- BEJELENTKEZÉS -



Elfelejtetted a jelszavad?


- REGISZTRÁCIÓ -








Hozzájárulok az adataim tárolásához


Newsroom Communicator logó
Article image

Pixabay

Halászlevet ebédre

Juhász Petra

2022. 05. 17. 15:00

Egy jó kis halászlé, aztán legyen mellé egy kis rántott hal, mert úgy az igazi! Nehezen tudnék elképzelni ettől finomabb fogást egy esős és nyirkos péntek délután.

A rendelésre készült étel becsomagolása után a pincér olyan árat mondott, hogy visszakérdeztünk, biztos, hogy jól hallottuk a hetessel kezdődő négy számjegyű összeget? Az enyhe sokk után lassan gyalogoltam apámmal a parkolóban hagyott autóhoz. Összenéztünk, és dermedten vezettem hazáig, még mindig hitetlenkedve, hogy két hét alatt mennyivel megdrágult egy adag halászlé. De mostanában nem ez az egyetlen eset. Az az összeg, amit néhány évvel ezelőtt egy havi bevásárlásért fizettünk, most alig egy hét alatt elfogy, és a különböző tisztálkodási cikkek és a ruhanemű még nincs is az árban.

A halászlé pikáns leve nemcsak a nyelőcsövét, de a lelkét is átmelegíti az embernek. Igaz most nem valahol a Duna mellett fogyasztottuk el, hanem nagynéném apró konyhájában, de a hatása így is megvolt: együtt volt a család. A gyufatésztás tál körbeadása közben óhatatlanul előtörnek apa és a nagynéném jugonosztalgikus sztorijai. Például, hogy a Zorka melletti boltban utáltak gyerekként vásárolni, mert mindig átverte őket a tulajdonos. Ha nem akarta a visszajárót parára pontosan visszaadni, akkor a számlát helyettesítő cetli aljára a rágót is odaírta. Persze a hetvenes évek elején hány gyerek mert volna rágót venni szülői engedély nélkül? Hát egy sem. Aztán hiába is magyarázkodott a gyerek, ott piroslott a pofon nyoma az arcán. Ma már teljesen más a helyzet. Ha kéri, ha nem, minden gyerek kap édességet valamelyik rokontól. A csokoládé pedig alap, ha szülinapi zsúrba megyünk. És akkor még hol a játék vagy a ruhadarab, a tényleges ajándék? Ez például egy nem várt kiadás lehet egy-egy hónapban. Már egy ideje figyelem, hogy egy napi bevásárlásnál annyiszor 100 dinárt hagyunk ott, ahány dolgot veszünk. Öt dolog 500 dinár, hat dolog 600 dinár, és így tovább. Tehát a halászlé havonta egyszer már szinte luxuscikknek számít. Ha a fizetések emelkednek, akkor az árak is, persze a kereskedőknek is követniük kell a piac diktálta árakat. Sokszor eszembe jut, vajon hogy jön ki a fizetéséből egy olyan személy, akinek speciális étkezésre van szüksége? A minőségi rozskenyér ára néhol 200 dinárnál kezdődik, és mi a helyzet az édesítőszerekkel, melynek 40 dekája majdnem 800 dinárba kerül? Hiszen például a cukorbetegek nem fogyaszthatnak kristálycukrot! És mi a helyzet a szívbetegekkel, akiknek szintén változatos étrendre van szükségük? Mostanában azt is látom, hogy egy szelet burek mérete is egyre kisebb, de az ára nagyobb. Ha nem volt elég a bevásárlás, akkor mindig számolni kell autóregisztrációval, hirtelen jött betegséggel, szülinappal, házassági évfordulóval, vendégeskedéssel, házzal vagy lakással kapcsolatos váratlan kiadásokkal is, és persze a havi rezsivel. Sajnos ez ellen nem igazán tudunk tenni, mivel ez valóban a világpiaci áraktól függ. Több Németországban és Angliában élő ismerősöm is a koronavírus és a háború miatti árnövekedésekről panaszkodik. Tehát ez a jelenség máshol is érezhető. Mostanában nem igazán éri meg Magyarországról behozott termékeket vásárolni a piacokon.

Kiürült a halászleves edény. Elkönyveljük, hogy végül jót ettünk, és talán még meg is érte ennyit költeni rá, hiszen nem mindennap eszik az ember ilyesmit.

Forrás: Newsroom Communicator