- BEJELENTKEZÉS -



Elfelejtetted a jelszavad?


- REGISZTRÁCIÓ -








Hozzájárulok az adataim tárolásához


Newsroom Communicator logó
Article image

Newsroom Communicator

Csinálni, csinálni, csinálni - ez a siker titka

Mecserik Anita

2021. 10. 01. 20:21

Sokszor gondoljuk azt, hogy a hírességek, akiket a TV-ben vagy filmekben láthatunk, különleges, fényűző, számunkra tökéletesnek tűnő életet élnek, hiszen ezt látjuk-halljuk róluk, erről szólnak a különböző médiumokban, közösségi oldalakon megjelenő tartalmak. Ilyenkor pont az lenne az utolsó gondolatunk, hogy egy ismert műsorvezető is legurulhat a színpad lépcsőjéről, esetleg el is tévesztheti a műsor nevét élő adásban. Ördög Nórával találkoztunk, aki meglepő módon a legalázatosabb és legegyszerűbb módon mesélt karrierjéről, ezzel lerántva a leplet a sztárélet sztereotípiáiról.

Több szakmai előadást is láthattunk csütörtökön Budapesten, a DUE Médiahálózat által szervezett 28. Országos Ifjúsági Sajtófesztiválon. Az egynapos program sztárvendége Ördög Nóra volt, akit az előadás után sikerült elcsípnünk egy mini interjúra.

– Nálunk, Vajdaságban is sokan ismerik a neved. Bizonyára mindenki kiváncsi, hogyan indult a pályafutásod a média világában. Hogyan alakult ki benned, hogy te médiában szeretnél dolgozni?

– Furcsa helyzet volt. Tulajdonképpen én belesodródtam ebbe a dologba. Szavalóversenyeken indultam általános iskolás koromban, és aztán szépkiejtési versenyeken, Kazinczy versenyeken is részt vettem. Mivel fel tudtam olvasni szövegeket, és a Kazinczy versenyek lényege, hogy szépen, artikuláltan megtanuljon az ember beszélni, így elég sokszor kértek fel iskolai rendezvényeken, hogy konferáljak. Azt hiszem, hogy ez volt az "előszobája" ennek a dolognak. Szegeden a városi rendezvényekre is felkértek, majd szépen lassan elkezdett formálódni bennem, hogy érdekel a média világa. Nem volt ez egy egyértelműen eldöntött életcél, hogy ilyen suliba is jelentkezzek, úgyhogy idegenforgalmi iskolába jártam végül. Nem voltam száz-százalékosan biztos a médiás tanulmányokban, pontosabban nem hittem benne, hogy ez nekem hosszabb távon is sikerülhetne. Végül elkezdtem gyakornokoskodni az RTL Klubnál 19 évesen, majd szépen lassan belesodródtam ebbe a világba.

– Mi volt az elképzelésed a médiáról?

– Nagy elvárásaim nem voltak ezzel kapcsolatban. Én a Reggeli műsorban kezdtem, ami egy ártalmatlan dolog. Nagyon élveztem, hogy ott órási a pörgés, nagyon sok vendég jött minden áldott nap. Hírességek, akiket én is TV-ben láttam csak, ott pedig személyesen találkozhattam velük, szóval rögtön belekerültem a legnagyobb pörgésbe. Nem tudok olyan dolgot mondani, ami váratlanul ért volna, vagy másmilyen, mint amire én számítottam volna. Valószínű ugyanolyan munkahely, mint bármelyik másik, csak övezi egy komoly misztikum. Talán azért, mert minden, ami történik, az benne van a TV-ben.



– Mi jelentette a legnagyobb kihívást a pályafutásod során?

– Hú! Hát nem is tudom. Azt hiszem, hogy az én pályám sikere, hogy pont annyival kaptam nehezebb feladatot, amihez már kellett kapaszkodni, küzdeni, de nem egy megvalósíthatatlanul nagy lépés volt. Egyikről sem gondolom azt, hogy nagyon küzdelmes volt. Talán az volt igazán izzasztó, amikor már fő műsoridőben vezettem. Azon gondolkodtam folyamatosan, hogy milyen is az én karakterem? Ki vagyok én? Vagyok-e valamilyen? Ez egy belső vívódásom volt inkább, nem annyira szakmai. Szakmailag próbáltam mindig az adott feladathoz felnőni, és tényleg mindig pont annyival nehezebb feladatokat kaptam, amikkel meg tudtam birkózni, de azért kellett dolgozni érte.

– Volt-e valamilyen bakid, ami emlékezetessé vált?

– Volt egy-kettő. Talán az egyik legemlékezetesebb bakim, amikor az X-Faktort vezettem, és történt egy kihagyás az agyamban, nem tudtam mit kell mondani vagy mi következik. Ilyenkor nyilván van valamilyen vészüzemmód, ami bekapcsol. Azt mondtam, hogy nagyon köszönöm, hogy velünk tartottak. Még pár perc és jövünk vissza, folytatódik a Csillag születik. Másik műsor címét mondtam, mint amiben éppen szerepeltem, úgyhogy ez elég emlékezetes volt. Szintén a régi RTL-es időkből volt egy, amikor Stohl Andrással vezettük a Csillag születiket, és elbotlott mellettem a színpadi lépcsőn. Az ugye nem az én bakim, mivel ő csúszott meg és bukfencezett le, de számtalanszor visszanéztük, kielemeztük a felvételeket, úgyhogy egy hajszálon múlt, hogy engem nem sodort magával. Ez azért volt, mert valami furcsa lélekjelenlét okán kikerültem őt, ahogy gurult és zuhant le a színpadról. Az egy nagyon emlékezetes pillanat volt. Azt hiszem pont a napokban posztoltam arról az esetről, amikor a Rising Star, ami az első TV2-es műsoromban volt, amit Majkával vezettünk, ott belekeveredtem, hogy merre kell húzni az applikáción az igent és a nemet. Szerintem ez azért nem gond, mert legalább így a nézők látják, hogy mi is emberből vagyunk és nem robotok. Megtanultam szeretni ezeket a bakijaimat, még akkor is, ha abban a pillanatban nagyon kellemetlenül éreztem magam.

– Mit üzennél a pályakezdő fiataloknak, akik a médiában szeretnének dolgozni?

– Az én mantrám mindig minden helyzetben az, hogy csinálni, csinálni, csinálni. Nem hosszasan tanulni, meg készülődni valamire, húzni az időt, hanem el kell kezdeni, belevágni. Ilyen szempontból nagyon szerencsés korban éltek, akik most akartok ilyen pályára lépni. Nagyon sok lehetőség van, hogy megmutassátok magatokat, hogy hallassátok magatokat, hogy tudjatok tartalmakat készíteni olyan dolgokról, amik benneteket érdekelnek, mert az valószínű másokat is fog érdekelni, akiknek hasonló az érdeklődési körük. Szerintem nem kell senkire várni, nem fognak senkit felfedezni. Ez már nem az a világ, hanem menni kell, csinálni és megmutatni magatokat, kik vagytok!

– Köszönjük szépen, hogy egy kis betekintést nyerhettünk a munkádba. Ezzel megmutattad, hogy híres emberek is voltak kezdők, illetve ők is hibázhatnak. Azt gondolom, ezekkel a válaszokkal sokakat motiváltál, köztük engem is, hogy belevágjunk az álmaink megvalósításába!

Forrás: Newsroom Communicator