- BEJELENTKEZÉS -



Elfelejtetted a jelszavad?


- REGISZTRÁCIÓ -








Hozzájárulok az adataim tárolásához


Newsroom Communicator logó
Article image

Pixabay

Hangsúlyozom, csak szerintem

Mecserik Anita

2022. 04. 26. 12:28

Hogy is hangzik elődeink híres mondata? Régen minden jobb volt? Igen, pontosan így hangzik. Ezt a mondatot hallgatjuk mi fiatalok, ha esik, ha fúj.

Ezt hallgatjuk, ha az ország gazdaságáról van szó, ha a politikai helyzetről. Ha a fiatalok öltözködéséről vagy viselkedéséről. Ha az időjárásról, a nap UV sugárzásáról, a globális felmelegedésről. Ha a tanulásról vagy munkáról. És még miről? Hát az emberek közötti kommunikációról. Nos, őszintén szólva, nem tudom, hogy harcba mernék-e szállni ezekkel a kijelentésekkel. Akárhogy is nézzük, csak oda lyukadunk ki (legalábbis én), lehet, hogy van egy kis igazság ebben az egész "régen jobb volt" dologban.

Josip Broz Tito idején Szerbiában állítólag erős volt a gazdaság és a politikai helyzet is valamivel jobb volt. Persze nem tudom, valóban így volt-e, de ezt hallgatom kicsi korom óta. A fiatalok tiszetelettudóbban viselkedtek, rendes nevelést kaptak, szerényebben is öltözködtek. Bezzeg ma! Még az időjárás sem volt annyira szeszélyes, mint manapság! Akkoriban még kimehettek nyugodtan süttetni a hasukat, nem féltek az erős UV-sugárzástól meg attól, hogy a Jégkorszak rajzfilmben látott gleccserek elolvadnak a globális felmelegedés miatt. Volt szó itt még tanulásról és munkáról is, amit kár is részleteznem, ugyanis egyértelmű, hogy régen sokkal szorgalmasabb és tudásra éhesebb emberek éltek.

Végül pedig elérkeztünk a lényeghez, amit már sejthettek páran, ez pedig az emberek közötti kommunikáció és kapcsolattartás. Szinte minden családi összejövetelen elhangzanak azok a beszélgetések, amikor a nagyszülők vagy idősebb rokonok elmondják: ,,Régen bezzeg nem úgy volt, hogy Jancsika ,,messzindzseren” üzent Ágikának és három perc alatt megbeszélték a találkozót, hanem szépen elmentünk házhoz. Mi magunk, a lábunkon és megkérdeztük, hogy ráér-e egy kávéra?” De ez sem maradhat ki: ,,Ha hiányoztunk az iskolából, - ami egyébként kilométerekre volt otthonunktól, mivel tanyákon éltünk, vagy a falu szélén – akkor a Pisti osztálytársunk nem ,,Vájberen’’ küldte el a lefotózott tananyagot, hanem elmentünk a lábunkon Pistihez és a kezünkkel leírtuk a füzetbe a tanulnivalót. Nem pedig a táblagépünkbe, vagy mibe!” Azt is mindig megkapjuk, hogy annó az emberek beszélgettek. Rendesen. Ugye a szájukkal. Nem pedig ,,szmájlikat” küldtek egymásnak.

Értem én ezt, mindent értek. Most jönne az a rész, hogy azt mondom, "Ok boomer!” (a gyengébbek kedvéért elmondom ez azt jelenti, hogy köszi a véleményt, de kit érdekel?) és elkezdek érvelni, hogy a mai modern kornak mennyire sok előnye van és mennyivel könnyebb így élni. Nos, tény, hogy sok esetben könnyebb. De ha belegondolok, nem biztos, hogy hasznunkra válik a túlságosan megkönnyített életforma.

Az utóbbi időben azon vagyok kiakadva, hogy itt van ez a sok hangulatjel, reakció és ehhez hasonló jelek, amiket azért találtak ki, hogy a leírt szöveg mellé odabiggyesszük, mint állítólagos hangulatkimutatást. Ezzel nem is lenne probléma, csakhogy az emberek elfelejtenek szöveget írni. Nem is, hogy elfelejtik, hanem egyenesen szándékosan kihagyják, és a posztok, képek alá csak egy nyamvadt hangulatjelet tesznek, mint kommentet. Ez a valóságban annak felelne meg, hogy amikor megkérdezik, tetszik-e az új frizurám, akkor az illető arcába vigyorgunk szó nélkül. Lehet az a gond velem, hogy minden internetes helyzetet megpróbálok elképzelni a valóságban is. Nem tudom, nekem ez olyan alapvető dolog volt, hogy ha már nem kell elsétálnom a másik faluba, hogy megdícsérjem a Klára új frizuráját, akkor legalább épkézláb mondatban leírom neki azon a nyamvadt ,,messzindzseren”. Érzem, hogy most én leszek a boomer.

Az évek során megpróbáltam elfogadni ezt a felgyorsult üzenetváltást, és néha magamon is észre veszem, hogy akaratom ellenére átveszem ezeket a szokásokat. Azonban még mindig próbálok egy bizonyos szintet megtartani az internet használatomat illetően. Például számtalanszor előfordul, hogy csak az e-mailben kapott üzeneteimben látok ékezeteket, ugyanis azt is elfelejtik használni az emberek, mondván, hogy úgyis megértik mit akarnak mondani, nem egy ékezet fogja azt meggátolni! Persze, megérti mindenki, de én személy szerint néha vagyok olyan előítéletes, hogy az írásmód alapján is levonom, az illető mennyire igényes. A képeken keresztüli üzenetváltásról ne is beszéljek. Lehet túl szőrszálhasogató vagyok. Fene se tudja. Most ezen voltam felakadva az utóbbi időben, na. De azért essen szó a digitális kommunikáció előnyeiről is, mert majd a végén megköveznek, vagy esetleg szembeállítanak egy írásbeli hibámmal.

Szóval, a digitális kommunikációnak számtalan előnye is van. Gyors, áthidalja a földrajzi távolságot és viszonylag költségkímélő. Mint már említettem, nem kell elmenni fizikailag a másik személyhez, hanem pusztán dobunk egy üzenetet bármelyik erre alkalmas applikáción. Ezek pedig általában mind ingyenesek. A közösségi oldalakon rengeteg információt oszthatunk meg, szinte bármikor és bárkivel. Ennek is van rengeteg negatív hatása, de most az előnyökre koncentrálunk, ugyebár. Az internet olyan széleskörű lehetőséget biztosít szinte bármilyen témában, hogy mondhatjuk, a fenekünk alá van rakva minden. És való igaz, két kattintásra megtalálhatjuk a keresett szakirodamat, felvehetjük akár a másik kontinensen élő ronkonunkkal a kapcsolatot, skype-olhatunk, online vásárolhatunk, amit aztán házhoz szállítanak. Ismerkedhetünk, barátkozhatunk, szórakozhatunk az internet segítségével.

Mi kell még? Hát igen, végülis semmi. De az, amikor leülünk egy barátunkkal vagy pedig a párunkkal egymás mellé, érezzük az illatát, a hangulatjelek helyett a szarkalábakat látjuk a szeme körül, miközben mosolyog a viccünkön és a légkörben érezzük, hogy kellemesen érzi magát a társaságunkban – ezt szerintem semmilyen online térben történő kommunikációval nem lehet helyettesíteni! Ezt irigylem a régi időkből.

Forrás: Newsroom Communicator