Színfalak mögött

Ábrahám Flóra

2025. 03. 04. 21:36

Minden színdarab egy történet, de nem minden történet válik színdarabbá. Ahhoz, hogy egy darab teljes egészében elkészüljön, rengeteg munka és kitartás kell. Hosszú út vezet ahhoz, hogy megtaláljuk önmagunkat a szerepünkben. Teljesen máshogy látja a rendező a próbákat és az előadásokat, mint egy színész. Mára már egyre ritkábban űzik hobbiként a színészetet. Napjainkban a fiatalok számára a színházi élmény már nem az elsődleges szórakozási vagy kulturális program. A modern technológia és az internet számos más lehetőséget kínál, s háttérbe szorítja a hagyományos színházi előadásokat. Szeretném feltárni előttetek, hogy mi zajjlik a színfalak mögött, és hogyan születik meg egy színdarab, hogy nektek is megmutassam, nem csak az internet, hanem a színház is lehet egy rendkívül izgalmas kaland.

Ábrahám Gréta 12 éve a magyarkanizsai Gondolat-Jel Társulat tagja. Számos előadáson van túl, valamint rendezéssel is foglalkozik.



Mi motivált, hogy elkezdj színészettel foglalkozni?

– A színjátszást több okból választottam. Egyrészt le szerettem volna küzdeni a lámpalázamat, mellyel gyermekkorom óta küzdöttem. Úgy éreztem, hogy a színészet tökéletes lehetőséget nyújt arra, hogy szembenézzek a félelmeimmel. Azáltal, hogy kiálltam a közönség elé, és különböző karaktereket alakítottam, megtanultam kezelni a stresszt, magabiztosabbá váltam, mely a személyiségfejlődésemben is meghatározó szerepet játszott. A színjátszás lehetőséget adott arra, hogy folyamatosan tanuljak és fejlődjek, hiszen minden egyes szerep új kihívásokat és tapasztalatokat hozott magával.



Másrészt mindig is érdekelt a színjátszás világa. Már kisgyermekként lenyűgözött, ahogyan a színészek életre keltik a karaktereket. A színház egy varázslatos hely számomra, ahol minden lehetséges, és az, hogy részese lehetek ennek a világnak, hihetetlenül inspiráló és felemelő érzés.

Mindig a legelső szerep a legnehezebb?

– Igen, az első fellépés általában a legnehezebb, de egyben az egyik legmeghatározóbb és legemlékezetesebb élmény. Ekkor még nincsenek meg azok a tapasztalatok és az a rutin, ami később segít abban, hogy könnyebben kezeljük a stresszt és a szorongást. Emellett az első alkalommal szembesülünk azzal a felelősséggel is, hogy a színésztársakkal együttműködve hitelesen kell közvetítenünk a karakterünket. Ez hatalmas nyomás lehet, különösen, ha valaki még soha nem tapasztalta meg ezt.

Miért hagytál fel a színészettel, és választottad inkább a rendezést?



– Színészként sok éven át élveztem a színpadon töltött időt, és rengeteget tanultam a színház világáról. Azonban idővel egyre inkább vonzott a történetek átfogóbb, mélyebb megközelítése és a kreatív folyamat irányítása. A rendezés lehetőséget ad arra, hogy az egész produkciót formáljam és vezényeljem. Ez a szerep nagyobb betekintést nyújt a teljes alkotói folyamatba, ebbe a kihívásokkal teli feladatba. Az is motivált, hogy rendezőként többféle történetet és témát dolgozhatok fel, különböző perspektívákat és stílusokat kipróbálva. Bár a színészet mindig is közel állt a szívemhez, a rendezésben találtam meg azt a komplexitást és kreatív szabadságot, amit kerestem.

Mi határozza meg, hogy egy történet színpadra kerül-e?

– Megfelelő mű, rendezői vízió, tehetséges színészek, hatékony csapatmunka és a közönségre való odafigyelés, szerintem. Először is, kell egy erős és jól kidolgozott történet, ez elengedhetetlen. Másodszor, a rendező víziója és koncepciója kulcsfontosságú. Ezenkívül a színészek munkája is. Ők azok, akik életre keltik a karaktereket és átadják az érzelmeket a közönségnek. A színészek felkészültsége, tehetsége és elkötelezettsége mind hozzájárul ahhoz, hogy a történet hiteles és átélhető legyen. A színházi produkciók esetében a csapatmunka elengedhetetlen. A rendező, a színészek, a díszlettervezők, a jelmeztervezők, a világosítók és a hangmérnökök mind-mind együtt dolgoznak azon, hogy a történet a lehető legjobban kerüljön a színpadra. A kommunikáció és az együttműködés kulcsfontosságú a sikeres előadás érdekében.



Végül, de nem utolsósorban, a közönség iránti érzékenység is fontos. A történetnek relevánsnak és érdekesnek kell lennie a közönség számára, hogy valódi hatást gyakoroljon rájuk. A színház varázsa, úgy vélem, abban rejlik, hogy közvetlen kapcsolatot teremt a nézőkkel, és ezt a kapcsolatot figyelembe kell venni a produkció minden szakaszában.

Pásztor Dánielt, a Gondolat-Jel Társulat tagját mindig is vonzotta a színpad.



Mi volt a legelső szereped?

– Az első szerepem a Zentai Magyar Kamaraszínház diákszínjátszó csapatával volt a Variációk egy kapcsolatra című előadásban. Ez egy improvizációs gyakorlatokra és saját magunk által írt szövegekre alapuló ifjúsági előadás volt.

Melyik szerepedet tekinted az eddigi legnehezebbnek?

– Minden szerep nagyon különböző, nem szoktam rájuk úgy gondolni, hogy nehéz, inkább a kihívást látom bennük. De ha muszáj kiválasztanom egyet, akkor a Bernarda Alba házában Bernarda karakterét emelném ki.



Bernarda karakterével hogyan találtad meg a közös hangot?

– Bernarda egy kemény, vaskalapos, nagyon racionális nő, akinek nagyon fontos a jó híre, a család nevének tisztasága. A darab úgy kezdődik, hogy meghal a férje, és egyedül marad a lányaival és a gyásszal, a fájdalommal, ami akaratlanul is méginkább megkeményíti a szívét. Nagyon sokat beszélgettünk a karakterről, a személyiségéről, az indíttatásairól, hogy miért is vált olyanná, amilyen, ez nagyon sokat segített abban, hogy megtaláljam benne magam. És volt saját emlékem, élményem, amiből meríteni tudtam a karakter megformálásához, megértéséhez.

Mit érzel előadás előtt, amikor már bent ülnek a nézők és arra vársz, hogy felgördüljön a függöny?

– Amikor beülnek a nézők és kialszik a fény, én meg ott állok a takarásban, az egy leírhatatlan pillanat. Úgy érzem, hogy mindjárt kiugrik a szívem a helyéről, elönt az adrenalin, izzad a tenyerem, kiszárad a szám. Aztán veszek egy mély levegőt, feljön a fény, kilépek a színpadra és elmúlik minden, elindul a csoda és csak a darab létezik, megszűnik a világ körülöttem.

A színészek, rendezők és alkotók kemény munkája mögött egy közös cél húzódik: a közönség számára felejthetetlen élményt nyújtani. A színház nem csupán szórakoztat, hanem tanít, érzéseket kelt és elgondolkodtat, olykor tükröt tartva a társadalomnak és az egyénnek.

Forrás: Newsroom Communicator