Sakk-matt – interjú Kecskeméti Árpáddal

Csernai Panna

2021. 06. 04. 12:05

Kecskeméti Árpád a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar tanító szakos hallgatója, már gyerekkora óta sakkozik és a Fide-mester rangot is kiérdemelte az évek során.

Árpáddal egy hangulatos kávézóban beszélgettem a sakkozás iránti szeretetéről, sakktechnikáiról, elismeréseiről és magáról a sakkról mint sportról:

Hány évesen és hogyan ismerkedtél meg a játékkal, volt a családban sakkozó?

– Hat évesen ismerkedtem meg a játékkal, a nagyszüleim és az apukám sakkoztak, tőlük tanultam meg az alapokat, majd később egy edzőhöz kerültem. Emlékszem a szekrény tetején volt egy sakktábla, apukámat állandóan kérdezgettem, hogy az micsoda, míg le nem vette és meg nem mutatta a legelső lépéseket.

Van mestered?

– Igen. Először a Tornyosi Sakk Klub tagja voltam, majd Geleta Jovan mesterhez kerültem Zentára, aztán négy és fél év múlva pedig Kanizsára, Farkas Tiborhoz.

Hogyan gyakorolsz?

– A gyakorlás attól függ, hogy ki milyen szinten akar játszani, ha magas szinten, akkor nagyon sokat kell edzeni. Az edzés az úgy néz ki, hogy különböző állástípusokat elemzek és akkor játék alatt, ha hasonló állás merül fel, azt felismerem és tudni fogom, hogy mi a legjobb lépés. Fejlesztem a kombinációs készségeimet.

Hogyan viszonyulnak az ismerőseid, a barátaid a sakkozáshoz?

– Sokáig úgy éreztem, hogy rosszul, kellemetlennek gondoltam egészen gimnáziumos koromig, mert különböző baráti társaságokban mozogtam, egy sakkos és egy gimis társaságban, de később megpróbáltam ezt a kettőt egyesíteni. Sikerült.

Feltételezem, hogy amikor sakkozol, akkor teljesen arra összpontosítasz, kizárod a külvilágot, a gondolataidat, vagy nem? Mit érzel, amikor játszol?

– Ez egy nehéz dolog, mert nyilván száz százalékban koncentrálni kell, ha mélyen át akarod látni az állást és ott akarsz lenni, nálam nagyon sokszor történik az, hogy elkalandozom, zenék mennek a fejemben, sőt, szerintem az egész meccs alatt zenék járnak a fejemben, de próbálom kizárni ezeket és csak a játékra figyelni.

Miből lehet megállapítani, hogy erős vagy gyenge ellenféllel állsz-e szemben?

– Ez úgy működik, hogy van egy pontozási rendszer, ezt úgy hívják, hogy ÉLŐ, és a versenyeken, attól függően, hogy hogyan szerepelsz, kapsz vagy veszítesz pontot, azaz élőt, és ez alapján látszik, hogy ki milyen szinten van.

Eddig hány lépésből adtál mattot?

– Ez számomra nehéz kérdés, mert általában olyan versenyekre jár az ember, ahol hasonló tudású játékosok játszanak, mert ellenük játszva tud fejlődni, és élőt szerezni. Magasabb színvonalú versenyeken már nem olyan gyakori, hogy gyors matt születik, általában mondjuk harminc lépés előtt ritkán van vége egy partinak. Rekordot régebbről tudnék mondani, amikor még gyerekversenyekre jártam, ott előfordult, hogy nyolc-kilenc lépésből.

Szerinted mennyire fontos előre gondolkodni, hány lépést látsz előre?

– Az egyik legfontosabb dolog, hogy előre gondolkodjunk és megpróbáljuk kitalálni az ellenfél gondolatait, illeve, hogy azokra hogyan fogunk reagálni. Nyilván az ellenfélnek is a legjobb lépést keressük, hogy ne csapjuk be magunkat. Konkrét számot nem tudok mondani, állásfüggő, bizonyos állásokban nem sokat, de megtörténik, hogy akár tíz lépést vagy azon felül is előre lehet számolni. A számolókészségünket a vakon játszással lehet fejleszteni, nem nézzük a táblát, elfordulunk és csak a lépéseket mondjuk.

Milyen egy jó sakkozó? Mire kell figyelni?

– Nyilván vannak az alapszabályok, amiket be kell tartani, fontos a koncentráció. Táblán kívül nagyon fontos a mozgás; ez a kisgyerekeknél is megfigyelhető, ha beülnek egy iskolai órára, és előtte nem mozogtak, akkor nagyon ficánkolnak, nagy a mozgásigényük. A verseny előtt a fizikai felkészülés kulcsfontosságú, ha sokat mozgunk egy meccs előtt, akkor sokkal nyugodtabbak tudunk lenni és jobban oda tudunk figyelni.

A sakkban is vannak úgynevezett rangok, te hová tartozol?

– A rangok sorban úgy mennek, hogy Negyedik, Harmadik, Második, Első kategória, Mesterjelölt, Fide-mester, Nemzetközi mester és Nagy mester.
Én most Fide-mester vagyok. Ahhoz, hogy valaki megkapja a címet, legalább 2300 Élő-ponttal kell rendelkeznie.



A Fide-mester cím megszerzése után gondolom nem áll meg a „sakk karrier”, most éppen készülsz valamilyen versenyre?

– A vetélkedő ahová most készülök és tulajdonképpen már tart ez a Szabadkai Bácska Liga, amely harmadik ligának számít. Az első liga az országos, a második liga Vajdaság, Közép-Szerbia és Dél-Szerbia.
Ez nem egy konkrét verseny, hanem liga, mely meccssorozatokból tevődik össze. Kilenc fordulóból áll, ezen belül tavaszi és őszi szezonra oszlik. Hétvégente játszunk. Két csapatnak vagyok a tagja, a felsőhegyi csapatnak, akikkel elindultunk az idei ligára, és körülbelül három éve alakultunk, valamint Magyarországon első ligás csapatban is tevékenykedem.

Milyen eredményeid vannak?

– Egészen fiatal koromban korosztályos rapid Európa negyedik helyezést sikerült elérnem, ezen kívül egyéniben országos második és negyedik helyezést, és kétszer nyertük meg az akkori csapatommal az országos versenyt.

Mit kaptál a sakktól, mit jelent számodra a sakk?

– Elsősorban barátokat, rengeteg ismeretség alakult ki a sakknak köszönhetően. Másodsorban pedig segít a logikus gondolkodásban. Az iskolában soha sem volt problémám a matekkal, sőt szerintem a többi tantárgyra is kihatott. A tanulási és koncentrációs készséget is javítja, valamint az „előre számolás ” is egy érdekes dolog, ami az életben is megmutatkozik, előre tervezés, megfontoltság, stb. Szerintem nálam ez a sakk miatt fejlődött ki.



Van jövőbeli célod, álmod, hogy egyszer profi sakkozó legyél?

– Az egyetem alatt sajnos kicsit háttérbe szorult a sakk. Az a tervem, hogy befejezzem az egyetemet és utána meglátom, hogy lesz-e lelki erőm újból neki indulni. Ahhoz, hogy valaki jó sakkozóvá váljon, napi négy, öt, hat, hét órát is kell foglalkozni vele, és ez később egyre nehezebb, ha már munka, család és egyéb elfoglaltságok kötik le az embert. Persze, mindenképp szeretnék a sakkal foglalkozni.

Forrás: Newsroom Communicator