A matektanár

Farkas Nikolett

2022. 01. 18. 18:24

A bácskossuthfalvi Pásztor Sándor a topolyai Dositej Obradović Gimnázium és Közgazdasági Középiskola egykori matektanára. Hivatásának szépségeiről és buktatóiról mesél nekünk a következő interjúban.

- Mi ösztönözte arra, hogy matektanár legyen?
- Annak idején a középiskolában elég jól ment a matematika. Mehettem volna valamilyen műszaki egyetemre is, de a rajzolás már nem ment olyan jól, és én matematikára iratkoztam. Számítógépet akartam programozni, de amikor elvégeztem a matematika szakot, a topolyai gimnáziumban éppen matektanárt kerestek, így oda jelentkeztem, mivel abban az időben, '76-ban kevés számítógép volt. A megfelelő kapcsolatok hiányában nem tudtam volna munkát találni.

- Mit szeretett legjobban a tanításban?
- Amíg tanítottam, mindvégig fiatalnak éreztem magam, mert a diákjaim mindig fiatalok voltak, és úgy éreztem, hogy én is csak egy pár évvel vagyok idősebb náluk. Nemrég találtam egy harmincvalahány évvel ezelőtti fényképet a régi moravicai képek közül. Osztályfőnökként fényképezkedtem az osztályommal... ami azt illeti, nem tudnám megmondani, hogy nem diák vagyok én is azon a képen.

- Melyik volt a legemlékezetesebb osztálya?
- Hát volt egy osztályom, akikre nagyon szívesen emlékezem, talán ez az osztály volt a legkedvesebb számomra... Voltam velük a tengeren nyaralni. Érdekes volt, mivel jobban megismertem a diákjaimat. Együtt főztünk, megszerveztük az egész nyaralást.

- A munka mellett szabadidejében mivel foglalkozott?
- Sok mindennel... A szüleimtől örököltem egy kevés földet, azt csináltam például. A tanügy az olyan,hogy az ember bejár az órákra, de az ellenőrzőket, a felkészülést azt akkor csinálja amikor akarja. Amikor a földet kellett csinálni, áttettem másik időpontra a dolgozatjavítást, az órákra való készülést.

- Mivel foglalkozik most, hogy már nem tanít?
- Most rájöttem, hogy ugyanaz van, mint amikor még nem jártam iskolába... A nyugdíjas embernek sok a szabadideje és hát nagy nehezen megcsinálom azt a kis földet, aztán meg elmegyek a nyugdíjas kollégákhoz társalogni.

- Szigorú tanár volt?
- A matematika az egy kicsikét problematikus... Igyekeztem nem túl szigorúnak lenni. Diákkoromban volt egy osztálytársam, akinek nem ment valami jól a matematika, de azután gond nélkül elvégezte az agronómiát, és nekem mindig eszembe jutott ez a diáktársam, és emlékeztetett, hogy ne legyek túl szigorú. Nem dolgoztam hatvanöt éves koromig, mert előbb meglett a negyven évem, így abbahagytam a tanítást, mert úgy éreztem, nem vagyok elég szigorú. A diákok meg ugye annyit tanulnak, amennyit követelnek tőlük. A diákjaim azt a keveset is sokallták, amit én megköveteltem tőlük. Akkor úgy döntöttem, ne én legyek az, aki tönkreteszi őket...

- Ha újra választhatna hivatást, akkor is matektanár lenne?
- Valószínűleg... Most már lenne lehetőségem számítógépet idomítani, de időközben rájöttem, nem nekem való az... Egyébként tanítottam én informatikát is, de van igazság a mondásban, hogy aki tudja csinálja, aki nem tudja tanítja, aki meg nem is érti, az az igazgató. Tehát ha én programozó akarnék lenni, akkor nekem igazgatói állást kéne keresni.

Forrás: Newsroom Communicator