- BEJELENTKEZÉS -



Elfelejtetted a jelszavad?


- REGISZTRÁCIÓ -








Hozzájárulok az adataim tárolásához


Newsroom Communicator logó
Article image

Life

Húsvéti gondolatok

Gábor Tímea

2022. 04. 16. 18:41

Közeleg a húsvét. Lassan elvégezzük az ünnep előtti takarítást, megvesszük a sonkát és a tormát, tojásokat készítünk és festünk. Vajon miért tesszük mindezt? Minden húsvéti hagyománynak van jelentése, de talán a mai világban mindezt már nem értékeljük annyira, csak megszokásból készülődünk.

Reggel épphogy csak felkeltem, anya már sorolta is a napi teendőket. Rengeteg a dolgunk: fűnyírás, takarítás, tojásfestés... Miközben próbáltam lelkileg is felébredni, a tojásfestés hallatán hirtelen feltettem magamnak a kérdést, miért is készítünk még mindig húsvéti tojásokat? Lassan huszonegy éves leszek, de minden évben kidíszítünk néhányat. Elgondolkodtatott a dolog, hogy vajon miről szól a tojásfestés valójában? Még jó, hogy az ember bármire gyorsan rákereshet az interneten, így megtudtam, hogy a tojás az újjászületés, a termékenység legősibb jelképe. Ahogy a tojásból új élet kel ki, úgy támad fel Krisztus is a sírjából. Nem csak a tojásnak van jelentése, hanem mindennek, amit teszünk, és ahogyan tesszük.
Mégis úgy gondolom, hogy a mai felgyorsult világban lassan ezek a dolgok elveszítik értelmüket, legtöbben nem is tudják, mit miért teszünk húsvétkor. Itt van például a negyvennapos böjt, a barkaszentelés, locsolkodás... Már nem is tudjuk, mit szimbolizálnak ezek az események. Többségünk nem tartja a nagyböjtöt, sokunk házában pedig nincs húsvétkor barka, és nincsenek már azok a régi igazi locsolkodások sem. Pedig a locsolkodásnak is nagy jelentősége van. Alapja a víz tisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit. Régen a legények járták a házakat, és különböző versek és énekek kíséretében locsolták meg a leányokat. Ők cserébe piros tojást adtak nekik. Napjainkban a fiúkat kisebb korban a szülők elküldik meglocsolni a család női tagjait, esetleg barátnőket, de sokan ezt a hagyományt se ápolják. Sőt, a piros tojás helyét is átvette az édesség és a pénz. A fiúk pénzre vágynak, a lányok pedig vízmentes húsvéthétfőre. A pénzből sok mindent lehet venni, vízmentes locsolkodáskor pedig megspóroljuk az átöltözést.
Esszük a sonkát és a tojást a tormával, mert ilyenkor azt kell enni. Evés közben fellesünk az internetre, meglátjuk a szomszéd fényképét, ezért mi is gyorsan lövünk egy képet az ebédünkről. Délután a másik szomszéd kidíszített barkája jön velünk szembe a kijelzőn, ezért gyorsan ráakasztunk az ágra egy-két színes tojást, amit a piacon vettünk, és már kint is van a fénykép.
Ünnepelünk, de elfelejtjük, hogy mit ünnepelünk. Nem élvezet már a közös tojásfestés, nincs fészekrakás, nincsenek „én láttam a nyuszit” történetek. Nem éljük meg a készülődést. Nem csak húsvétkor, karácsonykor és más ünnepek alkalmával sem. Tökéletes ebédet akarunk, és tökéletes díszítést. Idegesek vagyunk, ha nem sikerül a sütemény, ha nem lett elég sós a leves, ha a tojásokkal díszített barkaág rosszul fest a vázában.
Ne azon kattogjon az agyunk, hogy van-e elég étel, szereti-e mindenki a zserbót! Ezeken a napokon nem a külső dolgok a fontosak, hanem az, hogy magunkba nézzünk, és rendet rakjunk. Lelkileg is felkészüljünk az ünnepre. Érezzük és élvezzük a család együttlétét. Ne tökéletes családi fotót akarjunk, hanem töltődjünk fel lelkileg!
Az idő múlásával ezek az ünnepek és szokások más jelentést kapnak. Már nem ugyanazt jelenti nekem, mint régen a nagymamámnak. Azért, hogy ezek a hagyományok ne tűnjenek el, fontos őket ápolni. Ehhez mától én is igyekszem hozzájárulni, tehát megtaláltok a konyhában, amint éppen tojást festek!

Forrás: Newsroom communicator