Internetes ismerkedés

Pápista Annamaria

2022. 06. 25. 11:13

Manapság az internetes ismerkedés egyáltalán nem szokatlan dolog. Mint minden új ismeretségből, ebből is bármi kisülhet. Sajnos vagy nem sajnos, de tényleg bármi.

Sokan azt hiszik, hogy az internetes ismerkedés kimerül abban, hogy valaki rád ír, de igazából ez csak egy módja az online kapcsolat-teremtésnek. Ugyanis vannak különböző dc (Discord) szerverek, ahová egy linken csatlakozhatunk, bármelyik lobbyba (szobába) be tudunk lépni, és itt akár több emberrel is tudunk egyszere csevegni vagy játszani. Meg persze ott van a Tinder (nyugodtan bevallhatod, ha te is használtad már). Itt az “ismerkedés” annyiból áll, hogy jobbra, vagy éppen balra húzzuk a másik személy profilját. Ha match-eltek, akkor kezdődhet az igazi beszélgetés.

Örlős Jánosi Eleonóra a Facebook közösségi oldalon talált rá a srácra, aki mostanra már a férje. Érdekes, hogy egy egyszerű "szia" mi mindenre képes.

Bejelöltem Facebookon egy szimpatikus fiút, egy közös ismerősünk tett fel vele közös képet. Egy-másfél óra múlva visszaigazolt, és rám köszönt, hogy "szia". Én sablonosan válaszoltam neki, mivel olyan helyes volt a képeken, azt hittem esélyem sincs nála. "Szia, tudom-tudom, nem ismerjük egymást, de bejelöltelek, mert szimpatikus voltál egy képen." A válasz meglepett: "Nem is ezt akartam kérdezni, hanem hogy vagy?" Ezután hónapokig beszélgettünk. Sajnos nem találkoztunk pedig csak 30 kilométer választott el egymástól. Akkoriban nehéz időszakot éltem át, nehezen engedtem bárkit is közel magamhoz. Hónapok kellettek, mire rászántam magam, hogy találkozzunk. Szerintem szerelem volt első találkozásra, nagyon sokat segített nekem a nehéz időszakon túllépni, s ma már hat éve vagyunk együtt, hamarosan egy éve lesz, hogy összeházasodtunk.



Venkli Virág egy Gaming közösségben találta meg szerelmét. Egy gond volt csak: a távolság. Virág elmondása szerint majdnem tönkre is tette a kapcsolatukat, de végül sikerült megoldaniuk. Ugyanis mára már összeköltöztek.

A koronavírus időszaka alatt a személyes találkozás szinte lehetetlen volt. Ekkor rengetegen fedezték fel az internet, az online tér adta lehetőségeket, legyen szó barátkozásról vagy társkeresésről. Emlékeim szerint a Facebook társkeresője is ekkortájt jelent meg, amelyen én is próbálkoztam párt találni magamnak - sikertelenül. 2020 novemberében csatlakoztam egy akkor friss játékos csoporthoz, amelyből kialakult egy másik, aktívabb közösség. Majd később 2021 februárjában meghirdettük egy nagyobb létszámú Facebook csoportban, hogy lehet hozzánk csatlakozni. Ekkor csatlakozott hozzánk ő is.
A játékok alkalmával egyre szimpatikusabbá vált. Majd február végén, március elején elkezdtünk privátban is beszélgetni. Először csak chateltünk, de nagyon hamar átváltottunk hang-, majd videóhívásra. Rengeteget beszélgettünk, én a munkám, ő pedig a tanulás mellett - csak ezzel foglalkoztunk. Sokszor az éjszakákat is átbeszéltük, jobban megismerve egymást, és néha önmagunkat is. Éreztük, hogy összeköt minket valami, és mindketten vágytunk arra, hogy találkozhassunk.
Március közepe táján aztán hirtelen megváltozott valami, egyik napról a másikra közölte velem, hogy lehet nem kellene beszélnünk, hisz' a távolság elég nagy köztünk, és jobb lenne megelőzni azt, hogy kialakuljon köztünk valami, mert kb. 150 km-re éltünk akkor egymástól, nekem a munka, neki az egyetem melletti találkozásokat nehezen tudtuk volna megoldani. Pár nap után visszataláltunk egymáshoz, be kellett látnunk, hogy a távolság ellenére is kötődünk. Április közepén eljött hozzám egy hétvégére, de benne volt a pakliban, hogy mi van, ha élőben nem tetszünk egymásnak? Aztán 2021. április 16-án egy versbe foglalva megkérdezte, hogy leszek-e a barátnője, amire természetesen igent mondtam. És azóta is együtt vagyunk.
Kapcsolatunk alatt többször voltak hullámvölgyek a távolság miatt. Előfordult, hogy hetekig nem találkoztunk. Rengetegszer éreztem azt, hogy nem fogom sokáig bírni és talán jobb lett volna, ha bele sem kezdünk a kapcsolatunkba. De mindvégig támogatott, és mellettem volt akkor is, ha ezt csak online tudta megtenni. Végül 2022 január közepén összeköltöztünk, ami ugyancsak egy nagyobb, meredek lépés volt ennyi idő után, de életünk legjobb döntése is.
Azóta sokkal kiegyensúlyozottabb mindkettőnk élete, tudjuk, hogy bármikor számíthatunk egymásra, végre offline is.



Mire nem jó egy online játék? Masa Viktória egyetemista életébe is online kopogtatott a szerelem. A távolság itt is az egyik legnagyobb gond volt, de végül ők is megoldották, egy nagyon bátor lépéssel.

Személy szerint nagyon szeretem az internetes játékokat. Az Apex Legends nevű játékot játszom. Mivel a barátaim éppen nem értek rá, ezért kiposztoltam egy facebook csoportba, hogy lenne-e kedve valakinek játszani velem. Pár komment jött is a poszt alá, viszont a messenger engedélykéréseim felrobbantak. Legalább 20 ember írt rám. A mostani párom pedig szintúgy ott lógott az engedélykéréseim között. Láttam, hogy a profilképe egy internetről leszedett kép volt, így nem is igazán figyeltem oda rá. Mire észrevettem, már ki volt a csapat. Amúgy sem akartam valami nagy figyelmet fordítani rá, mert azt hittem, hogy egy 13 éves kisgyerek. Aztán két hét múlva megint rám írt. Én meg úgy voltam vele, miért is ne, amúgy is unatkoztam. Felvettem DC-n barátnak, meg a játékba is, és megadtam neki egy szervert, ahova feljöhet velem beszélgetni. Aztán amikor belépett, kicsit meglepődtem a mély hangja miatt. Kiderült, hogy 23 éves, így csak 10 évet tévedtem. Ahogy egyre többet beszéltünk DC-n, egyre szimpatikusabbak lettünk egymásnak, így egy idő után áttértünk messengerre. Itt eleinte csak üzeneteztünk, de később hívásoztunk, és facetime-oltunk is már. Aztán igen, egymásba is szerettünk. Négy hónap után úgy voltunk vele, hogy találkozni kéne. Az egyetlen baj az volt, hogy én Szerbiában, ő pedig Budapest mellett él. Végül ő jött el hozzám. Így megvolt az első randink is. Ekkor nem csak egy napra jött, így volt időnk élőben is megismerni egymást. Aztán később, szeptember 27-én meg is kért, hogy legyek a barátnője. Azóta pedig már együtt élünk.



Persze nem minden ismerkedés sül el ilyen jól. Az internet tele van veszélyekkel, lopás, csalás, átverés, vagy éppen cyberbullying fenyeget. A cyberbullying nem más, mint amikor valakit mentálisan az online közegben bántunk, csúnya szavakkal illetjük. És a legszomorúbb, hogy a fiatalok nagy része átélt már ilyet. Gondolom senkinek sem kell bemutatnom a Tinder Csaló történetét. Sohasem vehetjük biztosra, hogy annak a személynek, aki rád írt egy sziával, mi is az igazi szándéka.

Hanzi Dávid is sajnos így járt, vagyis nem egészen, mert Dávid nem dőlt be a csalónak. De mi lett volna, ha mégis?

Életem legkínosabb társkeresős élménye. Nagyjából 8 évvel ezelőtt történhetett, egy akkor népszerű társkereső alkalmazásban. Egy nap rábukkantam egy lányra. Képek alapján nagyon szimpatikus. Így hát beszíneztem a hölgyet. Néhány perc telhetett el, és már jelezte is a rendszer, hogy vissza szívezett. Elkezdtünk beszélgetni, napról napra egyre mélyebben, én elhittem hogy ebből lehet valami komolyabb is akár. Nagyon kedves volt. Aztán egyik nap elkezdett a munkáról kérdezni, ami talán annyira nem is fura. De később már a keresetem összegére is kíváncsi volt. Azután előadott egy szívszorító sztorit arról, hogy ő egy vállalkozást fog beindítani, és mennyire nehéz ez. Konkrét válaszokat mellőzve egyre idegesebb lett, és a végén szabályosan követelte, hogy utaljak neki pénzt, mert hogy milyen nagyon nehéz az élet... Amerikában! Mondom tessék? Amerikában élsz? Aztán természetesen a kérésének nem eleget téve valahogy elmúlt az a nagy tűz, amit irántam "érzett". És itt szerencsére vége szakadt a beszélgetésnek. Később még annyit ki tudtam deríteni, hogy egy idősebb pasas volt.



Szomorú, hogy ilyen dolog is megtörténhet. Nagyobbrészt pozitív történetektől volt szó az elmúlt pár sztoriban, de ott van az az egy. És a való életben is így van. Ott van az a: mi van, ha? Persze ettől függetlenül nem kell 100%-ban elzárkózni, de jobb félni, mint megijedni. A riportom Elkészültéig csak egy ilyen negatív sztorit osztottak meg velem, aminek vagy az az oka, hogy tényleg ilyen kevés embert érint, vagy az, hogy az emberek nem szívesen beszélnek ilyen "élményeikről". Bárhogy is legyen, ha netán éppen neked van egy ilyen történeted, és szeretnéd megosztani az emberekkel, hogy velük ne történjen meg, akkor írj nekünk bátran! Keress bennünket a közösségi oldalakon!

Forrás: Newsroom Communicator