
pixabay
Buszmegálló

2022. 12. 11. 15:14
Tíz perc várakozás. Egy cigi bőven belefér. A sötét és elhanyagolt buszmegállóban várakoztam, a telefonom képernyőjére néztem, a busz kb. tíz perc múlva jön, szóval még van időm. Rengeteg időm. Tíz perc alatt talán a világot is meg lehetne váltani, de én inkább a cigaretta mellett döntöttem.
Miközben a kabátzsebemben a gyújtó után kotorásztam egy kedves, olyan nagymama forma nénire lettem figyelmes. Nem tudom mióta áll már itt mellettem, észre se vettem, hogy itt van. A hosszadalmas keresgélés után végre megtaláltam azt a fránya gyújtót. De egy percre megálltam. Most tényleg gyújtsak rá a néni előtt? Mármint, ha mások is lennének itt, nem is lenne ezzel gond, szó nélkül rágyújtanék, de így kissé kellemetlen. Döntöttem. Kissé jobbra fordulva, hogy ne találkozzon a tekintetem az övével, meggyújtottam a cigit. Valóban nehéz döntés volt, de még vagy két percig ezen rágódtam. Vajon most mit gondol rólam? Pff, érdekel is engem. Hát amúgy meg, ja, kicsit tényleg érdekel. Mi van, ha holnap én leszek a téma a piacon? Ha valaki tinédzserként dohányzik egy random családban, hozzám hasonlítják majd. ,,Jaj, még a múltkor a buszmegállóban egy kislány is pont úgy dohányzott mint te, Józsikám.” Csakhogy érthető legyek, Józsi bácsi körülbelül harminc éve dohányzik, én meg nem. De nem mindegy mit gondol? Nem, dehogy mindegy! Miközben én és a kis hang a fejemben vitatkoztunk a pro- és kontra érvekről, hogy miért baj vagy sem, hogy egy idős öregasszony előtt merek cigizni, a néni kedves tekintete egyre többet fordult felém. Lehet, hogy bekattantam, és igazából hangosan beszéltem? Vagy mindvégig grimaszoltam? Olyan furcsán néz. Úristen, mi van ha ő itt a helyi Al Capone és utálja a cigiző fiatalokat? Viccet félretéve, kezdtem megbánni, hogy engedtem a szervezetemnek, amiért pont most volt nikotinhiánya. Az eddig egy helyben toporgó asszony egyszer csak elindult felém. Na, most jön a hegyi beszéd meg a kioktatás, hogy miért káros a cigaretta a szervezetre, főleg az enyémre, mert ugyebár fiatal vagyok és még lány is. Nagyon rontja az összképet. De felkészültem, már a nyelvemen voltak a visszavágó mondatok, felvérteztem magam az idős nénike megvető és szemrehányó mondatai ellen. A néni pedig így szólt:
-Elnézést kedves, nekem is tudna adni egy szálat?
Forrás: Newsroom Communicator