Newsroom Communicator
Örökké tanulni
Kalinka Tamás2021. 11. 08. 12:20
Az adai Frank Julianna ma már nyugdíjas, de sok évtizeden át matematikatanárként dolgozott, manapság az olvasás és a gyöngyfűzés tölti ki mindennapjait. A tanári hivatásról, a matematikáról és az általa készített szebbnél szebb ékszerekről beszélgettem ezzel a nagyszerű és sokszínű emberrel.
– Mesélne kicsit a korai éveiről? Ön hogyan élte meg az iskolai éveket?
– Nos, az általános iskolát Adán jártam végig, a Cseh Károly Általános Iskolában, ahol később dolgoztam is. Nagyon jó tanáraim és tanítóim voltak, akik mindig olyan feladatokkal bíztak meg engem, amelyek nagy örömet jelentettek számomra és motiváltak. Az egyik tanárom, aki egyébként zenét tanított nekem, Feri bácsi, arra bíztatott, hogy iratkozzak zenedébe is. Akkor indult Adán az alapfokú zeneiskola, így hát beiratkoztam. Zongorázni tanultam, s ez rengeteg örömet okozott nekem, bár sajnos saját zongorám sosem lett. Úgyhogy ezen a ponton, tehát az alapfokú zeneiskola befejeztével, abba is maradt a zenei pályafutásom.
– Ha jól tudom, azért még mindig van kapcsolata a zenével. Több kórusban is énekel, énekelt.
– Már fiatal koromban egy Adán megalakult kórusban énekeltem, majd egy sokéves szünet után, most egy újabb kórus tagja vagyok, mely a Musica Humana Kamarakórus nevet viseli. Igaz, hogy a mostani helyzet miatt nagyon kevesen vagyunk a kórusban, de rendületlenül énekelünk, és nagyon szeretem. Aztán betársultam az Asszonykórusba is, a Vadvirág Hagyományápoló Körbe, velük is nagyon szeretek énekelni. Ha a kultúregyesületnek kell, akkor mi is fellépünk, a Durindóra is eljárunk, meg vengégségbe is időnként. A Musica Humanával Kamarakórussal is vendégeskedtünk sok helyen már, határon túl is. Hosszú időn át tartott a kapcsolat egy pécsi kórussal, akik nagyon támogattak minket, és jöttek is hozzánk.
– Az általános iskola után hol tanult tovább? Mikor fogalmazódott meg Önben, hogy matematikával szeretne foglalkozni?
– Az általános iskola után gimnáziumba iratkoztam, a gimnázium társadalomtudományi ágazatán értettségiztem, magyar nyelvből. Aztán Újvidékre szerettem volna tanárképzőbe iratkozni, de megszűnt a tanszéken a főiskolai képzés, csak egyetemi volt, négyéves. Az én szüleimnek akkoriban sajnos nem volt anyagi lehetősége, hogy a négy évet állják. Végül nem is jelentkeztem oda, viszont Szabadkán nyílt valamelyik tanárképzőnek a kihelyezett tagozata, ahol matematikára jelentkeztem sikeresen, és később ott diplomáztam. Én már az általános iskolában is szerettem a matematikát, nagyon jó tanárom volt. Adai származású volt, de évekig vidéken tanított. A gimnáziumban azért nem mentem a természettudományi tagozatra, mert nekem a fizika sehogy sem passzolt, annak ellenére, hogy ez a matematika alkalmazott tudománya. Végül Szabadkán a főiskolán matematika szak nyílott, nekem az felelt meg. A fizika-kémia párosítás a fizika miatt nem, a szerb-magyar sem, bár magyarból érettségiztem. Ez volt az a körülmény, ami miatt így döntöttem.
– A tanári munka során milyen tapasztalatokat szerzett? Mit mondana a matematikatanári hivatásról?
– Örökké tanulni... azt hiszem ez a mottóm. Mert bizony a felzárkóztatás, a tanítás folyamán a tanár is tanulni kényszerül. A tanuló nem mindig tudja elmondani, hogy melyik az a pont, az a momentum, ahol most álljunk meg, mert tovább nem érti, vagy egész egyszerűen nem tudja. Csak annyi a reakció, hogy ezt nem értem... Eleinte akárhányszor elmondtam a magyarázatot, nem jött el a várt eredmény, mert valami kimaradt, tehát vagy nem volt mire építsem azt, amiről szó volt, vagy 1-2 szó kimaradt. Arra fektettem nagy hangsúlyt, hogy a nem érthetőt egész egyszerű szavakkal, tehát nem tudományosan, nem a matematika nyelvén, hanem egész egyszerűen értettem meg. Úgy fogja fel a gyerek, mintha ez magától értetődő lenne, csak aztán lehetett ezt finomítani és elmélyedni ebben kicsit. Ezt meg kellett tanulni, észre kellett venni, hogy ő hol akad meg, mi gátolja meg abban, hogy ő megértse és elsajátítsa azt amiről beszélünk.
– Manapság leginkább a gyöngyfűzés terén ismert az Ön neve. Kézműves vásárokra is kijár, ha jól tudom. Hogyan került ez a hobbi a látókörébe? Miért szereti?
– Hosszú évekig dédelgettem magamban a gyöngyfűzés gondolatát, viszont nem tudtam, hogyan is kezdjek hozzá, aztán az internet hozzásegített. Nagyon sok mintát onnan lestem el, s mivel az ábrázoló mértan nem áll távol tőlem, eldöntöttem, hogy belevágok. A képzelőerő itt a gyöngyfűzésnél is nagyon jelentős dolog, tehát eleve az, hogy a lerajzolt sémát értelmezni tudjam önerőből. Ez a térlátás és a matematikai gondolkodásmód az, ami megfogott ebben, nem mondom, hogy az esztétikai élmény nem jelentett sokat, mert az sokat jelent mai napig. Meg az alkotás öröme... az hogy elkezdem, még ha tévedek is, visszafejtem, de két-három nap múlva kész, és örülni tudok annak ami elkészült.
– Hogyan telnek a nyugdíjas évei?
– A nyugdíjas élet végül engem is elért, azt hittem könnyebb lesz átállni, de úgy adódott hogy az egész délutánomat korrepetálással töltöttem az első 1-2 nyugdíjas évben. Mostanában egyre kevesebb korrepetált diákom van, de őket is szeretettel próbálom okítani, és rávezetni őket, hogy nem nehéz a matematika, ha az alapokat jól elsajátítjuk és van kitől. Nyudíjas éveimet egyébként olvasással kezdtem, hogy bepótoljam mindazt a mulasztást, amit nem engedett az időm a tanári hivatás és a saját gyerekeim nevelése miatt. Hajnalokig olvastam Szabó Magda könyveit, aztán Wass Albertet stb.
Érdekes, hogy most, immár nyugdíjasként tanárságom megkoronázásaként éltem meg az unokám érettségire való felkészítését, Skype-on keresztül. Ő ugyanis maximális ellenérzéssel volt a matematika iránt, kezdettől fogva. Az általánosban, amit megtanult, nem volt tartós tudás. Középiskolában egyáltalán nem tanult matematikát. Aztán érettségi előtt elkezdtük a tanulást a negyedikes anyagtól. Megoldottuk 10 évre visszamenőleg az érettségi feladatokat. Kemény munka volt, de gyümölcsöző. Nagyon boldog voltam, hogy sikerült neki. Nem magam miatt, őmiatta, mert szinte bizonyosra vette, hogy képtelen lesz leérettségizni. És mégis sikerült.
– Azt hiszem tényleg szép megkoronázása ez egy élet munkájának. Köszönöm szépen ezt a tartalmas beszélgetést.
Forrás: Newsroom Communicator