- BEJELENTKEZÉS -



Elfelejtetted a jelszavad?


- REGISZTRÁCIÓ -








Hozzájárulok az adataim tárolásához


Newsroom Communicator logó
Article image

Unsplash

Ha lenne lehetőséged, te mit mondanál?

Kovács Laura

2022. 01. 14. 00:31

Elalvás előtt azon gondolkodtam, hogy milyen jó lett volna, ha négy-öt évvel ezelőtt valaki megmondja, mit hogyan csináljak, mi vár rám a jövőben. Esetleg felhívta volna rá a figyelmem, hogy ne szőkíttessem ki a hajam, mert megbánom.

Furcsa érzéssel ébredtem reggel. Ez nem az én szobám, a párna is túl kemény. Hogy tud valaki ezen kényelmesen aludni? Egyáltalán, hol vagyok? Ahogy körbenéztem, nagyon ismerős volt a hely, de mégis honnan? Kisétáltam a szobából, gondoltam, hátha választ kapok a kérdéseimre. Ahogy kiléptem az ajtón, rájöttem: ez a régi szobám volt. A konyhaasztalnál pedig az öt évvel ezelőtti önmagam éppen reggelizett. Te jó ég! - gondoltam. - Mégis mi folyik itt? Biztosan oka van annak, hogy itt vagyok... De vajon mi lehet az?
Régi önmagam nem volt ilyen bizonytalan. Amint megpillantott, elkezdett kérdésekkel bombázni, hogy mi vár rá az elkövetkező években. (Vajon honnan tudta, hogy a jövőből jöttem?) Amikor látta rajtam, hogy teljesen összezavarodtam, hirtelen abbahagyta a kérdezősködést.
Ekkor ráébredtem, hogy mi is lenne a dolgom. Vettem egy mély levegőt, és leültem vele szemben. Érdekes egy szituáció, de mégis mit kellene mondanom? Kis gondolkodás után megpróbáltam minden kérdését megválaszolni. Aztán meggondoltam magam, és úgy voltam vele, hogy talán egy kis füllentés azért belefér. Lesznek olyan dolgok az életben, amiket jobb, ha nem tud előre az ember, mivel úgy lesz szép, ha váratlanul történik, és ezáltal megmarad a pillanat varázsa.
A legelső, amire felhívtam régi énem figyelmét, hogy cserélje ki azt a párnát, mert nagyon kényelmetlen. Elmesélte, hogy beadta már a jelentkezését a középiskolákba és nagyon izgatott, hogy felveszik-e. Nem akartam spoilerkedni, mert akkor már nem is lenne érdekes a várakozás, csak annyit mondtam, hogy nem lesz olyan vészes befejezni, de azért tanuljon többet. Azt tanácsoltam, hogy akárhova is viszi tovább az útja, mindig nyitott szemmel járjon, kétszer gondolja meg, hogy kinek mit hisz el.
- És ne szőkíttesd ki a hajad!! - figyelmeztettem. - Ja, igen. Még mindig nem változtattál azon a szokásodon, hogy néha meggondolatlanul kimondasz dolgokat, pedig jobban tennéd, ha többet dolgoznál ezen! - folytattam. Afelől is „megnyugtattam” a régi ént, hogy öt év múlva is ugyan olyan keményfejű lesz, mint most.
Na igen, ami pedig a legjobban érdekelte: az az egyetem. Annyit elárultam, hogy nem fog messzire menni. Megpróbáltam elmagyarázni neki, hogy mire eddig eljut, meg kell tanulnia, hogy nem hagy mindent az utolsó pillanatra. A vizsgákra pedig időben el kell kezdenie tanulni!! Bár ezt még nekem is gyakorolnom kell. Na mindegy, ez már csak az apróbetűs rész.
Mi ez a hang? Huh, az ébresztő... Reggel nyolc óra. Szerencsére ez csak egy álom volt. Köztudottan nem vagyok valami jó tanácsadó.

Forrás: Newsroom Communicator