A szorgalmas munka meghozza gyümölcsét

Kolovity Edina

2022. 01. 03. 17:00

Kolozsi Judit már fiatal korában tudta, hogy tanár akar lenni. Álmait sose adta fel, küzdött értük, és a szorgalmas munka meghozta a gyümölcsét. Kitartó volt, és amit elhatározott, azt véghez is vitte.

Kolozsi Judit magyartanárnő volt, ma már nyugdíjas. Több általános iskola felső tagozatában is tanított magyart. Szerette a szakmáját. Igyekezett mindig újat mondani, főleg azoknak a gyerekeknek, akik figyeltek az óráin.

- Emlékszik még arra a napra, amikor először lépte át kisgyerekként az iskola küszöbét?
- Hogyne, alig vártam, hogy iskolás legyek, és megtanuljak olvasni, mert nagyon szerettem a meséket. Ahogy múlt az idő, egyre komolyabb könyveket olvastam. A könyvek és az olvasás szeretetét valószínűleg apámtól örököltem. Egy kis faluban laktunk, ahol még villanyvilágítás sem volt, illetve volt egy áramfejlesztő, amelyik este nyolctól tízig szolgáltatta az áramot. A szüleim megengedték, hogy este tízig olvassak, de aztán kötelező volt a takarodó. Én azokból a könyvekből válogattam, amelyeket apám vett ki a könyvtárból, így már általános iskolás koromban megismerkedtem a világirodalom nagyjaival.

- Emlékszik, hogy mi volt első könyvének a címe?
- Persze. Pók Pál esete Bogár Katicával. Szegény kis bogár a pók hálójába került, alig tudott megmenekülni. Én meg természetesen végigbőgtem a könyvet. Aztán, pedig jöttek a komolyabb kötetek. Tizennégy évesen már a Háború és békét olvastam meg Stendhalt, illetve hasonló francia írók műveit, akiket apám kedvelt.

- A tanárnő szeretett iskolába járni?
- Igen. Nem voltam színkitűnő diák, de ami a magyar nyelvet illeti, mindent nagy lelkesedéssel és örömmel csináltam. Tehát ez a tantárgy volt a kedvencem. A legkeservesebb harcot pedig a matekkal vívtam. Matekórák előtt szerettem volna láthatatlanná válni. Szerettem az óraközi szüneteket is. Ilyenkor a barátaimmal jókat játszottunk. Jó volt iskolába járni. Ebből adódik a magyar nyelv szeretete, és az, hogy végülis magyartanár lettem.

- Hogyan emlékszik vissza az ünnepélyes évnyitókra vagy évzárókra?
- Emlékszem, közeledett az évzáró ünnepség. Mindenki szerepelt a műsorban. Nekem egy magyar népballadát kellett elszavalnom. Az iskolaudvarban rendezték meg az ünnepséget. Telis-tele volt szülőkkel az iskolaudvar. Elkezdtem szavalni:
„Budai Ilona ablakba könyökle,
Hallja, hogy ellenség rabol a környékbe…”
Aztán filmszakadás, egy szó sem jött ki a számon. Mögöttem állt a tanító bácsi. Kétségbeesve néztem rá, de egy szót sem szólt. Megfagyott körülöttem a levegő, aztán mégis eszembe jutott pár szó, lassan az egész ballada, de én ezután soha többé nem mondtam verset.

- Hol fejezte be a tanulmányait?
- Az általános iskola után beiratkoztam a szabadkai tanítóképzőbe, utána pedig az újvidéki egyetem magyar tanszékére, ahol magyartanári diplomát szereztem. Nem mondom azt, hogy zökkenőmentesen ment minden, de a kitartás meghozta a gyümölcsét.

- Mikor döntötte el, hogy tanár lesz? Hogy jött az ötlet? Volt előtte más elképzelése is vagy mindig tanárnak készült?
- Apám fogászt szeretett volna belőlem faragni, de én nem voltam hajlandó erre. Két kézzel kapaszkodtam, hogy én igenis tanító leszek. Hogy lettem magyartanár? Hát olvastam, olvastam, olvastam, tanultam és tanultam. Kitartásra, szorgalomra nagy szükség van ám, hogy az ember elérje a maga elé tűzött célt.



- Említette, hogy már általános iskolás korában szerette a magyart. Más tantárgy nem érdekelte?
- Hezitáltam a torna, a földrajz és a magyar között, mert ezek voltak a kedvenceim. Egy évig tanítottam tornát, de kiábrándultam. Végül a magyar mellett döntöttem. Kezdetben falusi iskolákban tanítottam itt-ott, majd a magyar szakos diplomám megszerzése után Szabadkára kerültem a sándori iskolába, aztán a Kizúr iskolába, végül pedig a Jovan Mikić iskolában fejeztem a tanári pályát, és most mint nyugalmazott magyartanár élem világomat.

- Mit szeretett a tanításban?
- Jó tudni azt, hogy ha nem is minden diák, de sokan igenis szeretik az anyanyelvüket, és az igényes magyar nyelvet beszélik.

- Mit jelentettek magának a gyerekek, a tanítványai?
- Felelhetnék egy frázissal, hogy azért lettem tanár, mert szeretem a gyerekeket. Valójában én tényleg szeretem a gyerekeket. A gyerekek mindig jók, ha a tanár is jó, és igyekeznek, ha látják a célt, és küzdeni is tudnak érte.

- Volt-e valamilyen különlegesen emlékezetes élménye a több évtizedes tanári pályára alatt?
- Gondoljunk csak a kirándulásokra, hogy ott mennyi élmény volt! Nagyon sok helyre vittem az osztályaimat. Körbevittem őket egész Magyarországon. A horvátországi Plitvicei-tavaknál is jártunk. Emlékszem, mikor ott voltunk, és egyesével mentünk a keskeny utakon. Egy nagy hangú gyerek törtetett előre a másik osztályból. Nem vette észre, hogy visszafordultunk, mondta a magáét továbbra is. Csak akkor vettük észre, hogy eltűnt, mikor visszaértünk az autóbuszhoz. Nagyon megijedtünk, és a végén már a rendőrök keresték helikopterrel meg csónakkal. Szerencsére megtalálták. Na, de az egy felejthetetlen nap volt.

- Maga szerint milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie a sikeres pedagógusnak?
- Ez megint nagyon összetett kérdés, de megpróbálok felelni rá. Sok-sok türelemre van szükség. Határozottnak, következetesnek kell lenni. Talán ezek a tulajdonságok nyomnak legtöbbet a latban. Sokan mondták rám, hogy jó tanárnő vagyok, de szigorú. Ezen régen sokat gondolkodtam, hogy vajon mit is jelent, és rájöttem, hogy nagyon következetes vagyok. Kiálltam mindig amellett, amit mondtam nekik.

- Mit üzen a mai fiataloknak?
- A szorgalmas munka meghozza a gyümölcsét. Gondolok itt a tanulókra és a tanárokra is.

Juditnak már nem hiányzik annyira az iskola, mint eleinte amikor nyugdíjba vonult. Szép volt, jó volt, de elég volt! - mondja. Átadta a helyét a fiataloknak, élvezzék a tanítást, és mindazt, ami vele jár!

Forrás: Newsroom Communicator