- BEJELENTKEZÉS -



Elfelejtetted a jelszavad?


- REGISZTRÁCIÓ -








Hozzájárulok az adataim tárolásához


Newsroom Communicator logó
Article image

Pixabay

Egy életen át

Király Adrián

2022. 12. 06. 19:52

Gondolkodom. Már napok óta csak gondolkodom. Nem is igaz. Már hetek, hónapok óta gondolkodom, de nem tudok rájönni a lényegre. Ez már távoli emlék, de még most is egyfolytában azon töprengek, hogy is lehetne megközelíteni a szerelem fogalmát. Vagy ez csak szeretet, nincs is olyan, hogy szerelem?

Egy távoli emléket idéztem fel a napokban, és ez megdobogtatta a szívem, noha már homályos az egész. Régen történt. Az is lehet, hogy csak álom volt, viszont felemelő érzés. Nagyon rejtélyes ez, és egyúttal frusztrál, hogy nem tudom megfejteni.
Még tizenhat éves sem lehettem, erre tisztán emlékszem, elmentem egy szórakozóhelyre. Új élmény volt. Előtte nem voltam ilyen helyen. Találkoztam egy hölggyel, akinek testalkata olyan törékeny volt, mint a száraz falevél. Szemmel láthatóan szenvedett. Kíváncsi voltam, hogy mi játszódik le benne. Közelebb húzódtam, de féltem, hogy elküld. Mégiscsak idegen vagyok. Engem úgy tanítottak a szüleim, hogy idegenekkel ne álljak szóba. Gondoltam, hogy őt is. Felbátorodtam, és leültem mellé. Barátságos volt. Talán egy vagy két órát beszélgettem vele. Ez a pillanat vízválasztó volt az életemben. Persze ezt én akkor nem tudtam. Csak ennyit tudok feleleveníteni. Barátságos volt! S most – három év után – újra ezen a padon ülök, viszont most már egyedül. Rideg ez a pad. Fázom, és éhség gyötör. Újra azt az érzést akarom. Igazán vonz, hogy a padon üljek, és társalogjak egy idegennel. A bátorság mindennek a kulcsa. Sohasem szabad feladni, hiszen mindig sikerre vágyó embernek tartottam magam. Sohasem tudni. Lehet, hogy egyszer megint ketten ülünk majd a padon, és újra beszélgethetek a törékeny hölggyel. Ez a jövő titka, viszont én továbbra is csak ülök, és elmélyülten gondolkodom.

Forrás: Newsroom Communicator