Boldogság, ahogy én látom

Gábor Tímea

2022. 07. 06. 21:38

Ma már kijelenthetem: tudom a választ. Tudom mire gondolt a költő. De, hogy te is értsd miről van szó, elmesélem a történetet. Minden egy irodalomórán kezdődött...

Egy irodalomórán Varró Dániel Boldogság című versét elemeztük. Nem igazán örültem a feladatnak, hiszen sosem volt erősségem, hogy kitaláljam, vajon "mire gondolhatott a költő." Ha nem ismered az említett verset, adok öt percet, hogy elolvasd, majd visszatérj, és velem együtt törd a fejed a feltett kérdésen.
Első ránézésre azt mondanám, hogy ez egy szerelmes vers. Mint ahogyan az éremnek is két oldala van, ugyanúgy írja le a költő a kapcsolatának két oldalát. Az első versszakban minden tökéletes, majd a másodikban kellemetlen helyzetekben találja magát. Azonban úgy érzem, hogy számára nem rossz az, hogy elzsibbadt a lába, és már nincs szénsav a kólájában, hisz a párja rajta pihen. Az órán hasonló gondolatok hangzottak el, majd az egyik lány azt mondta, ő iróniát érez a versben. Leugrottam a gondolatfelhőmről, és hirtelen az ellenkező irányba indultam. Ironikus lett volna a költő? Én teljesen meg voltam győződve arról, hogy egy fülig szerelmes férfiról van szó. Innentől kezdve teljesen más szögből láttam a verset, a helyzetet, mindent. Talán nem olyan estére vágyik, ahol a párjával elalszanak együtt filmnézés közben? Talán pörgősebb élet után vágyik, vagy csak szeretne olyan programokat, amikben nem zsibbadt lábbal és elgémberedett vállal ébred? Az óra hamar befejeződött, így nem kaptam választ arra, hogy akkor most ez szerelmes vers, vagy az egész csak irónia? Pár óra múlva meg is feledkeztem a megválaszolatlanul maradt kérdésről. A fáradtság és az éhség kiverte a fejemből a verset.
Pénteken Krisztián – a barátom – nagyon sokáig dolgozott. Mikor ideért tájékoztattam, hogy másnap szárma lesz az ebéd – ez nagyon fontos, mivel az egyik kedvencemről van szó. Majd nagyon röviden elmeséltük egymásnak milyen napunk volt, és már aludtunk is. Tudom, hogy most azt kérdezed magadtól, ezt miért írom le, de hidd el, ez is fontos lesz. Szombaton reggel viszonylag korán keltünk, sok dolgunk volt. Krisztián apának segített kint, én anyának bent a sütiben. Majd ebéd tájékán a nővéremék is betoppantak, hisz ha szárma készül, abból sosem kis mennyiség kerül az asztalra. Ebéd után mindenki ment a dolgára. Krisztiánnal elkészültünk, és öt óra körül megindultunk Topolyára, mivel a társaság többi tagja már péntek óta ott majálisozott. Ettünk, ittunk, énekeltünk, táncoltunk, beszélgettünk... majd hajnalok hajnalán útnak indultunk haza. Aludtunk két órát. Reggel 8-kor csörgött az ébresztő, amit azonnal ki is nyomtunk, és átállítottunk fél kilencre. Kis szundizás után nagy nehezen kimásztunk az ágyból, hisz megígértük, hogy kilencre Bajmokon leszünk, hogy folytassuk a majálisozást. A tervek szerint a délutáni program Palics volt. Nos, mivel fél kilenckor még Csantavéren voltunk, pizsamában, így az igéretünket megszegtük... de szerencsénkre a házigazda is bealudt. Dél körül meg is érkeztünk a megbeszélt helyszínre, majd megkezdődött a sütögetés. Jól éreztük magunkat, azonban az alváshiány kifogott rajtunk, és hét óra körül felváltva kezdtünk el ásítozni. Úgy gondoltuk, hogy nekünk ennyi volt a bulizás, elbúcsúztunk és hazamentünk. A házunkhoz érve a palicsos tervet azonnal el is vetettük – habár azt mondta, ha szeretnék, elmehetünk. Ezután közös megegyezés alapján eldöntöttük, hogy még nem alszunk, hanem elindítunk egy jó filmet. Persze ennek az lett a vége – mint a legtöbb esti filmezésnek –, hogy Krisztián öt perc után elaludt. Ismered az érzést mikor annyira fáradt vagy, hogy aludni sem tudsz? Pont így éreztem, habár tudtam, hogy a mi hibánk, hisz hazajöhettünk volna időben... De hát a buli az buli! Ekkor jutott eszembe megint Varró Dániel. Végiggondoltam az elmúlt néhány napot, ahogy rohantunk az egyik helyről a másikra, hogy nem túl sokat kommunikáltunk úgy, ahogy szoktunk. Most pedig csak feküdtem, nem mozogtam, nem akartam, hogy felébredjen. Tudtam mennyire fáradt, és ráadásul másnap ő már megy dolgozni. Azon gondolkodtam, hogy olyan sokáig robotolt péntek este, mégis eljött. Szombaton csak azért nem ivott a buliban, hogy haza tudjon hajtani az éjszaka közepén, ha elfáradok, mivel nekem még csak próba jogosítványom van – már csak novemberig! – és nem hajthatok éjjel. Vasárnap reggel ő javasolta, hogy aludjunk még egy kicsit, pedig ő igérte meg a barátjának, hogy ott leszünk időben. A hosszú majális után azt is felajánlotta, hogy menjünk el Palicsra, ha szeretnék, pedig hulla fáradt volt. Rengeteg apróság, amit most volt időm észrevenni. Szerintem igenis szerelmes verset írt Varró Dániel! Sosem fogjuk megtudni azt, hogy a költő mit is gondolt valójában, amikor ezt írta. De ez nem is baj, mert mindenki úgy fogja értelmezni, ahogyan ő látja. Mert igenis lehet az a boldogság, amikor csak otthon vagyunk, és filmet nézünk. Az sem baj ha elalszunk, mert azt is együtt tesszük. Az elalvásnak is lehet oka, például ha késő estig gürcölsz, hogy legyen pénzed. Az is boldogság ha te alszol el előbb, és én hagyom. "Kívánhatnék-e többet?” - írja a költő. Nekem igenis ez a boldogság! Vállalom a zsibbadt lábat, és az elgémberedett vállat, kólát meg úgysem iszok.

Forrás: Newsroom Communicator