Nem gondolok semmire

Mecserik Anita

2022. 07. 28. 15:40

Néha azon gondolkodom, hogy abbahagyok mindent, elmegyek innen messzire és libákat nevelek valahol egy mezőn, ahol nem kell gondolnom semmire.

Egyik előadáson a tanárunk bejelentette: most egy nagyon nehéz feladat következik. Felszólított bennünket, hogy egy percig ne gondoljunk semmire. Szerinte hamarosan ki fog derülni, hogy mennyire nehéz kiüresíteni a tudatunkat. Nem is értettem, hogy mi ebben a nehéz, mivel én csomószor ezt csinálom. Körbenéztem a tanteremben és az arckifejezésekről azt olvastam le, hogy mindenki erőteljesen arra koncentrált, hogy ne gondoljon semmire. Én pedig csak ültem ott és tényleg nem gondoltam semmire.
Ha jobban belegondolok, az elmúlt időben annyi csapás és támadás ért, hogy úgy döntöttem, nem agyalom túl a dolgokat. Bezzeg voltak idők, amikor ezerrel kattogott az agyam, összefüggéseket kerestem, kombináltam, elemeztem, stresszeltem és nyugtalanul aludtam. Néha-néha visszatér, de legjobban abban az állapotban szeretek lenni, mikor csak úgy létezem és nem gondolok semmire.

A kritika is többször úgy hat rám, hogy jól van, jól van, de ebből most milyen nagy gond lehet? Levonom a tanulságot az esetből és megyek tovább.
A középiskola első éveiben kellemetlenül éreztem magam, ha véletlen a barátaim vagy ismerőseim közül nem ültek mellettem a buszon, gondolván, hogy biztosan valami gond van velem. Ilyen és ehhez hasonló dolgokon agyaltam napokig vagy éppen évekig. Nos, mára odáig jutottam, hogy le szoktam húzódni az ülésbe, hogy senki ne vegyen észre a buszon, így némán, zenét hallgatva bámulhatom a kliszai felüljárót és nem gondolok semmire. Ez ilyen kiüresedett nyugalmi állapot, amiben igazán jól érzem magam.

A legutóbb azt a visszajelzést kaptam, hogy "mamás" a bikini alsóm és ez a fajta már nem divat. Az tény, hogy nem esett túl jól, de ezentúl is fel fogom húzni az egyik kedvenc "mamás" bikinimet. Máskor napokig idegeskedtem feleslegesen az emberek véleménye miatt, de mostanában egyre rövidebb ideig rágom magam az engem ért ingerek miatt, és újra eljutok abba az állapotba, hogy nem gondolok semmire.

Néha azon kapom magam, hogy egész nap pörgésben vagyok, telefonálok, egyeztetek, intézkedek, tanulok, hibázok, kijavítok és miközben egy tízperces szünetben iszom egy kávét, azt veszem észre, hogy megint nem gondolok semmire.

Van úgy, hogy néha azon gondolkodom, hogy abbahagyok mindent, elmegyek messzire és libákat nevelek egy mezőn, ahol nem gondolok semmire.

Majd másnap felkelek, teszem a dolgom, végzem a feladataim és haladok a céljaim felé, attól függetlenül, hogy eközben legtöbbször tényleg, de tényleg nem gondolok semmire.

Forrás: Newsroom Communicator