Fiatalok az egészségügyben

Csanádi Jázmin

2025. 04. 01. 15:59

Simon Rita 19 éves, lelkes ápolónő, aki alig fél éve kezdte el karrierjét a moholi egészségházban. Elmeséli, milyen érzés a fiatal generáció képviselőjeként dolgozni a tapasztaltabb kollégák között, hogyan tudnak a fiatalok hozzájárulni az egészségügy fejlődéséhez.

Mi motivált, hogy az egészségügyet válaszd, hogy ebben az ágazatban dolgozz?

- Ez egy nehéz kérdés, az egészségügyben mint szakmában szerintem a legfontosabb a határozottság, és az, hogy érezzük: ezt a munkát csak olyan ember végezheti igazán jól, aki hivatásának tekinti. Nekem ez nem volt meg mindig. Amikor elkezdtem a tanulmányaimat, hiányzott belőlem az elszántság és a vágy, hogy az embereken segíthessek. Viszont ez szépen lassan kialakult. Amint már a gyakorlatban is kamatoztathattam a könyvből tanultakat, illetve miután ráeszméltem hogy az emberi test felépítése, működése milyen csodás folyamat, már nem volt gond.

Milyen feladatokkal találkozol munka alatt? Elmesélnéd egy napodat a munkahelyeden?

- A feladataim sokszínűek, mindig találkozom meglepő és kivételes esetekkel. Nálam egy munkanap mindig azzal kezdődik, hogy leellenőrzök mindent, biztosítom azt, hogy az aznapi munkára minden kéznél van, hogy esetleges vészhelyzet esetén gyorsan tudjak cselekedni. Ezután a terápiára helyezem a hangsúlyt. Miután mindenki megkapja a megfelelő terápiáját, és mindenkivel minden rendben van, akkor nekilátok a nagy mennyiségű papírmunkának. Miután ezekkel is készen vagyok, a délelőtti váltás lassan a végéhez is ér, ekkor a délutáni ügyeletes orvossal vagyok a nap hátralevő részében. Ilyenkor legtöbbször már csak telefonos időpontfoglalásokkal és a beteg iratainak elrendezésével foglalkozom.

Milyen kihívásokkal kell szembenézned fiatal nővérként? Vannak olyan tényezők, amik segítenek vagy éppen nehezítik a munkát?

- Pályakezdő nővérnek lenni nem egyszerű feladat, nagyon sok mindennel nem találkoztam az iskolában, és érzem a hiányát a tapasztalatnak, ami már az idősebb nővér kollégáimban megvan, ezért mindig igyekszem felzárkózni hozzájuk, esetleg ellesni a mozdulataikat, hogy minél gyorsabban fejlődhessek. A másik fő problémának az emberek bizalmatlanságát mondanám. Amikor elkezdtem dolgozni – sőt a mai napig megtörténik – hogy nagyon sokan megkérdőjeleznek engem és a tudásomat. Amivel semmi probléma nincs, hiszen még én is minden nap tanulok valami újat, viszont szokott kellemetlenségeket okozni az, ha a betegeim nem bíznak meg bennem őszintén.

Az idősebb kollégákkal hogyan jellemeznéd a kapcsolatodat? Tanultál tőlük valamit?

- Egy összeszokott környezetbe beilleszkedni nehéz és furcsa dolog. A kollégáim régóta dolgoznak egymással, ismerik egymást és egymás gondolatait. Először nekem is nagyon sok gondot okozott, főleg hogy jelen pillanatban a közvetlen közelemben senki sincs, aki megközelítené az életkoromat. Ezért nagyon szorongtam először, és néha a mai napig is. Úgy éreztem, hogy a kommunikációnkat megnehezíti, és szakadékot taszít közénk. Viszont nagyon hálás vagyok a kolléganőmnek, a terepszolgálaton lévő kollégáimnak, és persze az orvosaimnak. Mindig fordulhatok hozzájuk segítségért. Sohasem utasítanak vissza vagy gúnyolnak ki ezekért a dolgokért. Hála nekik, nap mint nap egyre biztosabb vagyok a munkámban, nem beszélve arról, hogy mindig kiállnak mellettem, illetve megnevettetnek, ha elveszettnek érzek egy helyzetet. Olyanok nekem, mintha a mentoraim lennének. Nélkülük nem hiszem, hogy bármikor elég bátorságot és tudást szerezhettem volna.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve, vannak konkrét szakmai céljaid vagy ambícióid?

- Szeretem az egészségügyet, ezért a fő célomnak azt tartom, hogy tovább fejlődhessek, és így több ember életét tudjam segíteni, vagy éppen megmenteni. Ezenkívül szeretnék elismert nővér lenni a környezetemben. Igen, az ilyen gondolatok mindig kavarogtak a fejemben. Egy napon szeretnék valamilyen specifikációt elvégezni, talán olyasvalamit, amivel gyerekekkel tudnék dolgozni, viszont ezt még nem tudom biztosan, de azt igen, hogy az egészségügyben szeretném fejleszteni magam tovább.

Milyen változásokat látsz az egészségügyben a fiatalok jelenléte révén, és szerinted ez hogyan befolyásolja a jövőt?

- Mint már mondtam, a közvetlen környezetemben sajnos senki nincs, aki megközelíti az életkorom, viszont volt szerencsém egy fiatal kolléganővel együtt dolgozni egy pár hétig. Mit is mondhatnék, teljesen más érzés! Egyrészt azért, mert jól megértjük egymást, nekem is könnyebb olyan emberben bíznom, akiről tudom, hogy körülbelül ugyanott tart, ahol én az életben. Ennek okán erős barátságot kötöttünk egymással, ezért én nagyon derűlátó vagyok a jövő tekintetében, ami az egészségügyet illeti. Az új generáció más gondolkodásmódot jelent, ami nagyon hasznos a problémák megoldásában, új dolgokat próbálunk ki, és nem csak a bevált stratégiákat követjük. Így biztos vagyok benne, hogy mi, az új generáció, valami maradandót fogunk alkotni, amit a jövő fiatal és pályakezdő nővéreinek át tudunk adni, ahogy nekünk is átadtak sok mindent az idősebb kollégáink.

Mit üzensz azoknak, akik az egészségügyben szeretnének dolgozni, vagy éppen most kezdik a pályájukat?

- Kitartást és türelmet: tartsatok ki, bármennyire is nehéz, bármennyi álmatlan éjszakátok van vagy volt. A végén a befektetett munka megéri majd, hiszen páratlan az érzés, amikor a tudásotokkal segítetek valakin. Ezért legyetek türelmesek magatokkal szemben is! Lehet, hogy a jelenben nem érzitek úgy, hogy ez a szakma nektek való, de üzenem mindenkinek, aki az egészségügyben tervezi a jövőjét vagy már tanulja a szakmát, hogy bízzon magában – menni fog! Lehet, hogy most még nem érzed, hogy megszállottja vagy ennek a hivatásnak, de amikor eljön az a pillanat, a te pillanatod, amikor segíthetsz valakin, attól kezdve örökre magába szippant, és el sem enged ez a gyönyörű hivatás.

Simon Rita tapasztalataiból kiderül, hogy a fiatal generáció elszántsága, nyitottsága és tanulni vágyása hogyan járulhat hozzá az egészségügy fejlődéséhez. Ő és a hozzá hasonló fiatal nővérek azok, akik új energiát és friss szemléletet hozhatnak egy olyan területre, amely mindannyiunk életére hatással van.

Forrás: Newsroom Communicator