- BEJELENTKEZÉS -



Elfelejtetted a jelszavad?


- REGISZTRÁCIÓ -








Hozzájárulok az adataim tárolásához


Newsroom Communicator logó
Article image

Newsroom Communicator

Meg(szer)ettem Berlint?

Tóth Zsuzsanna

2024. 01. 03. 19:53

Karácsony után két nappal úgy döntöttem, hogy kiruccanok egy kicsit. Egy hetet töltöttem Berlinben, ez idő alatt sok mindent tapasztaltam és átéltem, olyan dolgokat is, amikre nem igazán számítottam.

Utazásom fő célja az volt, hogy úgy ünnepeljem az újévet, ahogy még sosem, szerettem volna kicsit kilépni a komfort zónámból. Még sosem jártam Németországban, a fővárosa pedig jó bulizóhelynek bizonyult. Ehhez az utazáshoz a repülést választottam, ugyanis amellett hogy gyors és kényelmes, még a felhőkben is lehet gyönyörködni.

Cikk kép

Utazás előtt voltak terveim, kinéztem magamnak azokat a helyeket, ahová szívesen elmennék, de már maga város a hangulata és kinézete is meglepetés volt. Méghozzá nem is kis meglepetés... Úgy éreztem magam, mintha még mindig Kelet-Európában lennék. Ez persze nem feltétlenül rossz, hamar hozzászoktam. De ez alatt azt kell érteni, hogy szinte mindenhol sokat- vagy éppen semmitmondó graffitik díszelegnek, rengeteg lepukkant épület van, és szerintem a tömegközlekedés sem a legjobb. A biztonságról ne is beszéljünk, az utcán sétálgatni sok helyütt nem egy leányálom. Persze vannak szép részei is a városnak, ezeket igyekeztem megtekinteni.
Amit csak futtában néztem meg, az a parlament és a brandenburgi kapu. A parlament körül építkezés zajlik, a kapunál pedig már készülődtek az újévvárásra, ezért az is el volt kerítve, nem lehetett megközelíteni.

Cikk kép

Cikk kép

Erről a városról talán a legtöbb embernek a berlini fal jut eszébe. A várost a hidegháború alatt egy fal választotta szét, amely 1961-ben épült, lebontására pedig 1989-ben került sor. Európa megosztottságának és az elnyomásnak fő szimbólumává vált. Egy része még mindig megvan, tele festményekkel, egy másik részén pedig szimbolikusan vasrudak vannak kihelyezve az egykori fal vonalát követve, amin át is lehet sétálni. Vannak helyek, ahol csak képek szimbolizálják, illetve vannak hangszórók is, ahol meghallgathatjuk olyan emberek történeteit, akik átélték azt az időszakot. Egy ilyen történet például az esküvő a falnál, hiszen családtagokat és barátokat is elválasztott egymástól a fal. Nem egy vidám program, az ember szinte csak síri csendben tudja végignézni, mégis úgy éreztem, sokkal gazdagabban folytattam felderítő utamat.

Cikk kép

Cikk kép

Cikk kép

Cikk kép

A berlini dóm egy evangélikus katedrális, amely olasz reneszánsz és barokk stílusban épült, és kívül-belül káprázatos. A kilátóba is felmentünk, amihez pontosan 267 lépcsőfokot kellett megmászni. Azt a kipurcanást sokszorosan kárpótolta a 360 fokos panoráma, ami elénk tárult. Gyönyörű fentről a kilátás, és a katedrális kisebb kupoláit meg az azokon lévő szobrokat is közelebbről megcsodálhattam.

Cikk kép

Cikk kép

Cikk kép

Cikk kép

Az ünnepi hangulat Berlint is hatalmába kerítette. Több karácsonyi vásárba is ellátogattunk, mindegyiknek egy picit más a hangulata, és a kínálat is eltérő, de mindegyik nagyon hangulatos volt.

Cikk kép
Cikk kép

A látnivalók közül a charlottenburgi kastély volt a kedvencem. A 17. század végén épült, majd a 18. században bővítették. Belseje gazdagon van díszítve barokk és rokokó stílusban, a kastély mögött pedig egy hatalmas kert található, ahol van egy mauzóleum, egy kilátó, színház és pavilon is. A rossz idő miatt nem sétáltuk körbe az egész kertet, viszont maga a kastély káprázatos volt. A porosz királyi család lábnyomait követve sétálhattunk, a régi és az újabb rész is egyaránt lenyűgözött bennünket.

Cikk kép

Cikk kép

Cikk kép

Cikk kép

Amikor valahova elutazok, mindig azt a részt várom legjobban, amikor megkóstolhatom a helyi különlegességeket. Abból a német szólásból, hogy: ,,Mindennek egy vége van, csak a kolbásznak van kettő", nem nehéz kitalálni, hogy miből a legnagyobb a kínálat a városban. Olyan verziói vannak a kolbásznak és virslinek, amelyekkel még álmunkban sem találkoztunk. Számomra az egyik ilyen furcsaság a savanyított virsli volt, ám ehhez nem voltam elég merész, hogy kipróbáljam. Maradtam a klasszikus ,,wurst"-nál és a különféle csemege kolbászoknál. A sültkolbászra önthetünk szószokat, és ezek íze sem mondható szokványosnak, legalábbis számunkra nem. A ketchup, majonéz és a mustár is sokkal édesebb, mint ahogyan mi megszokhattuk, de ennek ellenére nagyon ízletesek.
Több vásárban is jelen voltak a magyaros ízek, kipróbáltam a lángost, nem is egyszer. Kellemesen kellett csalódnom, kitűnő volt. És mindezek mellé forralt bort, és más forralt alkoholos italokat is kipróbáltunk, különböző ízesítésekkel. Így a karácsonyi lakomázást még egy héttel meghosszabbítottam, de cseppet sem bántam meg.

Cikk kép

Cikk kép

Cikk kép

Utazásom szilveszterezéssel zárult: egy 80-as évek bulira esett a választásunk. Jó döntésnek bizonyult, nem volt túl nagy tömeg, és a hangulat is fergeteges volt, kicsit visszautaztunk az időben.

Cikk kép

Összességében Berlin nagy élmény volt, jól szórakoztam az ott eltöltött egy hét alatt. Hogy visszamennék-e valamikor? Nem tudom. Úgy érzem, mindent megnéztem, amit látni akartam, de nem bánnám azt sem, ha egyszer újra meglátogatnám ezt a várost.

Cikk kép

Forrás: Newsroom Communicator