- BEJELENTKEZÉS -



Elfelejtetted a jelszavad?


- REGISZTRÁCIÓ -








Hozzájárulok az adataim tárolásához


Newsroom Communicator logó
Article image

Pixabay

Hozzuk vissza a tavaszt!

Gábor Tímea

2022. 03. 22. 09:23

Hogy is van az a vicc? – Hová mész Pistike? – A cseresznyefára cseresznyét szedni! – De hát tél van Pistike! – Tudom... Sapka, sál! Március 21. a tavasz első napja. Minden ember várja a hideg, zord tél után a tavasz beköszöntét. Ki ne szeretné, amikor színesbe öltözik a világ? Kirügyeznek a fák, kinyílnak a virágok... Azonban Pistike jól mondja, idén elkél a sapka, sál, sőt még a nagykabát is!

Március közepe van, bevásárolni indulnék, de fogalmam sincs mit vegyek fel... Azt mondták a rádióban, hogy a mai csúcshőmérséklet nem haladja meg a 7 fokot. Ez nem túl biztató. A konyhából nézve szép időnek tűnik, süt a nap. Talán nem kell a télikabát, elég lesz a vékonyabb is. Ekkor anya lép be a konyha ajtaján: „Jól öltözz fel Timi, nagyon fúj a szél!”.
Orrlógatva felveszem a vastagabb kabátom, kesztyűt húzok és útnak indulok. Útközben arra gondolok, vajon hol késlekedik már a tavasz? Miért van az, hogy minden évben egyre később jön el ez a nap? Az emberek úgy várják, hogy végre ne csak a fűtött négy fal közt lehessenek!
Menet közben csupán egy-két emberrel találkoztam. Arcuk sápadt volt, mintha csalódottak lettek volna. Elképzelhető, hogy az ő kedvüket is befolyásolja ez a borzasztó hideg.
Legtöbbünk lelkében még hideg tél van. Hiszen a tavasz nem csak arról szól, hogy minden rügyezik és virágba borul, hanem az ember lelke is feltöltődik. Ilyenkor nem csak a természet, hanem mi, emberek is újjászületünk. Na, de hogyan induljon az ember újult erővel az életbe, ha csupa rossz hírt kap?
Hordozzuk magunkkal a koronavírust, mint az esernyőt, várva, hogy bármikor eleredhet az eső... vagy cipeljük, mint azt a kesztyűt, amit reggel felhúztam. Mikor jön el a nap, amikor végre otthon hagyhatjuk?! Vége lesz ennek valaha? A kabát másik zsebében ott bujkál a háború... Most minden erről szól. Mégis milyen világban élünk? A 21. században (is) háborúval akarjuk „megoldani” a problémákat? Ahol az erőszak az egyetlen fegyver, ahol emberek tűnnek el egymás után, és emberek ezrei halnak meg...
Egyre nehezebb a kabátunk, és ha jól érzem, van még valami a belső zsebében is: migránsok, közlekedési balesetek, öngyilkosságok, magánéleti problémák... Lassan azt vesszük észre, hogy már nem bírjuk a nagy terhet, és a földön találjuk magunkat. A sok nyomástól a kabát is elszakad egy-két helyen. Szüksége lenne a felújításra ahhoz, hogy újra felhúzhassuk. A felálláshoz pedig fel kell szabadítanunk a zsebeinket. Dobjuk ki azokat a dolgokat, amik lehúznak minket!
Elfelejtettük azt, hogy az életben vannak szép dolgok is. Ne hagyjuk, hogy a zsebünk tartalma a földre kényszerítsen minket! Gondoljunk a családunkra, gyermekeinkre, unokáinkra, nagyszüleinkre, barátainkra! Annyi apró öröm van az életben, amikről nem veszünk tudomást! Tegyünk olyan dolgokat, amelyek boldoggá tesznek bennünket és a körülöttünk lévőket. Ha már a tavasz nem jön el magától, vigyük el mi egymás életébe! Húzzuk fel a tavaszi kabátot!

Forrás: Newsroom Communicator