Önként vállalt rabság

Gábor Tímea

2021. 05. 27. 11:55

Észre sem vettem, hogy tárgyak rabja lettem. Olyan tárgyaké, amelyek néhány évvel ezelőtt még csak nem is léteztek.

Hamis rezgéseket érzek, s cseng a fülem, ha nincs a kezemben a telefon. Kisebb “szívrohamot” kapok, ha nem találom a készüléket. Hiszen nélküle nem is létezem! Ha összeül a társaság, és a mobilom nincs a kezem ügyében vagy a töltöttségi szintje alacsony, úgy érzem, mintha hiányozna egy testrészem. Ha elmegyek egy új, idegen helyre, és nincs használható internet, elveszettnek érzem magam.
Hogyan telne egy napom mobil nélkül? Reggel a telefon kellemes dallama helyett az ébresztőóra hangjára ébrednék. A kávé mellett rádiót hallgatnék – a Facebook és az Instagram görgetése helyett. Nyomtatott sajtóban bújnám a híreket. Az ebédhez a receptet a nagyi régi füzetéből lennék kénytelen levadászni internetes csodakonyhák és receptek hiányában. A Messenger adta lehetőség helyett személyes találkozót kellene megbeszélni, és egymás szemébe nézni.
Igazából, nagyon jó ez így. Az okos készülékek lehetővé teszik, hogy egymástól távol élők is láthatják és hallhatják társukat, családjukat. Mégis, a szomszédot talán nem telefonon kellene hívogatni… Miért nem megyek át? Persze, kényelmesebb egy üzenetet küldeni. Ugyanígy, könnyebb üzenetben lemondani a találkozót. Személyesen kicsit nehezebben menne.
Különben meg, személyes találkozáskor is folyamatosan a telefont bámulom. Nem tudom többé átélni és értékelni a pillanatot, amelyben élek. Egy kis, téglalap alakú képernyőn keresztül látom az egész világot, de azt már nem, hogy mi történik körülöttem. Posztolom, ha meglátok valami érdekeset, egy aranyos gyereket az utcán, vagy lefotózom, ha szép a táj, és rögtön megosztom. Hadd lássa más is. Azt is, mit ettem ma reggelire. Ezek lettek számomra a "fontos" dolgok.
Úgy érzem, egy lassú világban születtem, és észre sem vettem, amikor átköltöztem ebbe a felgyorsult, pörgős és információdús életbe. Mire számíthatnék a jövőben? Ki sem fogok lépni a házból, mert a telefonom bevásárol, számlát fizet, egyetemre megy helyettem. Koncertekre se járok. Kényelmesebb otthon, pizsiben ropni. Remélem orvoshoz se kell mennem: online vizsgálat... Sorolhatnám még, de csörög a telefonom. Ez most fontos, felveszem. Úgyhogy majd máskor folytatjuk. Persze, ugyanitt, a virtuális térben… Hol máshol?

Forrás: Newsroom Communicator