
Pinterest, Göblyös G. István
Ókori bölcsességek modern köntösben a YouTube-on

2024. 12. 03. 11:17
Göblyös G. István mérnökkel, íróval és tartalomgyártóval beszélgettem, aki nemrég kezdett el videókat készíteni a filozófiáról és a hozzá kapcsolódó témákról. Számára öröm, hogy komoly témákról beszélgethet másokkal.
Mi ösztönzött arra, hogy fél évvel ezelőtt videókat kezdj készíteni a YouTube-ra? Volt ennek valamilyen különleges oka ?
- Néhány éve már írogatok és az alkotás folyamata teljesen magával ragadott. Az írott formátum mellett érdekelni kezdett a videós formátum is. A kiváltó ok az volt, hogy elegem lett a gondolataimban megszólaló hangból: ,,Milyen jó lenne készíteni egy videóesszét a szimuláció elméletről! Majd egyszer…” Nagyjából egy évig visszhangzott a fejemben ez a gondolat. Azután rá kellett jönnöm, hogy megfelelő időpont úgysem lesz soha, kifogásokat mindig fogok találni, szóval nekikezdtem. Jobban motivált a gondolat, hogy valamit végre elkezdek, és elmondhatom, hogy be is fejeztem, mint az, hogy „csinálni szeretnék/fogok valamit, valamikor”.
A mérnöki diploma megszerzése után hogyan alakult ki benned az írás iránti szenvedély? Mikor és hogyan vált céloddá az írás?
- Igazából nem az után, hanem közben alakult ki. Gyakornoki pozícióban dolgoztam kutatásfejlesztésen már fél éve, és egyszerűen nem tudtam szabadulni az érzéstől, hogy az élet nem állhat csak ennyiből. A poén az egészben, hogy olyan pozícióban voltam, amiről azt hittem, hogy nyugdíjazásomig betöltöm. Mégis üresnek éreztem magam. Úgy éreztem, hogy ennél többet tudnék nyújtani az embereknek, csak egyszerűen nem jó helyen vagyok. Ez egyáltalán nem a mérnökök ellen szól, sőt! Nagyszerű mérnökökkel dolgoztam együtt és mindig öröm visszagondolni arra az időszakra. Akárhogy nézzük, ők valósítják meg a jövőt. Az én választásom végül valahogy az írásra esett úgy, hogy előtte semmilyen érdeklődést nem mutattam iránta.
Mit jelent számodra az írás és az olvasás? Milyen könyveket olvasol, és melyek azok a művek, amelyek a legnagyobb hatással voltak rád?
- Az első gondolat, ami eszembe jutott, az az egykori angol író, Samuel Johnson egyik idézete: "Az olvasás az embert teljessé, a beszélgetés éretté, az írás pedig pontossá teszi." Korábban nem voltam nagy könyvmoly, de az elmúlt évek során az olvasás a személyiségem szerves részévé vált. Körülbelül egy éve írtam egy esszét, amelyben részletesen kifejtettem, mit jelent számomra az ismeretterjesztő könyvek olvasása. De röviden: ha tanulni szeretnék valamiről, olvasok. Ha érdekel egy téma, olvasok. Ha ki szeretnék kapcsolódni, olvasok. Ha egy másik világba szeretnék repülni, olvasok. Mostanában fele-fele arányban olvasok regényeket és ismeretterjesztő könyveket. Az írás számomra a megértés eszköze. Amikor valamilyen új témát szeretnék megérteni, írásban teszem próbára a tudásomat: sikerül-e érthetően és hiányosságok nélkül megfogalmazni azt, amit mondani akarok?
Videóidban és írásaidban gyakran hivatkozol az ókori görög filozófusokra. Miért tartod őket követendő példáknak, és hogyan próbálod bemutatni a videóidban?
- Van ez a berögzült tévhit - vagyis nem tudom, hogy ténylegesen tévhit-e, de én annak érzem - , hogy a múlt emberei hülyék voltak. Nyilván voltak hiányosságaik, mint ahogy nekünk is vannak: néhányról mi is tudunk, néhányról még nem. De ettől függetlenül ők, mondhatni, ,,már rájöttek mindenre”. Nem azért hivatkozom rájuk, mert szerintem ők a legjobbak - ha lennének még régebbről fennmaradt írások, valószínűleg azokra hivatkoznék -, hanem mert időtlen problémákról és ötletekről beszéltek már kétezer évvel ezelőtt is! Egyáltalán nem nehéz párhuzamot húzni az ő életük és a miénk között. Az ő írásaik egyfajta emlékeztetők is, hogy amit el lehetett mondani, az már valószínűleg elhangzott, de mivel senki sem figyelt, el kell mondani még egyszer.
Az elmúlt fél év alatt 11 videót készítettél, és hamarosan eléred a 15 000 feliratkozót. Szerinted mi az, ami miatt ennyire szeretik az emberek a munkáidat? Mi lehet a sikered titka?
- A siker számomra egy nagyon képlékeny, szubjektív és relatív fogalom. Ahhoz képest, hogy amikor az első videót feltöltöttem mindenféle terv nélkül, és azt mondtam magamnak, hogy jó, ha száz megtekintést kap a videó, de ha mázlim van, akkor legfeljebb ezret, ahhoz képest a jelenlegi több mint negyvenezer megtekintés siker. Az már egy másik kérdés, hogy ezek a számok mit jelentenek. A sikert nagyon könnyű a számokra ráhúzni, de engem nem ez a része érdekel. Szeretek alkotni, és ha már alkotok valamit, akkor szerintem önzőség lenne azt csak magamnak tartogatni. Hogy sikernek minősül-e, amit eddig a YouTube-on elértem? Nem tudom. Hogy élvezem-e ezt csinálni? Igen. Nekem inkább az utóbbi a siker.
Szoktál időt szánni arra, hogy a videóid alatti kommenteket elolvasd? Egyik videód alatt például valaki azt írta, hogy a te hatásodra mondott fel a munkahelyén. Hogyan érintenek az ilyen visszajelzések, és milyen gondolatokat ébresztenek benned?
- Mindet el szoktam olvasni, és sajnos vagy nem sajnos, de mindegyiken el is szoktam gondolkodni. Ha épp olyan pillanatban érnek el, vannak kommentek, amelyek elég erősen befolyásolják azt, hogyan vélekedek erről az egész projektről és saját magamról. Viszont az említett komment volt az első, aminél szembesültem azzal, hogy ténylegesen hatással vagyok másokra. Mármint, nyilván gondoltam, hogy ez a helyzet, de ez volt az a pillanat, ami végleg megerősített az elképzelésemben. Az említett videómhoz hasonló jellegű videóimban igyekszem önreflexióra ösztönözni a nézőket és bízom benne, hogy ha éppen indirekt megközelítést is választok erre a célra, attól még mindenki megérti, hogy végsősoron pozitív ,,szájízt" szeretnék hagyni magam után. Persze, az élethez tartoznak a nehéz döntések is, és ha az én videóm hatására valaki képes volt meghozni egy ilyen nehéz döntést, annak csak örülök.
Korábban a Substacken publikáltál esszéket, amelyekben saját gondolataid is megjelentek. Széles körben érdeklődsz különböző témák, mint a kognitív pszichológia és az írás-olvasás iránt. Hogyan élted meg ezeket a témákat, amikor feldolgoztad?
- A Substack volt az első próbálkozásom a „hogyan lehet ma írásból megélni”-projekt kapcsán. Igazából nagyon élveztem. Olyan témákról írtam, amelyek érdekeltek, amelyekkel szívesen foglalkoztam, amiket remélhetőleg az olvasóim is élvezettel fogyasztottak. Nem mellesleg ez volt az első platform, ahol anyagilag többen is közvetlenül támogattak, hogy tovább írjak. Felemelő érzés volt. A témák feldolgozásának folyamatát nem tudom jobban kifejezni, egyszerűen csak élvezetes volt falni a témához kapcsolódó könyveket, és írásban összegyúrni azokat a saját gondolataimmal. Sokáig féltem saját ötleteket és meglátásokat megosztani, arra gondoltam, ki vagyok én a nagy akadémikusokhoz és filozófusokhoz képest, akiket idézek, viszont a Substack-es időszak ebben sokat segített.
Az időutazás, a depresszió és a halál visszatérő témák a videóidban és írásaidban. Hogyan zajlik nálad a kutatás ezekben a témákban? Hogyan képzelhetjük el ezeket a folyamatokat?
- Könyvek. Cikkek. Tanulmányok. Csipetnyi szitkozódás. Papírlapok lesöprése az asztalról. Teljes kétségbeesés. A saját mentális képességeimbe vetett hit mélyzuhanása. Totális újrakezdés. Terminológia, szakzsargon, alapfogalmak átbogarászása. Szövegvázlat megírása. Szövegvázlat törlése. Második vázlat megírása. Második vázlat átírása. És végül a gondolat: ,,Ez már talán vállalható”. Úgy gondolom, nem hagytam ki semmit. A kutatómunka az a rész, amit szerintem mindenki át akar ugrani, és csak az egyértelmű, könnyű és egyszerű végkövetkeztetést akarja megkapni. De nincsenek kiskapuk. A munkát el kell végezni. Meg kell mászni a megértés illúziójának hegyét, leereszkedni a kétségbeesés völgyébe, és végül elérni az alázatos megközelítés kilátót. Mások évtizedeket töltenek olyan témák tanulmányozásával, amiket én tíz percbe akarok belesűríteni. Elkerülhetetlen a felszínes tudás, de igyekszem mindent megtenni, hogy a felszínesség minimális legyen.
,,Nyugalom a viharban" címmel megjelent egy könyved. Mit kell tudnunk róla?
- Ez az első és jelenleg egyetlen megjelent könyvem. Igazából ez a gyümölcse az írni szeretnék-motivációmnak. Ebben a könyvben szedtem össze azokat a javarészt ókori gondolatokat és bölcsességeket, amelyek segítettek az önismereti utazásomon. Mondhatni, a könyv az önismeret és az önvizsgálat általi önfejlesztésről szól. Miután megjelent, azon gondolkodtam, hogy miért nem azt a címet adtam neki, hogy „Hogyan ne b*szd fel magad mindenen és mindenkin”, mert lényegében erről szól, de mivel ez volt az első nagyobb írói projektem, így a stílus még kiforratlan volt. Ez a cím nem tükrözte volna a tartalom stílusát. Nem azt mondom, hogy most már tudom, milyen az én stílusom, de az én szemszögemből sokat változott.
Többször is hivatkoztál Danka István filozófusra, egyetemi docensre, aki több munkádban is segített. A mentorodnak tekinted őt? Hogyan befolyásolta a gondolkodásodat és a munkádat?
- Több blogot is írtam, de azok inkább a gyakorlás eszközei voltak. Érdekeltek a filozófiai témák és azok bölcsességeinek összemosása modern történetekkel. De lövésem sem volt a filozófiáról. Magamtól olvasgattam utána, rendszertelenül és csak azt, ami érdekelt. Viszont, ha már odajutottam, hogy az interneten publikálok ilyeneket és a nevemet adom hozzá, akkor jó lenne megbizonyosodni arról, hogy nem írok-e hatalmas baromságokat. Így több egyetemi oktatónak is írtam e-mailt, ami nagyjából annyiból állt, hogy „Üdv, érdekel a filozófia és szeretném népszerűsíteni, mert szerintem rengeteg hasznos és praktikus dolgot tanulhatunk belőle, de semmilyen háttértudásom nincs a témában. Kérem, ne nézzen hülyének! Hálás lennék, ha átolvasná néhány írásomat, hogy szakmailag elfogadhatóak-e.” Danka István volt az egyetlen, aki válaszolt. Először egy videóhívásban beszélgettünk, utána pedig többször találkoztunk személyesen is, és bármilyen kérdéssel bombázhattam, mindig készséggel, türelemmel és lelkesedéssel válaszolt vagy éppen jó irányba terelte a gondolkodásomat. Később számos írásomat küldtem neki átolvasásra, néha még most is ezt teszem. Elképesztően hálás vagyok a nyitottságáért. Ő volt, aki segített abban, hogy az érvelésem ne legyen mindig egyoldalú, hanem a dolgok egészét nézzem, hogy minél több irányból közelíthessek meg egy témát. Lehet, hogy nem közvetlenül, de a tudás és megértés iránti alázatra tanított. Ha a mentor azt jelenti, hogy bármikor zaklathatom a kérdéseimmel, akkor igen, mentoromnak tekintem.
Videóidban gyakran foglalkozol mély és összetett kérdésekkel. Hogyan készülsz fel ezekre a témákra, és milyen folyamat vezet a videók elkészítéséhez?
- A felkészülés és a kutatás szinte minden videónál hasonló ahhoz, amit néhány kérdéssel előbb felvázoltam. De egy videó elkészítése nagyjából így áll össze:
1. Téma vagy ötlet kiválasztása.
2. Laza, kötetlen olvasás a témában. Bármi, ami érdekesnek tűnik. Van, hogy veszek néhány könyvet, de olykor pár tanulmány is elég.
3. Itt kirajzolódik, hogy amit elképzeltem, meg tudom-e valósítani, vagy nem. Ezen a ponton néhány videóötlet már elbukott.
4. Az ötlet és a videó felépítésének finomhangolása. Milyen pontokat szeretnék érinteni, hogyan épülne fel?
5. Átfogó kutatómunka. A témától függően készítek magamnak jegyzeteket. Több videómnál is kénytelen voltam mini Wikipédia-oldalakat készíteni, mert egyszerűen nem állt össze a fejemben a kép. Ez a fázis tarthat 2-3 napig vagy akár 2-3 hétig is.
6. Szöveg megírása a kutatómunka alapján.
7. Mielőtt felvenném a szöveget, legtöbbször elolvastatom azt a feleségemmel, hogy biztosra menjek, minden érthető.
8. Felvétel, vágás, szerkesztés.
9. Még egy utolsó teszt a feleségemmel, ezúttal a befejezett videóval.
10. Utómunka. Ezután a videó elkészült.
Régebben azt írtad, hogy dolgoztál a második könyveden, de nem sikerült befejezned. Mit kell tudnunk erről a projektről, és milyen időszak volt ez számodra? Tervezed, hogy a közeljövőben újra belevágsz egy új könyv megírásába?
- Tanulságos időszak volt, az biztos. A kézirat elkészült, csak a kiadókkal történő tárgyalásoknál rekedt meg a folyamat. Őszintén, nem bánom, hogy nem jelent meg. Ez a könyv a kritikus gondolkodásról szólt volna. De a kézirat felétől mintha elvesztettem volna az irányt és az irányítást. A kutatómunkám felszínesebbé vált, mert már csak arra gondoltam, hogy be akarom fejezni. Valahogy éreztem is, hogy ez a kézirat inkább gyakorlás lesz. Utólag több olyan tanulmányt is találtam, ami ellentmondott annak, amit abban a kéziratban írtam. Nem voltam elég alázatos a témát illetően. Azt hittem, hogy rá tudom húzni az egészet egy egyértelmű vezérfonalra. De ha egy érvelés túlzottan egyértelmű, az valószínűleg azért van, mert kihagyunk néhány, olykor nagyon fontos részletet. Én is kihagytam ezeket a részleteket, olykor a kutatómunka hiánya miatt, olykor az egóm miatt.
Könyvet írni mindenképp szeretnék még a jövőben. Lehet hogy regényt, lehet hogy novelláskötetet, de még az is lehet, hogy ismét megpróbálkozom egy ismeretterjesztő könyvvel. Jelenleg nincsenek konkrét terveim, csak azt tudom, hogy szeretek írni, és amint látok valamelyik ötletemben olyan potenciált, ami kitöltene egy könyvet, akkor biztos lecsapok rá.
Milyen terveid vannak a jövőre nézve? Milyen témákban tervezel videókat készíteni a YouTube-csatornádra?
- A videók témája valószínűleg a jelenlegi vonalakat fogja követni: a sci-fit, filozófiát és kozmológiát. A csatornát tekintve inkább azt tudom elmondani, hogy mit nem tervezek. Nem tervezek tartalomgyár lenni: nem fogok csak azért készíteni videót, hogy legyen tartalom. Ez a csatorna jelenleg egy szabadidős projekt. Nem mondom, hogy nem lenne rossz, ha teljes munkaidőben tudnám csinálni, de most csak akkor tudok vele foglalkozni, ha találok olyan témát, amiről szívesen beszélek. Persze, lehetne automatizálni sok folyamatot, de nekem ez elég erősen a kreativitásról szól, az alkotás öröméről. Szóval, továbbra is készítek videókat, amikre néha csak egy hetet, máskor meg egy hónapot kell várni. Úgy érzem, hogy amíg ezeket az értékeimet meg tudom őrizni, addig a videóknak marad lelke. És persze nekem is. Másképp nem szeretném csinálni.
A közelmúltban Nessaj is reagált az egyik videódra. Hogyan érintett ez téged? Gondolsz arra, hogy az általad készített tartalmak azért kedveltek, mert elgondolkodtató, mély tartalmúak és érdekesek?
- Kellemes meglepetés volt látni Nessaj reakcióvideóját. Hogy miért tetszenek a nézőknek az általam készített videók, azt csak ők tudják. Én annyit tudok, hogy olyat szerettem volna alkotni, ami elgondolkodtat, inspirál, ösztönöz, nem ígér megváltást, nem túlzottan felszínes és mégis szórakoztató. Vagy ezért, vagy másért, de ha ez másoknak is bejön, én csak örülök. Mondjuk, amikor Magyarország egyik legismertebb youtubere azt mondja, az egyik videómra, hogy „tök egyedi” és „ez a csatorna zseniális”, az nagyon jólesik az embernek.
Milyen érzések töltenek el azóta, hogy videózol, és látod, hogy az embereket érdeklik az általad feldolgozott témák? Mennyire befolyásol ez téged a tartalomkészítés során?
- Nyilván jó érzés. De nem hiszem, hogy bárhogyan is befolyásolna. Feliratkozószámtól és nézettségtől függetlenül is ugyanaz az ember maradok. Pusztán örömmel tölt el, hogy olyan témákról beszélhetek, amik érdekelnek, és ezek eljutnak a hasonló érdeklődésű nézőkhöz. Ha sikerül egy videómmal feldobni a napjukat, elgondolkodtatni őket, vagy csak egy kis valóság iránti érdeklődést csempészni a hétköznapokba, akkor nekem az már győzelem.
Forrás: