25+1 év a Baraparty-val

Molnár Emese

2022. 01. 08. 14:15

Rockos lendület és fergeteges hangulat jellemzi a Baraparty együttes koncertjeit. Az adai zenekar a 26. születésnapját ünnepelte tavaly

A szülinapi koncertet december 19-én tartották meg az adai színházteremben. A zenekarról és az elmúlt 26 évről Virág Imre, az egyik alapítótag mesélt.

- Mikor és hogyan alakult meg a zenekar?
- 1994 őszén kezdtünk el beszélgetni alapítótársaimmal Illés Ferenccel és Balog Tiborral, arról, hogy zenélhetnénk együtt. El is kezdtünk zenélgetni, de 1995 februárjában találtuk ki a zenekar nevét, és körülbelül innen számítjuk azt, hogy létezik az együttesünk.

- Honnan jött a zenekar neve?
- Aki Adán él, az tudja, hogy a Bara egy kis „folyócska”, ami Adán keresztül folyik. Igaz, hogy büdös, de számunkra egy kedves sajátossága a városkának. Úgy gondoltuk, hogy milyen jó lenne, ha a nevünkben is szerepelne az, hogy Bara. A party szó többértelmű lehet. Party, mint buli, vagy party, mint a Bara partja. Ez alapján találtuk ki a zenekar nevét.



- Jelenleg milyen felállásban zenéltek?
- Van egy állandó felállásunk, de vannak régi tagok, akik néha fellépnek velünk, mint például most is a szülinapi koncerten. Pillanatnyilag heten vagyunk az együttesben. Pajor Szabolcs a dobosunk, Kozma Lajos a basszusgitárosunk, Hodik Attila, vagy ahogyan sokan ismerik „Rick” a szólógitárosunk. Illés Ferenc kezdetektől az együttes tagja, gitározik és szájharmonikázik, én akusztikus gitáron játszom és énekelek. Van két énekesünk, az egyik Csasznyi Hilda, a másik pedig Óvári Dániel, aki most nem tudott velünk fellépni a koncerten, de új tagja a Baraparty-nak. Dániel egy hónapja gyakorol velünk, de lehet, hogy sokan ismerik már a temerini Kaméleon együttes énekeseként.



- Milyen zenéket játszanak?
- Party zenét, röviden ezt mondanám. Ha ezt magyarázni kellene, akkor annyit tudnék mondani, hogy olyan dalokat válogatunk össze, amiket mi is szeretünk játszani, és a közönség is szeret rá bulizni. Viszont nekünk az is fontos, hogy olyan zenéket is játszunk, amelyek nincsenek még úgymond elcsépelve, szétjátszva. Persze, egy-két ilyet is el kell játszani, mivel a közönség igényli azokat a számokat, amiket mindenki már unásig ismer. Próbálunk még visszakeresni olyan dalokat a hetvenes évektől, egészen a kétezres évek elejéig számítva, amiket az emberek már csak a rádióban hallhatnak és szívesen visszaemlékeznek rájuk. Az a lényeg, hogy ahhoz képest válogatjuk össze a repertoárt, hogy milyen fellépésre megyünk éppen, hogy hangulathoz illő legyen.

- Milyen a zenekar arculata? Mit szeretnének, hogy a közönség lásson?
- Pontosan az, amit az imént elmondtam. Szeretnénk jó hangulatot teremteni magunk körül, valamint, hogy az együttes tagjai is jól érezzék magukat. Szeretünk zenélni, hiszen a társaság is jó. A régi tagok, akik már nem ebben az országban élnek, vagy nem tudnak folyamatosan részt venni a zenekar munkájában, nagyon szívesen visszajárnak fellépni a zenekarral egy-egy alkalommal, mert annak idején jól érezték magukat velünk. Az arculatunk lényegében az, hogy felejtsük el azt, ami körülöttünk van, ezt a nehezen élhető világot. Legalább annyi időre feledkezzünk el, amíg tart a buli a zenekarral, mert ettől jobban fogjuk érezni magunkat, és a hétköznapok is jobban fognak telni.



- Mi motiválja a zenekart?
- Ez egy nagyon jó kérdés, szerintem minden tagnak lenne erre egy külön válasza. Nálunk mindenkinek van egy civil foglalkozása, amivel pénzt keresünk. Ez a munka lehet, hogy nem az, amit örömmel csinálunk, hanem úgy alakult, hogy azt kell dolgoznunk. Ezért a zenélés az, amit a munka mellett szeretünk csinálni, és nem feltétlen a pénz miatt tesszük. Legyen az akár egy próba, vagy egy fellépés, lényeg, hogy élvezzük. A kihívások a próbákon, az új dalok megírása, mind feladatok ugyan, de jól érezzük magunkat közben. Másik motivációforrás az, hogy jó a társaság, hiszen több generációból áll a zenekar. Mi, az alapítótagok elég idősek vagyunk már, de az énekeseink a húszas éveikben járnak, szóval mind a gyerekeink lehetnének. Sőt, az idősebbik lányom elég sokáig énekelt az együttesben.

- A fellépéseik közül melyiket emelné ki?
- Most mind a 428 fellépésre gondoljak vissza? Vezetek egy füzetet a 90-es évek óta, amibe minden fellépést feljegyzek. Leírtam benne, hogy melyik fellépés mikor és hol történt, és hogy melyik tagok vettek részt rajta. Ez a füzet pont azért jó, mert senki nem tud visszaidézni egy 10-20 évvel ezelőtti fellépést. Kiemelném három koncertünket, ebből két helyen már többször is felléptünk. Kilenc éven keresztül koncerteztünk a Tanyaszínház kavillói bemutatója után. Talán 2008-ban hívtak minket először fellépni, általában július végén volt a party. A színházi előadás után csináltunk mindig egy kis bulit. Ráadásul ezért pénzt se kaptunk. A légkör és a közönség is mindig jó volt, ezért szerintem nem kell külön elmondanom, hogy miért szerettünk ott fellépni. A másik koncert, amit kiemelnék, az adai Vadvirág táborban volt. Ez egy népzene és néptánc tábor, amit minden évben nyáron megszerveznek a gyerekeknek. Itt is ingyen léptünk fel 8-9 éven keresztül, de ebben az volt a különleges, hogy egy más jellegű közönségnek adtunk elő, mint azelőtt. Mutattunk a gyerekeknek teljesen másfajta zenéket, mint amit ott tanultak. Élvezték a műsort, mert egy kicsit kibújhattak a népzene világából. Emellett megemlíteném még a szegedi Borfesztivált is. Jó volt a közönség, mert részben vajdaságiak alkották, de voltak helyiek is. Sok koncertünk volt az évek során, igaz kevésbé sikerültek is akadtak közöttük, no de sokkal több volt a jó fellépés.



- Külföldön is szoktak fellépni?
- A külföldi fellépéseink mindeddig Magyarországra korlátozódnak. Kilométerben számolva a legtávolabbi hely, ahol felléptünk, Szombathelytől volt nem messze, körülbelül a magyar-osztrák határnál. Szegeden már ismernek bennünket. Magyarországra többször is hívtak minket fellépni, de most a helyzet miatt ezt nehéz megoldani.

- Vajdaságban, vagy inkább Magyarországon szeretnek fellépni?
- Mind a kettőnek megvan a hangulata. Vajdaságban szeretik ezt a vegyes repertoárt. Mivel játszunk angol, magyar és úgynevezett ex-YU dalokat is, a valamikori Jugoszláviának a területén született legjobb zenéket. Szerintem jobb az, amikor itthon zenélünk Vajdaságban, hiszen mi is innen származunk, ez a vegyeskultúra az, amit mi is a sajátunknak érzünk. Jó Magyarországon is fellépni, nincs azzal semmi gond, csak Vajdaságban többször léptünk fel, mint ott.



- A járványhelyzet milyen hatással volt a zenekarra?
- Hát átlagban egy évben 25 fellépésünk van, ennek ellenére tavaly öt vagy hat volt. Nem is emlékszem olyanra, hogy a zenekar életében lett volna példa arra, hogy hat hónapig nem zenéltünk egyáltalán. Nagyon rossz volt, főleg az elején. De amikor láttuk, hogy lesz a nyár folyamán esélyünk koncertezni, akkor már kezdtünk arra az egy-két hónapra kicsit felpörögni. Nem tudom semmihez se hasonlítani, ez olyan mintha az embernek levágták volna a kezét és nem tud emiatt dolgozni.

- Nehéz volt visszaszokni a koncertezéshez?
- Igen, valamennyire nehéz volt. A fellépéseink közt általában egy-két hónapos kihagyások vannak. Nyáron elég sűrűn járunk koncertezni. A téli, tavaszi és őszi időszakban egy hónapban egy vagy két fellépésünk van. Folyamatosan fellépünk, és nem esünk ki a ritmusból. Amikor egy zenekar hat hónapig nem lép fel, akkor igenis vissza kell ehhez szokni. Tavaly nyáron az első két-három fellépésünk volt ilyen, hogy egy picit vissza és össze is tudjunk rázódni.

- Hogyan összegezné az elmúlt 26 évet?
- Talán úgy, hogy annak idején valamit elkezdtünk, de nem gondoltuk, hogy ennyi év után is tartani fog. A 26 év alatt annyi minden közbejött, például a családalapítás, ami miatt akár be is fejezhettük volna. De mindig volt valami extra motivációnk, ami miatt tudtuk folytatni a zenélést. A zenekar és a zenélés számottevő része az életemnek. Enélkül nem lennék az, aki vagyok. Szerves részévé vált a mindennapjaimnak, enélkül el sem tudnám képzelni az életem.

- Hogy sikerült a szülinapi koncert?
- Szerintem korrekt volt, olyan értelemben, hogy mi a részünket előadtuk. Valószínűleg jobban fel tudtunk volna pörögni, ha kétszer nagyobb közönség előtt zenélünk. Úgy látszik, nem volt annyira szerencsés ez a vasárnap délutáni időpont, de hát az előírásokat be kellett tartanunk. A lényeg az, hogy akik a színpadon voltak, azok mind jól érezték magukat, a közönségtől pedig megkaptuk a dicséretet. Szerintem az ott lévők megkapták tőlünk azt, amit elvártak.



- Tervek a jövőre nézve?
- Szerencsére már januárban lesznek fellépéseink. Egyelőre kisebb kihagyásunk lesz februártól májusig. Májustól augusztusig viszont már vannak lekötött zenéléseink. Van mit csinálnunk, és van kinek szerencsére. Optimista vagyok a jövőt illetően, hiszen egyre többen ismerik az együttest, és egyre több helyre hívnak el minket.

A szülinapi koncert jó hangulatban telt, még lánykérés is volt! A zenészek és a közönség együtt ünnepelte, hogy Baraparty mindig volt, van és lesz is.

Forrás: Newsroom Communicator