- BEJELENTKEZÉS -



Elfelejtetted a jelszavad?


- REGISZTRÁCIÓ -








Hozzájárulok az adataim tárolásához


Newsroom Communicator logó
Article image

Novák Arnold

Floridai lettem

Mecserik Anita

2021. 06. 02. 18:37

A kellő kitartás és elszántság meghozza gyümölcsét – hangzik a mára már közhelyszerű mondatnak számító motiváló szöveg, amire az emberek többsége csak legyint. A kishegyesi származású Novák Arnoldnak mégis ez a mottója. A vele készült interjúban megosztja velünk, mekkora utat tett meg az ,,amerikai álom’’ megvalósításáért.

– Úgy tudom, hogy vajdasági létedre mára komoly vállalkozást építettél ki Floridában. Elmesélnéd, hogy milyen út vezetett idáig?

– Vajdaságban, Kishegyesen nőttem fel. A középiskolai tanulmányaimat a szabadkai Bosa Milićević Közgazdasági Középiskolában végeztem, majd Kecskeméten tanultam tovább marketing szakon. Ezt befejezve még két évet Magyarországon éltem, és egy kis nyomdában kezdtem dolgozni. 2002-ben letöltöttem az akkor még kötelező katonaszolgálatot és utána egy évig újra Szerbiában éltem. Nem sok lehetőséget láttam az otthon maradásban, ezért álmaim megvalósítása érdekében 2004-ben nekivágtam a nagyvilágnak.



– Mégis, hol kezdted a nagyvilág felfedezését?

– Először Dubrovnikban szálltam hajóra, ahol mosogatóként dolgoztam – kellő nyelvtudás hiányában. Az első 9 hónapban körbejártuk Európát, majd átkeltünk az Atlanti-óceánon és Miamiban kötöttünk ki. Később bejártuk a Karib-szigeteket is. Már akkor eldöntöttem, hogy Amerikában szeretnék élni.



– Úgy tudom ezek után hazajöttél egy kis időre. Mi volt a folytatás ezután?

– Az első szerződés után hazajöttem, és egy másik hajótársasággal szerződtem le. Körbejártuk Dél-Amerikát, ami nagyon izgalmas volt a szép tájak, az emberek és a számomra új szokások miatt. Ez a szerződés csak hat hónapig tartott, utána még egyszer leszerződtem egy harmadik hajótársasággal is. Akkor Miami és a Bahamák közötti útvonalat jártuk. A hajós munkák alatt orosz, perui és sok más nemzetiségű kollégával dolgoztam együtt. Rengeteg közös élményünk volt, miközben jó barátságok születtek. Egy idő után kellett a változatosság, ezért hazautaztam és megkérvényeztem az amerikai turistavízumot. Abban az időben nagyon nehéz volt megkapni, de nagyon nagy szerencsém volt. Soha nem felejtem el. A belgrádi nagykövetségre kellett menni felvenni az útlevelet. Mikor mindent elintéztem, sétáltam vissza a buszállomásra, 10 percig bírtam ki, hogy ne nézzem meg az útlevelem. Ott virított benne az amerikai vízum. Nem is tudom kifejezni szavakban, hogy mennyire örültem akkor.



– Szebbnél szebb képeket kaptam tőled, ami arról árulkodik, hogy számtalan gyönyörű helyen megfordultál. Azt írtad, hogy a kedvenc helyed Monaco volt. Vannak képeid a Panama-csatornánál, Jamaicában, Las Vegas/ Nevadában, a Brit Virgin-szigeteken, a Karib-szigeteken, a Grand Canyon-nál, a Hoover-gátnál, a Bahama-szigeteken.

– Sok kalandos és izgalmas emléket őrzök az utazásaimról. Hálás vagyok, hogy ennyi helyen megfordulhattam. Mesélnék még ezekről, de nem mindegyik újságba való.



– Ezek után kíváncsian várom, hogyan zajlott a letelepedésed Amerikában?

– Egyik gyerekkori barátom már itt volt Tampán, Floridában és hozzá jöttem ki 2007 szeptemberében. Először bevásárlóközpontok padlóját takarítottuk egy magyar csapattal, magyar munkaadónál, mivel nem volt hivatalos munkaengedélyünk, és az angol sem ment még annyira. Legalul kezdi mindenki, ahogy mondani szokás. 2008-ban megnősültem, így megkaptam a munkavállalási engedélyt. Így már tudtam jobb munkát keresni. Egy helyi hotelban dolgoztam biztonsági emberként (security). Szerettem ezt a munkát. Ott dolgoztam nagyjából 6-7 évet. Időközben elváltak útjaink az akkori élettársammal. A hotelban, ahol akkor dolgoztam megismerkedtem a mostani menyasszonyommal. Ennek is már hét éve.

– A közös képeteken láthatjuk, hogy nagyon szép nő a menyasszonyod, igazi egzotikus szépség. Mesélnél róla?

– Ő a közép-amerikai Guatemalából származik. Pár évvel előttem jött az USA-ba. Akkor még ő sem beszélte tökéletesen az angol nyelvet. Először kicsit nehéz volt a kommunikáció köztünk, de mostanra ő is megtanult angolul és én is egy kicsit spanyolul, szóval most már nincs probléma. Három éve voltunk Szerbiában, megmutattam neki az én hazámat, bemutattam a családomnak és a kishegyesi barátaimnak is. Két éve pedig náluk voltunk, Guatemalában. Megismertem a családját. Jó volt látni, hol nőtt fel. Guatemala sokkal szegényebb ország, mint Szerbia.



– A szállodai munka után ismét váltottál munkahelyet. Hol kezdtél dolgozni ezután?

– 2015 környékén egy mobil autókozmetikában kezdtünk dolgozni a gyerekkori haverommal. Volt egy öreg kombink és azzal jártunk ki a házakhoz kocsikat takarítani. Két év után a barátom megvette az én részemet is a kis takarító vállalkozásunkból. Akkor már három kombink volt és hét alkalmazott. Mára már ez a vállalkozás szépen felfejlődött. Körülbelül 20 városban működik Amerika szerte.



– Voltak újabb nagy álmaid, amiket szerettél volna megvalósítani. Hogyan kezdtél bele ezekbe?

– Igen, én valami újat akartam csinálni és akkor kezdtem el az ingatlan fényképészetet. Ezt is nulláról építettem fel és ma mintegy 150 ügyfelem van. Pont az idén januárban adtam el ezt a céget is. Most tanítok be egy új embert erre a munkára. Most újra egy másik üzletágba fogtam. Erről még nem igazán szeretnék mesélni, mert még alakuló félben van... Amit kigondolok, azt addig próbálgatom, amíg nem sikerül. Én már csak ilyen vagyok. Mindig új kihívásokat keresek az életben. Szeretek egy business-t felépíteni a nulláról, és utána eladni. Persze minden kezdet nehéz tud lenni, de a kellő kitartás és elszántság meghozza a gyümölcsét.



– Ott Amerikában, hogy élitek meg a járványhelyzetet?

– Én annyira nem követtem a híreket. Az én munkámra nem volt nagy kihatással, sőt, inkább még több munka lett. A feleségem egy egyetemen dolgozik a konyhában. Ő nem dolgozott hat hónapig, mivel bezárták az egyetemet, de segített nekem. A legrosszabb talán az, hogy nem tudunk utazni, és a szüleim nem tudtak jönni látogatóba.



– A mai modern technika lehetővé teszi, hogy a távolság ellenére is tudjuk tartani a kapcsolatot egymással, még a Föld másik oldaláról is. Ez az interjú sem jöhetett volna létre internetkapcsolat nélkül. Örömmel és lelkesedéssel készítettem ezt az interjút. Remélem titeket is cselekvésre ösztönöz, hogy merjétek követni az álmaitokat!

Forrás: Newsroom Communicator