Hogyan hatott mindez a gyermekekre?

Kovács Laura

2022. 06. 29. 12:22

A Covid az elmúlt két évben szinte az életünk részévé vált. Naponta kaptunk új információkat a fertőzöttekről, az elhalálozottak számáról. A világjárvány megváltoztatta az életünket. Hogyan birkóztak meg ezzel a helyzettel a szülők, és milyen hatással volt a kisgyermekekre a pandémia?

Papp Ágota pszichológus szerint a vírus megjelenése óta a gyermekeknek sokkal nehezebb a kommunikáció, az önkifejezés, és mindez a félelem miatt van.

A gyermekeken most közel két év távlatában azt látjuk, hogy nehezebben kommunikálnak a kortársakkal, olyan emberekkel, akik idegenek. Keresik a biztonságos helyeket, a biztonságos emberek közelségét. Leszűkült a mozgásterük, nehezebb az önkifejezés számukra, nehezebben fogalmaznak meg érzéseket, mert sokszor még a félelem van ez mögött. Valóban megjelentek pánikszerű tünetek a gyerekeknél, sokan elutasították a közösségbe járást, az iskola, óvoda, vagy akár a szülinapok megünneplését.

A pszichológus tanácsa, hogy amennyiben észreveszi a szülő, hogy a gyermeke szorong, akkor sokat segítenek akár a közös programok, a dicséret, illetve nem szabad elutasítani azt sem, ha a gyermek inkább a családjával szeretne lenni.

A szülőnek jól kell lennie ahhoz, hogy a gyermeke jól lehessen. Segítenek az egyértelmű, rövid, korhoz kötött üzenetek. Segítenek az erőforrást erősítő programok, a mozgás, a játszótér, a kinti programok, a dicséret, illetve az, hogy sikereket érnek el. Tehát nem irreálisan, de a pozitív dolgokra való fókuszálás. Nem kell hamis képzeteket teremteni, de nyugodtan kiemelhetjük azt, hogy az életben jó dolgok is vannak. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a rossz mellett valóban ott van a jó, és ott van az is, hogy akár velünk is jó dolgok történhetnek. Nagyon fontos ilyenkor a közelség. Nem elutasítani a gyermeket, ha velünk szeretne aludni, vagy pedig, ha úgy dönt, hogy ő inkább családjával lenne, nem a barátaival.



Sárkány Dóra a kispiaci általános iskolában tanít. Úgy látja, hogy a diákoknak hiányzott a közvetlen kapcsolat a tanítóval és a társaikkal, valamint az érintkezés hiányától is szenvedtek.

Mivel alsós korosztályról van szó, nekik nagyon hiányzott a közvetlen, személyes kapcsolat a tanítóval, valamint a társakkal. Az online oktatás után a jelenléti oktatáshoz való visszatérés kezdeti időszakában az érintés hiányától is nagyon szenvedtek, mivel nem lehetett egymás kezét megfogni tornaórán sem. Van közöttük olyan, aki a vírus előtt gyakran átölelt, aztán ezt hosszú ideig nem tehette meg. Ő még ettől is szenvedett, s ennek hangot is adott. A tapasztalat az volt, hogy az online oktatás után a gyerekek nyitottabbak lettek, mint akik tele vannak mondanivalóval, csak nem volt kinek elmondani azt.



A diákok várták a jelenléti oktatást. Az online oktatás alatt voltak, akik nagyon könnyedén vették az akadályokat, ám volt olyan is, akiknek ez kicsit nehezebben ment.

Azt figyeltük meg az alsós korosztálynál, hogy alig várták a jelenléti oktatást. Sok helyen nem mindig tudott a szülő érdemben segíteni a tanulásban. Talán ez viselte meg a legjobban a gyerekeket és a szülőket is, bár ezt sem lehet általánosítani, mert voltak, akik nagyon jól vették az akadályokat az online oktatás ideje alatt is. Ami észrevehető volt rögtön a jelenléti oktatás kezdetén, azok a tudásbeli hiányosságok, amelyek teljesen érthetőek és megpróbáltuk őket a lehetőségekhez mérten pótolni. Ami a vírus okozta megbetegedéseket illeti, szerencsére nem volt a szűkebb környezetükben olyan mértékű megbetegedés, aminek súlyosabb következménye lett volna, és ami megviselte volna őket.



Az osztálytanító azt is elmondta, hogy sokat beszéltek a vírusról, és a gyerekek megértették a maszkviselés és a kézmosás fontosságát, és ezt a jelenléti oktatásnál nagyon szigorúan be is tartották.

Özvegy Anita elmondása szerint nem volt esélye arra, hogy elzárja a lánya elől az információkat, mivel sokszor a kislány előbb tudta azokat, mint ő maga, és mikor már nem járt iskolába, tisztában volt vele, hogy ez a Covid miatt van. Otthon csak minimálisan beszéltek a vírusról, ezzel is próbálták őt óvni. Lánya szerette ezt az időszakot, mert sokkal több időt tudtak együtt tölteni otthon. Ugyanakkor egyfajta félelem is volt benne.

A kislányom félt a vírustól, és sajnos ez a félelem náluk be is igazolódott, mivel volt olyan, aki fertőzött volt, s volt haláleset is. Van benne egyfajta szorongás, hogy mi lesz, ha még egyszer felüti a fejét a vírus.



Anita kislánya, Özvegy Kata harmadik osztályba jár. Elmesélte, hogy otthon nagyon keveset beszélgettek a vírusról, viszont az iskolában annál többet.

Itthon nem sokat beszéltünk a vírusról, éppen amennyit kellett, de az iskolában a tanító néni nagyon sokat beszélt nekünk róla. Én egyáltalán nem féltem a vírustól, csak akkor ijedtem meg egy kicsit, amikor megtörtént a családunkban a haláleset.

Kata elmondása szerint szerette az online oktatást, mivel sok időt töltött kint a kertben, s volt, hogy ott csinálta a házi feladatát is, illetve szerette, hogy többet lehetett a szüleivel, mivel ők is kevesebbet dolgoztak ez idő alatt.

Forrás: Newsroom Communicator