakulásában sok tényező együttes hatása játszik közre, ezért a rák ellen komplexen, több fronton, a szervezet védekezőképességét erősítve érdemes küzdeni. Az immunrendszer hatékonyan erősíthető a baktériumflóra helyreállításával, továbbá vitaminokkal, nyomelemekkel és növényi antioxidánsokkal. A csökkent immunitás hátterében állhat például a vitamin- és vashiány, de a kevés mozgás és a nem megfelelő folyadékbevitel is.

– Az egészséges táplálkozás mellett javasolt-e például a c-vitamin szedése vagy zöld tea, esetleg egyéb tanácsod van-e ezzel kapcsolatban?

– Örülök, hogy pont a zöld teát hoztad fel, szívesen kampányolok mellette. A zöld tea sok polifenolt és epigallokatechin-gallátot (EGCG) tartalmaz, így az egyik legerősebb antioxidáns teánk. Több vizsgálat eredménye is arra utalt, hogy a zöld tea jótékony hatással van az emlőrák, májrák és a vastagbélrák megelőzésében. A zöld teában található EGCG megnöveli egy olyan gén mennyiségét a szervezetben (p53), mely segíti az esetlegesen sérült DNS helyreállítását sejtjeinkben (minden nap képződik ráksejt, de a DNS hibajavító enzimek kijavítják a DNS-ben bekövetkező hibákat). Ha viszont nem lehet a hibát kijavítani, ez a gén elősegíti a sejt pusztulását, vagyis megakadályozza a rákos sejt kialakulását, megállítja a sejtek növekedését és osztódását, tumorszupresszor génként funkcionál. Normál esetben a p53 gén viszonylag alacsony szinten van jelen a sejtekben, ami az átlagos működéshez teljesen elég is. Rákos sejtek megjelenésekor azonban szükség lenne többre, hogy a fehérje kifejthesse rákellenes funkcióját is – ebben segít az EGCG, ami megelőzi a p53 lebomlását. Nálam elképzelhetetlen egy nap zöld tea nélkül. Mindenkinek csak javasolni tudom, a fent leírt hatásai, nem mellesleg az íze és élénkítő hatása miatt is.



– Kutató, családanya és feleség is vagy: hogyan osztod be a nap 24 óráját, hogy minden területen eleget tudj tenni?

– Ez az egyik legnehezebb feladat, főleg annak, aki maximalista az élet minden terén. Lemondásokkal, folytonos szervezéssel jár. Különösen nehéz, mert a nagyszülők, rokonok nincsenek a közelben. Amióta anya vagyok, lassan 11 éve, a gyerekek mindenek felett állnak, így sok olyan terület, ami anno a legfontosabb volt az életemben, háttérbe szorul. Nagy segítség a mindennapokban a férjem, akire mindenben lehet számítani, aki éppúgy kiveszi a részét gyereknevelésben mint én, hálás vagyok érte.

– Egy ideig egyetemi tanárként is dolgoztál...

– Szegeden az orvostanhallgatók mikrobiológiai-immunbiológia gyakorlatát vezettem. Jelenleg nem tanítok, az már nem férne bele a nap 24 órájába.

– Ki az, akit szívesen megemlítenél mentorodként, támogatódként, aki hozzájárult az eddig elért eredményeidhez?

– Szegeden az Általános Orvostudományi Kar Mikrobiológia és Immunbiológiai intézet emeritus professzorát, Molnár Józsefet tekintem mentoromnak, támogatómnak. Egy fantasztikus orvos, kutató, ember. Ő indított el a rákkutatás irányába, rengeteg lehetőséget biztosított, hogy minél jobban bekapcsolódjak a világ daganatos betegségek elleni küzdelmébe. Számos hazai és nemzetközi konferencián vehettem részt a támogatásával, előadóként is. Több országban dolgozhattam hasonló területen a professzor úr kiterjedt kapcsolatai révén, Portugáliában, Belgiumban, Törökországban, Olaszországban és Kínában is.

– Hogyan látod a jelenlegi járványhelyzetet? Esetleg mi a véleményed a védőoltásról?

– Nagyon elszomorító ez a jelenlegi helyzet, főleg az emberek többségének a hozzáállása. Mindenkinek elege van már, mégis szerencsések vagyunk, hogy egy ismert vírusról van szó, és viszonylag gyorsan elkészült a védőoltás. Bármelyik oltás jobb, mint a betegség, ez nem egy egyszerű influenza, ez annál sokkal veszélyesebb, alattomos, kijátssza az immunrendszert. Nem lehet jobb a betegség a vakcinánál, még akkor sem, ha tünetmentesen átesik rajta valaki. Fél év múlva komolyabb problémái lehetnek, külön poszt-covid osztályok vannak már a kórházakban, azoknak akik fél éve átestek a betegségen és mindenféle problémájuk van. Mindegy melyik oltást választjuk, mindegyik jó, amit engedélyeztek. Mindegyik gyártó más technikával működő védőoltást dobott a piacra, attól függően, hogy az adott országnak melyik gyártósora állt rendelkezésre. Be kell oltatni magunkat, mert másképp ennek nem lesz vége!

– Milyen szakmai céljaid vannak még, amelyeket mindenképpen szeretnél megvalósítani?

– Úgy érzem, hogy amit kiskamaszként kitűztem magam elé, azt elértem. Azt csinálom, amit szeretek, ettől többre nem vágyom.

– Ennyi tapasztalattal a hátad mögött már tudsz hasznos tanácsokat adni útravalóként a fiatalabb generációknak. Mit üzensz a pályakezdő fiataloknak?

– Azt üzenem, hogy bízzanak magukban, legyenek céljaik, és semmi ne tántorítsa el őket azok elérésében. Azt a pályát válasszák, amit igazán szeretnének csinálni, ne másoknak akarjanak megfelelni. A kitartás, a szorgalom mindig meghozza gyümölcsét.

– Köszönöm, hogy megosztottad velünk mindezt a sok hasznos információt, hogy betekintést nyerhettünk a munkádba. További eredményes kutatást és jó egészséget kivánok!

Forrás: Newsroom Communicator