- BEJELENTKEZÉS -



Elfelejtetted a jelszavad?


- REGISZTRÁCIÓ -








Hozzájárulok az adataim tárolásához


Newsroom Communicator logó
Article image

Szabó Tönki Károly

Az utazás a mindene

Molnár Emese

2021. 12. 21. 17:30

„Egy nap egy idegen országban legalább annyit ér, mint 30 nap a könyvtárban” – ez a japán mondás akár Szabó Tönki Károly mottója is lehetne. A középiskolai tanár minden szabadidejét a sportnak és az utazásnak szenteli. Több mint ötven országban járt már, többek között Törökországban, Iránban, Izlandon és Libanonban is.

Szabó Tönki Károly az adai Műszaki Iskola filozófia és szociológia szakos tanára, de emellett más humán tárgyakat is tanít. Nagyon szereti a hivatását, főleg, ha a diákok érdeklődnek a tananyag iránt. Ezenkívül rendszeresen sportol is: túrázni, hegyet mászni, futni és kerékpározni szeret leginkább.



- Mi alapján tervezi meg az utazásait?
- Több szempont is van, az első az, hogy mikor van szabadidőm, a második, hogy melyik az az ország, ahol még nem jártam, de olvastam vagy hallottam róla valamit. A harmadik szempont pedig az, hogy érdekes ország legyen az úticél, hogy szép legyen a természet.

- Szép természet alatt mit ért?
- Szerintem az ember hosszútávon rájön arra, hogy nem csupán a hegységek adják egy ország szépségét: lehet az egy sivatagi rész vagy egy szép erdő. Minden ország rendelkezik valamilyen látványos természeti adottsággal. Én általában a helyi emberekkel lépek kapcsolatba, hogy segítsenek az ilyesfajta túrákban, hiszen ki ismeri az adott ország természeti kincseit, ha nem az ott élő emberek? Általában dzsipes vagy overland túrákat szervezünk, ami azt jelenti, hogy szinte árkon-bokron keresztül visz az utunk. Ilyen tapasztalatom volt 2015-ben, amikor másodszor jutottam el Iránba, ahol egy Újvidéken élő, de Iránban született túravezetőnk volt. Ekkor láttam meg az igazi Iránt, ami teljesen más mint az, ami átjön az embereknek a médiából. Rengeteg szép és látványos dolgot láttam, és nem éreztem magam veszélyben. Továbbra is ebben hiszek, hogy ez az utazási forma a legjobb.



- Magát befolyásolja az, hogy az adott ország mennyire számít veszélyesnek?
- Eleinte nem volt mindegy, izgultam is emiatt. De úgy érzem, hogy vagyok olyan erős és edzett, hogy át tudom ezeket a nehézségeket hidalni. Mindig arra törekszem, hogy a pénzemet jól elrejtsem, hogy legyen nálam fénymásolat az útlevélről vagy igazolványról. Biztosítást is mindig kötök. A veszélyesebb tereket, utcákat, mindig a reggeli órákban látogatom meg, mert akkor kevesebb az esély arra, hogy kiraboljanak.

- Mielőtt elutazik valahova, akkor az adott országhoz tartozó viselkedési és társalgási formákat is tanulmányozza?
- Természetesen, enélkül nem indulok el. Több alkalommal is felkerestem olyan szentélyeket, ahol a helyiek éppen a szertartásaikat végezték. Ekkor mindig megvártam, hogy a szertartást befejezzék és utána mentem csak be: például iszlám dzsámi vagy templom közelében is így tettem, nem szabad megzavarni a szertartásukat. Emellett a dél-ázsiai országokban, gondolok itt Vietnámra, Kambodzsára és Thaiföldre, alapvető dolog, hogy meghajolva köszönünk. Amikor pedig az ember beül egy étterembe, nem szabad a lábait kinyújtva hagynia, hanem be kell húzni az ülőhely alá. A láb a buddhista kultúrában a legkevésbé értékes testrészünk, és ha ezt a szabályt nem tartjuk be, akkor azt a helyiek sértésnek vehetik. Voltak útitársaim, akik ezt nem tudták, és meg is kapták azt a szellemi pofont, ami ezzel jár: a helyiek nem akartak szóba állni velük. Az öltözködésre is érdemes odafigyelni, nem szabad nagyon kivágott ruhákat, rövidnadrágokat hordani, ajánlott, hogy a testünk minél jobban fedve legyen.

- Milyen közlekedési eszközöket használ?
- Amikor viszonylag távoli helyre utazom, akkor repülőgéppel indulok útnak. A repülővel való utazást meg kell szokni. Amikor Patagóniába utaztam, tizenhatszor ültem repülőgépre, mire eljutottam a kitűzött helyre. Általában mindenhol számos választási lehetőség van a tömegközlekedési eszközök között. A minibuszoktól kezdve a taxiig szinte bármit választhat az ember. Egyik utazásom alatt egy nagyon fontos dolgot tanultam meg, egy angol „bácsitól”, aki azt mondta, ne siessek a választással, ne egyből taxival induljak útnak, ha sokkal olcsóbban is megoldható. Kisbusszal utaztunk, így 20 dollár helyett fél dollárral megúsztuk az egészet. Ezenkívül utaztam már hajóval, csónakkal, részem volt többórás busz- és vonatutakban is. Például a törökországi túránkon, amikor az Ararát-hegyhez látogattunk el, több mint 30 órát vonatoztunk. Ha most valaki azt mondaná nekem, hogy ezt még egyszer végig kell csinálnom, akkor lehet meghátrálnék, de utólag visszatekintve megérte a hosszú vonatút. Lelkileg megterhelő, de a társaság jó volt, így jól elszórakoztunk és a hangulattal sem volt gond.

- Mennyire számít, hogy az adott utazásra mennyit kell költenie?
- Őszintén, nagyon számít. Elég takarékos vagyok az utazásaim során. Az izlandi utam jó példa erre. Izlandra négyen mentünk, a programokat is mi szerveztük saját magunknak. Mind a négyen megfogadtuk, hogy végig sátorban alszunk, bérelt autóval közlekedünk, és étkezünk vendéglőkben. Csak a legolcsóbb bevásárlóközpontokban vettük a kaját. Még így sem volt egy olcsó utazás, de körülbelül 500-600 dollárral kevesebbet költöttünk ezekkel a módszerekkel. Másik hasonló élményemet 2010-ben egy jó barátommal oszthattam meg. Ő volt az, aki minden európai ország legmagasabb hegycsúcsára feljutott. Amikor vele mentem, akkor körülbelül 6-7 ilyen ország legmagasabb pontját látogattuk meg. Ezek közül a Balti országokat, Finnországot és Fehéroroszországot említeném. Minden jól ment, végigsátoroztuk ezt a túrát is.

- Ezeken az utazásokon kívül, körülbelül hány országba jutott még el? Hova tervez még elutazni?
- Úgy számoltam, hogy éppen egy jubileum előtt állok, már az 59. országba sikerült eljutnom idén. Mostanában Európán belül gondolkodtam, elsősorban a járványhelyzet miatt. Nagyon szeretnék eljutni a Benelux országokba, emellett Csehország az, ami még kimaradt eddig az életemből. Ezenkívül nagy vágyam még, hogy eljussak a közép-ázsiai országokba, például Üzbegisztánba, Tádzsikisztánba, Kirgizisztánba, illetve Türkmenisztánba. Oroszországot is kitűztem célként, ott egy overland utazást képzeltem el. Remélem, hogy minden említett országba eljutok nemsokára.



- Mi alapján választja ki az országokat?
- Van egy technikám, amit három ciklusos „módszernek” hívok. Mindig arról álmodoztam, hogy valamikor majd eljutok Dél-Amerikába. Először Perut tűztem ki célul, mivel úgy éreztem, hogy ott sok a látnivaló. Ekkor fedeztem fel, hogy Peru szomszédjában Ecuadorban és Bolíviában is hasonló kultúra létezik, így ezt a két országot még hozzácsatoltam az utamhoz. Így visszatekintve nagyon jó ötlet volt, hogy így döntöttem.

- Melyik volt a legjobb utazás? Miért?
- A legjobb utazásom 2010-ben Ecuador-ban volt. Minden nap valamilyen különleges látnivalót néztünk meg. Például sikerült eljutnunk a kecsua indiánok eredeti lakhelyéhez, és így megláthattam, hogy milyen körülmények közt élnek. Úgy kell elképzelni, hogy cölöpökre építenek kisebb házakat, körülbelül egy méterrel a talaj felett. Meg is kérdeztem tőlük, hogy miért van az, hogy nekik nincs lenti alapja a háznak, erre azt válaszolták, hogy a vadállatok miatt. Aztán megmutatták nekem, hogy hogyan főznek-sütnek. Bemutatták a gyümölcsöskertjüket. Ecuador nagy élmény volt számomra, hiszen piranha-halászat részese is lehettem. Ezenkívül voltunk éjszakai dzsungeltúrán is.

- Az adott országban kipróbálta-e a helyi ételkülönlegességeket?
- Maximálisan, az összes országban ahol jártam. A tradicionális ételek mindenhol nagyon finomak voltak. Például Peruban nagyon sokféle különleges étel készül. Az egyik menüt mesélném el, ami négy részből állt. Elsőnek avokádósalátát kaptunk, ezután következett a Quinoa leves, főételként a Titicaca-tóból halászott halat kaptunk, végül pedig chicha-t ettünk. A chicha volt az édesség a menüben, ami erjesztett kukoricából készült. Az étteremben, ahol ezt fogyasztottuk, alkoholos és alkoholmentes változatban kínálták nekünk, én az utóbbit fogyasztottam. Volt alkalmam megnézni, hogy hogyan készítik el a helyi indiánok ezt a chicha-t hagyományos módon. Először megrágták az erjesztett kukoricát, és utána „köpték” bele az edényekbe, és ebből készült el a desszert. Készítettek nekünk még egyéb érdekes csemegét is. Bambuszlevélből vettek ki körülbelül 3-4 centiméteres kövér hernyókat. Amikor elénk rakták őket, egyből meg is kérdezték tőlünk, ki vállalkozik arra, hogy megegye az élő hernyókat. Senki se akarta kipróbálni, én is egy kicsit húzódoztam, vártam, hogy mi fog történni. Erre közölték velünk, hogy ezeket a hernyókat mi fogjuk megsütni. Jó időtöltés volt, és amint kész lett egy pár darab sült hernyó, akkor úgy voltam vele, hogy én ezt biztos meg fogom kóstolni, mivel ilyen lehetőség ritkán adódik. Nagyon különleges íze volt, talán a töpörtyűhöz tudnám hasonlítani leginkább. Rendkívül zsíros és laktató, annyira, hogy három-négy óra elteltével sem éreztem magam éhesnek. Emellett Thaiföldön volt alkalmam kipróbálni egy nagyon finom hagyományos ételt. Thaiföldön napi táplálékként szolgál a szöcske és egyéb bogarak. Ezeket megsütik, mivel jó fehérje forrásnak számít. Aprópénzért, körülbelül 30-40 dinár értékben tud az ember venni egy adag sült bogarat.



- A helyiek hogyan viszonyultak Önhöz mint turistához?
- Én úgy gondolom, hogy ha az ember nem szégyenlős, megadja a másiknak a tiszteletet, nyitott és tisztalelkű, akkor nagyon jól viszonyulnak hozzá. Személy szerint mindig úgy éreztem, hogy mindenki felé lehet nyitni egy utazás során. Nem is tudnék olyan helyit mondani, aki rossz szándékú volt velem szemben. Amikor Indonéziában voltam, akkor arra lettem figyelmes, hogy két fiatal muzulmán nő egy képet szeretne készíteni velem. Először furcsa volt, de végül jól elbeszélgettünk, és azt vettem észre, hogy kíváncsian érdeklődtek a kultúrám iránt. Iránban meg a Teherán közelében fekvő Tucsa hegyről lefelé jövet, egy piknikező iráni család vendégelt meg. Barátságosan integetve odahívtak magukhoz, és megkínáltak egy kevéske étellel. Teljesen nyitottak voltak irányomban, jót beszélgettem velük.



- Mi volt a legszebb pillanat, utazásai során?
- Az egyik legmaradandóbb élményem az volt, amikor feljutottam a Machu Picchu-ra, ahol voltak ecuadoriak, chileiek, argentinok, és még sok más dél-amerikai ember, akikkel sikerült képet is készítenem. Ezek után megtudtam tőlük, hogy a Huayna Picchu-ra is fel lehet menni. A Huayna Picchu egy kicsit magasabb süveg alakú hegység. Ez azért volt számomra nagy élmény, mert egyrészt kemény túrának számított, másrészt pedig felfelé menet a világ különböző részeiről találkozhattam turistákkal. Voltak ott japánok, koreaiak, európaiak, mindenfelől. Amikor felértünk, csodálatos kilátás fogadott. Még jobban be lehetett látni az Urubamba folyót, és az Andok gyönyörű láncolatait. Lefelé menet lámákat és vikunyákat láttunk, ahogy saját természetes környezetükben legelésznek. Másik maradandó élményem az volt, amikor a himalájai túrán reggel öt és fél hat között kimentem a sátorból, hogy megnézzem a napfelkeltét. Ekkor leborultam a földre, hálát adtam az égnek, hogy itt lehetek, és őszintén sírva fakadtam.



- Volt, hogy annyira megszerette az adott országot, hogy legszívesebben ott maradt volna?
- Igen, Ecuadorban szívesen ott maradnék pár hónapig is. Hogy ezt sikerül-e valaha megvalósítanom, nem tudom, de nem zárkózom el a gondolattól.

- Szerbiában milyen helyekre látogatott el?
- Nagyon sok helyen voltam már Szerbiában is. Ez annak köszönhető, hogy hegymászó társaságokhoz csatlakoztam, és nagyon szép helyeket jártunk be. A Rtanj-hegy, a Stara Planina, az Uvac folyó és még sorolhatnám. Külön kiemelném a Vratna kolostort és szurdokot, ott aztán rengeteg látnivaló van! Szerintem Szerbiában a legjobb túra, amikor az ember faluról-falura járja a környéket.

- Nagyrészt filozófiát és szociológiát tanít a középiskolásoknak. Ön szerint az utazásai adtak egy plusz tudást ahhoz, hogy az órái érdekesebbek legyenek a középiskolások számára?
- Őszintén, jól esett, amikor tavaly az egyik osztály az óra végén kérdezett tőlem az egyik utazásommal kapcsolatban. Arra lettem figyelmes, hogy addig-addig meséltem, hogy már fél óra eltelt, és még mindig csendben ülve hallgatták. Remélem valóban érdekesnek találták és élvezték.



Károly az utazásai során rengeteg élménnyel gazdagodott. Az utazni vágyóknak csak azt tudja ajánlani, hogy merjenek utazni és ne féljenek az új dolgoktól.









Forrás: Newsroom Communicator