Labdarúgás, női szuperliga: Interjú Kovács Izabellával

Dudás Benjámin

2022. 10. 23. 21:42

A női labdarúgás napjainkra már egyre népszerűbb, de rajongótábora azért még mindig messze elmarad a férfi szakág szurkolóinak tömege mögött. Kovács Izabella arra vállalkozott, hogy a focipályán bizonyítja, a nők is tudják rúgni a bőrt. Kitartóan harcol a női foci népszerűsítéséért. Jelenleg a magyarkanizsai TSC női labdarúgó csapatában játszik. Izabella 26 éves, rengeteg ambíció, terv és motiváció lakozik benne. Sok ember számára pozitív példa lehet, hogy szorgalommal és akarattal mennyi minden lehetséges.

Hogyan jött a foci az életedbe?
Az életemben mindig is nagy szerepet játszott a sport, először teniszeztem. Majd amikor nyolcadik osztályosok voltunk, néhány lánnyal támadt egy olyan ötletünk, hogy alakítsunk női fociklubot Magyarkanizsán. Az egyik lánynak volt egy ismerőse, aki edzőként dolgozott. Megkértük, hogy foglalkozzon velünk, és legyen az edzőnk. Elvállalta, és - ahogy azt mondani szokták - a többi már történelem.



Gyermekként érdekelt a labdarúgás?
Szerencsésnek érzem magam, mivel gyerekként sokat játszottam kint az utcabeli gyerekekkel. Olykor fociztunk is. Az érdeklődésem a foci iránt abból állt, hogy néztem édesapámmal a meccseket a tévében. Valamint volt olyan, hogy elmentem vele én is, mikor hobbi szinten focizott a barátaival. Nagyon szerettem nézni, ahogyan ők játszanak.



A tenisz után miért döntöttél a foci mellett?
A focit nem mondanám konkrét választásnak, nagyon váratlanul jött az életembe. Ahogy telt az idő, egyre jobban éreztem azt, hogy a teniszt hanyagolnom kell, és át kell térnem a focira, mivel nagyon tetszett a társaság, nagyon jó volt a hangulat, az edzések is jobban tetszettek a teniszhez viszonyítva. A csapatsport úgy látszik nekem sokkal jobban feküdt, emiatt választottam a focit. De főként azért, mert a társaság nagyon jó, a klubnál egyszerűen otthon érzem magam.



Van-e kedvenc csapatod, vagy olyan személy, aki inspirál?
A focit 2008-ban kezdtem el követni, akkor volt a labdarúgó EB, amelyet Spanyolország nyert meg. Nekem kivételesen éppen a spanyolok játéka tetszett a legjobban, különösképpen Sergio Ramos, aki a védekezésben nagyon szépen helytállt, és mondhatni, hogy nekem a spanyol válogatott volt a nagy kedvenc. Ezután pedig szintén Ramos miatt a Real Madrid csapata.

Mesélj egy kicsit a csapatról ahol játszol, milyen sikereket értetek el?
A lányokkal 2010-ben kezdtünk el focizni és a klubot hivatalosan csak 2012-ben tudtuk megnyitni, akkor elindultunk a második ligában, és lépésről lépésre haladva sikerült feljutnunk az első ligába, megnyertük a vajdasági kupát. Végül eljutottunk a legmagasabb szintre Szerbiában, és most a női szuperligában játszunk. A tavalyi szezonban sikerült megszerezni a szuperligában az ötödik helyet, idénre viszont az a tervünk, hogy a legjobb négy közé jussunk. A csapatban az elmúlt 12 évben nagyon sok változás történt. Összesen 80 vagy 100 tagot számlálunk a felnőtt keretet tekintve, de utánpótlás csapatunk is van. Arra nagyon büszke vagyok, hogy én vagyok az egyetlen, aki itt maradtam abból a „gerincből”, akik 2010 óta fociztak a klubnál.



Te milyen poszton játszol?
Az évek folyamán volt alkalmam szinte minden poszton kipróbálni magam, hogy rájöjjek, melyik poszt felel meg a legjobban. Nem erősségem a cselezés, és a helyzetek kihasználása a kapu előtt, így a védő posztot szemeltem ki magamnak, és úgy néz ki, ennyi év után tényleg a védekezésben tudom legjobban hasznosítani magam.



Mi volt a focikarriered eddigi legjobb pillanata?
Az a mérkőzés, amit Magyarkanizsán játszottunk, akkor még ŽFK Metalmania néven a második ligában. Feljutásért küzdöttünk a Lazarevac csapata ellen. Az első mérkőzésünk 1:1 volt Lazarevacon, itthon győznünk kellett a feljutásért. Miután az itthoni mérkőzésünk is 1:1-es döntetlennel zárult, a 90. perc után büntetőkkel nyertünk 5:4-re. Számomra felejthetetlen élmény, hogy akkor bajnokok lettünk a kis szolid csapatunkkal, s ki tudtuk harcolni, hogy felkerüljünk a női első ligába.



Nálunk milyen a női foci megítélése?
Az elmúlt évekhez képest szerencsére itt Szerbiában egyre jobb a helyzet, ami a női labdarúgást illeti. Kezd egyre elterjedtebb lenni a lányok körében a foci, ez látszik abból is, hogy kezdenek a női utánpótlás ligára egyre nagyobb hangsúlyt fektetni. A szövetség pénzügyileg támogatja ezeket a klubokat, valamint a szuperligás csapatoknak kötelező, hogy legyen utánpótlásuk, így kezdünk felzárkózni. Igaz, elég lassú nálunk ez a folyamat a többi országhoz képest.



Milyen célokat tűztél ki magadnak a fociban?
Az én elvárásaim a focival kapcsolatban soha nem voltak magasak. A csapattal együtt eljutottunk a szuperligáig, ehhez nagyon sok év kellett, nagyon sok küzdelem, nagyon sok vereség és győzelem. Már eleve ahhoz, hogy így klubként együtt tudjunk működni, és eljussunk erre a szintre. Én a focitól nagyon sok jót kaptam, szinte csak jót kaptam és nagyon hálás vagyok, hogy egy ilyen remek klub tagja lehetek. Szeretnék itt maradni a klubnál, ameddig lehet. jelenleg titkárként is tevékenykedem, mivel a pályán egyre kevesebb szerepet kapok, így elvégzem a háttérmunkát a klubnál. Szerintem amennyit lehetett, ezzel a klubbal személy szerint elértem. Itt vagyunk a legmagasabb fokozatban, ettől már csak a Bajnokok Ligája lehetne nagyobb volumenű.



Van már elképzelésed, hogy mit fogsz csinálni a focikarriered után?
A futball végigkísérte a középiskolás, a főiskolás éveimet, és azt a két évet is, amit mesterképzésen töltöttem. Most viszont, hogy befejeztem a tanulmányaimat, így lassan elkezdem a nagybetűs életet. Nem tudom, meddig fog még a labdarúgó karrierem folytatódni, meddig tudok a labdarúgásban maradni. De mindenképpen a sportban képzelem el a jövőm. Akár a klubnál titkárként, ahogy már tevékenykedem is egy pár éve, vagy a magyarkanizsai Zenta-Ada labdarúgó-szövetségben.



Még te is fiatal vagy, de milyen tanácsot adnál azoknak alányoknak, akik most kezdenek focizni?
Mindenképpen azt tanácsolnám a fiatal lányoknak, hogy ha érdekli őket a foci, akkor kezdjenek el labdarúgással foglalkozni. Én nagyon sok pozitív dolgot kaptam a sporttól és a csapattól is, szinte minden téren. Fontos az, hogy a mai fiatalok foglalkozzanak valamilyen sporttal, ne üljenek bent állandóan szobában. A labdarúgás olyan sport, amely megtanítja a fiatalokat arra, hogy küzdjenek, kitartóak legyenek, megtanulják elfogadni a vereséget, de azt is, hogyan viselkedjenek, amikor győznek. Egyszóval: mindenképpen azt ajánlanám a fiataloknak, foglalkozzanak focival vagy bármilyen más csapatsporttal, csak javukra fog szolgálni.

Forrás: Newsroom Communicator