- BEJELENTKEZÉS -



Elfelejtetted a jelszavad?


- REGISZTRÁCIÓ -








Hozzájárulok az adataim tárolásához


Newsroom Communicator logó
Article image

Newsroom Communicator

Két nap az ukrán-magyar határon

Nyúl Sámuel

2022. 03. 30. 20:10

Az orosz-ukrán háború február 24-e óta tart. Vannak, akik harcolni akarnak, többen mentik az életük, családjuk. Mindkettőhöz bátorság kell. A tiszabecsi határátkelő közelében lévő II. Rákóczi Ferenc Körzeti Általános Iskolában kialakított menekült befogadóközpontban jártunk.

Péntek reggel indultam. Kicsit bizonytalanul, bevallom. Mégis arra gondoltam, bárki kiteheti a Facebook-profiljára az ukrán zászlót, de nem segíthet mindenki személyesen. Úgy éreztem, hogy élnem kell a számomra kínálkozó lehetőséggel, így elindultam Budapestre, ahol csatlakozhattam a családom többi tagjához, akikkel együtt a Baptista Szeretetszolgálat csapatát szándékoztuk erősíteni.

Cikk kép

Budapesten találkoztam a sógorommal és Bicskén a nővéremmel. Beütöttük Tiszabecset a GPS-be és négy óra alatt, sötétedésig oda is értünk. Beléptünk az iskola előterébe, ahol viszonylag sok ember volt. Szilágyi Lilla, a Baptista Szeretetszolgálat munkatársa eligazított minket és elmondta, hogy miben tudunk segíteni. András, debreceni önkéntes, nem vállalta teljes nevét. Ő volt, aki körbevezetett a befogadóközpontban. Amint a raktárba értünk, rögtön be is fogtak minket segíteni.

Cikk kép

Nagyon meglepett, hogy milyen sok ember küldött adományokat! Ruhából olyan sokat küldtek, hogy minden nap három traktoros pótkocsival hordják egy másik gyűjtő helyre. A menekültek nagy részének azonban nincs szüksége ruhára. Legtöbben jól szituáltak. Igaz, a ruhásszekrényük tartalmát nagyrészt otthon hagyták, de útközben is tudtak venni ruhaneműt, ha találtak egy olyan szállást, ahol huzamosabb ideig maradhattak. Ruhák helyett a befogadóközpontoknak nagyobb szüksége van száraz élelmiszerekre, tisztálkodási szerekre, valamint szemeteszsákokra, hiszen egy ilyen helyen nagyon sok szemét termelődik.

Cikk kép

Viktorie Brožova csehországi önkéntes hasznosnak érzi magát a befogadóközpontban, úgy érezte, nem ülhet otthon, miközben emberek tízezrei szorulnak segítségre.

- Miért érezted azt, hogy el kell jönnöd segíteni a határra?
- Azért jöttem, mert a tévé előtt ülve, figyelve a történéseket egyszerűen haszontalannak éreztem magam. Amint hallottam, hogy lehetőségem lesz jönni, már jelentkeztem is, másnap már indultunk. Elég spontán volt. Eldöntöttem, hogy tovább maradok, és segítek fuvarokat szervezni Csehországba.

- Mit tapasztaltál, amióta itt vagy a befogadóközpontban?
- Érzem, hogy hasznos vagyok, és szükséges az ittlétem. Mikor indultunk, csak két srác jött velünk. Három napja érkeztem, friss a helyzet. De nagyon gyorsan tanulok.

Cikk kép

Lőrincz Péter Budapestről érkezett önkéntesként, két napja segédkezik a menekültek utaztatásában.
- Fuvarokat vállalok Budapestre, ma már egyszer megjártam a Pest-Tiszabecs távot.

- Milyen a menekültek hozzálássa az efféle segítségekhez? Hiszen nem tudnak magyarul, többen angolul se, és egy random ember felajánlja, hogy elviszi őket egy legalább 300 km-re lévő helyre, teljesen ingyen. Bátran beszállnak, vagy kételkednek?
- Most már a Szeretetszolgálat kocsijával mentem, akkor teljesen megbíztak bennem, minden rendben volt! Múlt héten pedig Kárpátaljai magyar családot vittem Pestre, két fordulóban, saját kocsival, és akkor is minden rendben volt. Nem szeretnek elválni a családjuktól, ez teljesen érthető, de még ennek ellenére is teljesen a helyén volt minden.

Cikk kép

Egy kijevi fiatalember névtelenül vállalta a beszélgetést, mert úgy szökött el Kijevből családjával és három gyermekével.
- Mikor indultatok el a fővárosból?
- Három napja. Azóta úton vagyunk. Különböző taxikkal és buszokkal jutottunk el ide. Nem akartam elhagyni a városom. Ott születtem, ott dolgoztam, ott éltünk a családdal. Nagyon nehéz volt elhagyni, nem a fegyvererők, hanem az emlékek miatt. De a gyerekek épsége érdekében el kellett hagynunk a várost.

- Hova tovább?
- Ljubljanába. Ott lakik a testvérem, ő jön értünk, lassan itt kell, hogy legyen!

Cikk kép

Több menekültet is igyekeztem megszólítani, de nem akartak nyilatkozni. Egy lány és édesanyja névtelenül, fényképük közlése nélkül hajlandóak voltak megosztani velünk a történetüket.

- Honnan érkeznek? Vannak-e terveik, hova tovább?
- Kijev egyik külvárosából érkezünk, már legalább négy napja utazunk. Ma reggel óta várunk itt. Pozsonyba készülünk, onnan jön édesapám és a nővérem. Reméljük, hogy ezek a szörnyűséges dolgok hamar véget érnek, és biztonságban visszatérhetünk Ukrajnába. Nekem még csak két évem van hátra a nemzetközi kapcsolatok képzésből az egyetemen és ott van a lakásunk is. Hátrahagytunk rengeteg emléket, ami fontos számunkra. Pozsonyban szeretnénk dolgozni, én is, anyukám is. Nagyon hálásak vagyunk, azért amit itt értünk tesztek! De egyben sajnáljuk is, hogy szükség van rá! Európa még sosem fogadott bennünket, ukránokat ilyen melegen.

Cikk kép

Munka közben volt alkalmunk lángost vacsorázni a befogadóközpont udvarában. Nagyjából 600-650 lángos készül itt minden nap.

Cikk kép
Cikk kép

Szilágyi Atilla, a Baptista Szeretetszolgálat kommunikációs igazgatója elmesélte, milyen módon tudják segíteni a menekülteket.
- Jelenleg Kárpátaljára és Ukrajna más területeire juttatunk el segélyszállítmányokat, pénzadományokat, valamint itt a határ magyar oldalán vállaltunk szerepet a menekülteknek az ellátásában, szállás és utazás szervezésében, illetve élelmiszerrel való ellátásában. A tiszabecsi átkelőhelynek a felügyeletét kaptuk meg az államtól.

Cikk kép
Cikk kép
Cikk kép
Cikk kép
Cikk kép

Forrás: Newsroom Communicator