Te is lehetsz fényképész?

Nyúl Sámuel

2022. 11. 23. 15:36

Napjainkban mindenki szeret képeket készíteni. Sőt, képesek vagyunk hivatásos fényképészeknek hinni magunkat. Mindegy, hogy selfie, portré vagy egy egyszerű tájkép, „tökéletesnek” kell lennie. Vajon mi az, ami miatt valaki jobb képeket készít? Művészi véna? Jobb felszerelés? Nem tudom. A képek közelebb vihetnek minket tájakhoz, ahol még nem jártunk. Emberekhez, barátokhoz, akiket rég láttunk, ételekhez, amelyeket nem kóstoltunk még.

Ezúttal egy olyan ambiciózus fiatal, profi fényképésszel beszélgetek, akinek az álma az, hogy egy nap csak a fotózásból éljen meg. Imre Márk már évek óta vállal fényképzést: ballagásokat, esküvőket örökített meg, sőt Szaúd-Arábiába is eljutott.

Mióta érdekel a fotózás?

- Tizenkét éves koromban varázsolt el ez a szakma, bár 5 év után, 17 évesen tudtam megvenni az első fényképezőgépem.

Mikor kezdtél el profi szinten fotózni? Illetve, ha jól tudom, saját vállalkozást is indítottál...

- Két éve fotózom profibb szinten, idén sikerült úgy szervezni a nyaram, hogy egy hétvégém se legyen szabad. Sok lemondással jár.

Voltál valamilyen képzésen, volt valamilyen oktatásod ezen a téren, vagy magadat képezted ki? Mentorod volt?

- Nem vettem részt semmilyen szervezett képzésen. Leginkább az internetet vettem segítségül, ott tudtam a legtöbbet megtanulni.



Milyen kihívások voltak és vannak előtted a fotózás kapcsán?

- Ez nehéz ügy, hiszen nagyon sok kihívás van mögöttem. A kezdetekben volt a legnehezebb, senki nem támogatott. Olyan kérdések jöttek fel, hogy vajon ebből meg is lehet élni, vagy ez csak időpazarlás? Ma már a családom és a barátaim is mellettem vannak. Nem tudták, hogy mi lesz belőle. De én hittem benne, és sikerült megvalósítani a kitűzött céljaimat. Nem hivatásként indult, de az lett belőle: komoly munka.

Hogyan jött a Dakar rally? Mennyi időt töltöttál Szaúd-Arábiában? Milyen feladataid voltak?

- Nagy álmom vált valóra azzal, hogy részt tudtam venni Dakar Rally-n. Több mint egy évtizede figyelem a versenyt, és ez volt az első alkalom, hogy sikerült eljutnom. Három hetet töltöttem Szaúd-Arábiában. Sokat fotóztam, ezeket a képeket tovább küldtem szerb televíziós csatornáknak, újságoknak, újságíróknak. Tizenhárom nap alatt 7 500 kilométert tettünk meg. Én voltam a sofőr. Egyedül indultam Szerbiából, a csapattal csak Szaúd-Arábiában találkoztam. Első utunk Dzsiddába vezetett, ott szállt le a gép. Az egész országot körbeutaztuk. Az út során minden nap korán keltünk, nagyjából reggel négy körül, hogy ott lehessünk a startnál. Este pedig a táborban vártuk meg Saghmeister Gábort, a versenyzőnket.




Mit gondolsz, Vajdaságban meg lehet élni csak fotózásból? S te már elérted ezt a szintet?

A tervem az volt, hogy amint befejezem a középiskolát, sok barátomhoz hasonlóan elmegyek külföldre. De nem akartam félbehagyni a lassan beinduló fotós karriert. Nem volt egyszerű, mert még nem volt annyi munkám, hogy meg tudjak belőle élni. Voltak olyan időszakok, amikor abba akartam hagyni, és külföldön szerencsét próbálni, de végülis kitartó voltam. Most már négy éve fotózom, azt gondolom még egy kicsi, és meg tudok majd úgy élni ebből, hogy nem kell majd mással is foglalkoznom. Itthon is meg lehet csak ebből élni, ehhez mindent el kell vállalni. Ha az ember kitartó, akkor mindenre képes.

Forrás: Newsroom Communicator