És te mit kezdesz az életeddel?

Nyúl Sámuel

2022. 01. 17. 19:12

A pacséri Nyúl Zoltán baptista lelkész, hét gyermek édesapja. Tanárként, lelkészként, szociális munkásként is dolgozott munkássága során.

Nyúl Zoltán 1964-ben született Bácskossuthfalván. Utazásai során megjárt három kontinenst, látta Rio faveláit, dolgozott menekültekkel a magyar-szerb határon és Horvátországban is a 2021-es földrengéssorozat idején. Testvértelepülési kapcsolatok kiépítéséért díszpolgári címet kapott Kisújszálláson. A Magyar Baptista Szeretetszolgálat munkatársa és a Szerbiai Baptista Szövetség missziós felelőse. Harmincnégy éve házas, hét gyermek apja. Sokáig tanárként dolgozott, most pedig lelkész és szociális munkás.

Mit jelent számodra a baptizmus? Miért tartottad fontosnak, hogy bemerítkezz?

A baptizmus egy protestáns mozgalom, ami szerintem a legközelebb áll az újszövetségi bibliai kereszténységhez. Úgy éreztem, hogy az a vallásos közösség, amibe beleszülettem, csupán egy formális közeg volt, ahol az embereket nem érdekelte, mit tesznek. Amikor Isten felé fordultam, megértettem, hogy a baptizmus lényege a Biblia lényege. Megbánás, bűnbánat, megtérés, újjászületés, bemerítkezés. Pár hónapos koromban reformátusnak kereszteltek meg. Keresztszüleimet kétszer láttam, hogy törődnek velem: amikor kereszteltek és amikor konfirmáltak. Kereszténységre nem tanítottak, csak hagyományok voltak, melyek az ún. "kétnapos keresztényeket" jellemzik: csak karácsonykor és húsvétkor mentem templomba. Ezért választottam a baptizmust. A bemerítkezés nyilvánvaló jel mindenki előtt, hogy igen, eldöntöttem, Jézus mellett akarok élni. És ez az elhatározásom egy rendkívül komoly életmódváltozáshoz vezetett, amit Isten hozott az életembe.



Mi a legnagyobb kihívás a lelkészi hivatásban?

Folyamatosan emberekkel dolgozom, méghozzá a lelkivilágukkal. Istenhez azok fordulnak, akik rájönnek, hogy valamire szükségük van, vagy szorult helyzetbe kerülnek. Azt látom, hogy a nagy többség egy óriási zűrt és káoszt hoz magával, nehéz helyzeteket teremtettek maguknak, és ezekből a mélységekből nagyon nehéz kijutni, tényleg isteni csoda, ha van igazi változás és tudnak igazi, tiszta, új életet élni. Az ember, még ha hibás is, akkor is tökéletesnek érzi magát, megváltozni nehéz, de Jézus a lelkünkhöz szól, munkálkodik rajtunk, ez tény.



Feleségeddel hét gyermeket neveltek és neveltetek fel, milyen az élet ilyen sok gyermekkel?

Isten ajándéka a gyermek. Különleges volt ezt megtapasztalni nekünk a 90-es években, amikor a világ legnagyobb gazdasági válsága szakadt Jugoszláviára. Mi attól még vállaltunk gyerekeket, mert nem csak a mára néztünk, és nem arra figyeltünk, hogy ez vagy az a baj... Bajok mindig is voltak. Együtt neveltük a gyerekeket, közben építettük a házat és dolgoztunk. Nekem volt, hogy három munkahelyem is volt. Ketten vittük a háztartást, a feleségem a nevelést én pedig az ügyintézést és az anyagi hátteret próbáltam biztosítani. Szerettünk játszani, kirándulni, szinte minden hétvégén volt családi program. Jó volt látni, ahogy a gyerekek belenőttek a táborokba. Egyáltalán nem bántuk meg, hogy hét gyereket vállaltunk. Voltunk egy olyan táborban, ahol az akkori öt gyermekünkkel mi voltunk a legkisebb család. Többen is vállalnak nagy családot, csak az emberek sokszor nem vesznek tudomást erről.



A lelkészi munka gondolom egész napi elfoglaltságot jelent. Mellette milyen szabadidős tevékenységre, hobbira van időd?

Régiségeket gyűjtök. Gyerekkoromban, amikor nem tudták, hogy hol vagyok, csak felszóltak a padlásra, ahol régi könyveket, újságokat olvastam - hú, de szeretném azokat megtalálni - szinte biztos, hogy ott voltam. Idős bácsikák titkon megmutatták a második világháborús emléklapjaikat, a harcmezőről félretett tárgyakat, és meséltek... Az akkori rendszerben tilos volt ezekről beszélni. Korábbi házunk is tele volt régiségekkel, nekem a régi idők írott emlékei és tárgyai a különlegesek. Izgalmas felfedezni, hogy mit mire használtak. A mi környékünk szegény parasztvidék volt, olyan különleges értékeket nehéz találni, de tudom például, hogy itt Vajdaságban 120 kastély volt. Soknak a sorsáról olvastam és láttam a romokat, fáj a szívem értük. Ha tehetném, sorra felújítanám őket, pályázat útján vagy valamilyen szervezeten keresztül. Elveszítjük az értékeinket, ha nem törődünk velük.



Életed során sokat utaztál... Melyik hely a kedvenced ?

Sok helyen jártam a világban, a kedvenceim pedig azok a helyek, ahol barátok vettek körül és otthon éreztem magam. Énnel fontosabb nincs. Volt, hogy eljutottam olyan helyre, amelyről 32 éven keresztül csak taníthattam és csupán elméletből és képekről ismertem. Érdekes volt, amikor helybelieknek magyaráztam a helytörténetet, és a felét se tudták. Csodás helyei vannak a világnak. Nem kell messzire menni, itt Vajdaságban is vannak ilyen helyszínek. Általában különböző rendezvényekre utaztam, ilyenkor egy-két napot elcsaltam, vagy csupán kihasználtuk a szabadidőt és körbenézhettünk. Sorrendet megállapítani nem tudok. Mindig a legutóbbi a legérdekesebb. Talán Észak-Amerika vagy Rio, de Anglia is érdekes. Még sok helyre szeretnék eljutni.




Mi a fontossági sorrend az életedben, illetve milyen aktuális terveid vannak?

Isten, feleség, család. Ami pedig a szerepköröket illeti: egyházvezető, hétgyerekes családapa, szeretetszolgálati munkás - mindez egy érdekes háromszöget alkot. Mindig látom az embereket lelki és fizikai nehézségekben, s ilyenkor imádkozva próbálok megoldásokat találni. Ez nem egyszerű, mert nagyon bonyolult szálak vannak minden ember életében, lelkében is. Próbálunk só és világosság lenni a világban - ahogy az ige is mondja. Ahogy idősödöm, kicsit többet tudok a családdal lenni, habár a család mindig is fókuszban volt - már amennyire az időm engedte. Egyháztörténeti kutatással is foglalkoztam egy ideig, de nem szeretnék "szobatudós" lenni. Több kiadvány elkészítésében is részt vettem, de nem önálló alkotóként. Számos történet van bennem, nem szeretném, hogy eltűnjenek névtelenül és nyomtalanul, ezért a könyvírás gondolata is foglalkoztat.

Forrás: Newsroom Communicator