- BEJELENTKEZÉS -



Elfelejtetted a jelszavad?


- REGISZTRÁCIÓ -








Hozzájárulok az adataim tárolásához


Newsroom Communicator logó
Article image

Pixabay

Március 15. öröksége

Mecserik Anita

2022. 03. 15. 17:40

Március 15. az 1848-49-es polgári forradalom és szabadságharc kezdete, és egyben a magyar sajtó napja, hiszen ezen a napon nyomtatták a magyar sajtó első szabad termékeit. A témáról Agyánszki Máté történészt, történelemtanárt kérdeztük.

— A márciusi ifjak Petőfi Sándor baráti köre volt, akik 30 évnél fiatalabb férfiak voltak. Hogy nézett ki a márciusi ifjak élete? Hogyan gondolkodtak? Milyen témák foglalkoztatták őket? Mi volt a foglalkozásuk?

— Inkább úgy mondanám, hogy Petőfi Sándor is beletartozott ebbe a társaságba, ami a pesti kávéházakban cirkulált ebben az időszakban. Természetesen nem úgy kell elképzelni a korabeli kávéházi életet, mint napjainkban, amikor beülünk valahova egy kávét meginni. A korszak legnagyobb gondolkodói, művészei, a polgárság színe-java kávéházakban töltötte idejét, ahol nagyon élénk eszmecsere zajlott, és ahol számos gondolat cserélt gazdát. Igaz, hogy fiatalok egy csoportjáról beszélünk, akik zömmel vidékről érkeztek Pestre, de többségük valamilyen felsőfokú tanulmányokat jött folytatni, vagy már munkába állt. Többségük ügyvéd, író, történész volt, de nevük nem volt ismeretlen a politikában sem. Korábban már számos írást jelentettek meg, amiben kritizálták a fennálló rendszert, a nemesi kiváltságokat, és egy polgári átalakulást sürgettek.

— Mi miatt tört ki a forradalom? Mik voltak a legnagyobb problémák? Miért pont a fiatalok fogtak össze és indítottak egy a forradalmat? Miért nem az idősebb férfiak kezdeményezték a jogaik kiharcolását?

— Nem mondanám így, hogy a fiatalok indították a forradalmat, a későbbi szocialista történetírás szerette volna őket központi helyre állítani, a nemesi réteggel szemben. Inkább úgy mondanám, hogy tevékenyen kivették a részüket az események alakításából, különösen annak kezdeti szakaszában. Forradalmak kitöréséhez általában hosszú út vezet, nem volt ez másként 1848-ban sem. A reformkor alatti gazdasági fellendülés megtorpanni látszott a 40-es évek végére. A rosszul termő évek is jellemzőek voltak erre az időszakra, és az éhes tömeg veszélyes tömeg. A politikai jogok pedig nagymértékben korlátozva voltak, és számos olyan probléma volt, ami megterhelte a magyar közvéleményt, például Erdély kérdése, a cenzúra, a magas adók, a feudalizmus megléte és még sorolhatnám. Ezek megoldása pedig már napirenden volt az utolsó forradalom előtti országgyűlésen is. Majd mindent megváltoztatott február vége és március eleje, amikor Párizsból kiindulva Európában egy forradalmi hullám söpört végig, Itálián, a német területeken keresztül Bécsig. A bécsi forradalom március 13-i kitörése pedig fordulópont volt a magyarországi történéseket illetően is.

— A lányok és a nők szerepe mi volt ezekben az időkben?

— Akkoriban még a tradicionális családmodell volt érvényben, ahol a nőknek nem jutott annyi szerep a közéletben, mint napjainkban. Persze megtalálhatók a márciusi ifjak között a nők is, akik ott vannak március 15-e eseményeinél. Vagy elég csak Szendrey Júliára gondolni, akinek a kokárdát (szalagcsokrot) köszönhetjük, vagy Kossuth Zsuzsannára, az első katonakórházak megszervezőjére. De Teleki Blanka, Laborfalvi Róza, Zichy Antónia neve is örökre beíródott a történelmi tudatunkba.

— Petőfi és tíz társa esőben elindult a Pilvaxból az orvoskar hallgatóihoz, a politechnikum diákjaihoz, azután pedig együtt a jogászokhoz vonultak, és a piacterekre. Hogy sikerült nekik ekkora tömeget toborozni?

— Tudatos döntés volt, hogy az egyetemistákat keresték fel elsőnek, hisz ismerték őket, többen közülük egyetemi hallgatók voltak. A fiatalok pedig mindig fogékonyabbak a cselekvésre, mint a megfontolt idősebb korosztály. De még egyszer mondom, ekkor már Pesten is forradalmi hangulat volt, a párizsi és bécsi események hatására, tehát nem volt nehéz a tömeget megszólítani.

— Lefoglalták a Landerer és Heckenast nyomdát, kinyomtatták a Tizenkét pontot és a Nemzeti dalt. A tömegtől megfélemlített Helytartótanács elfogadta a Tizenkét Pontot és azonnal eltörölte a cenzúrát. Hogy nézett ki ez a folyamat? Miben látszódott meg az emberek életében a felszabadulás?

— A városháza fogadta el a 12 pontot, a helytartótanács csak a cenzúra eltörlését, a politikai foglyok szabadon bocsátását. Viszont nem nevezném ezt felszabadulásnak, inkább a politikai céljaink rövid távú elérésének. A bécsi udvar kényszerhelyzetben volt, és hajlandó volt rábólintani a forradalmi követelésekre, a felelős magyar kormány felállítására, majd később az áprilisi törvények elfogadására, de ez csak időhúzás volt, amíg újra nem tudják rendezni soraikat birodalomszerte. A Habsburgok célja egyértelműen a régi rendszer fenntartása volt, és ennek elérése érdekében később semmilyen eszköztől nem riadtak vissza.

— A történelem arról árulkodik, hogy a nehéz elnyomás alatti időszakokban tartanak össze/ és működnek együtt leginkább az emberek. Mit gondol, a mai emberek tudnának-e ilyen erősen összefogni egy cél érdekében?

— Hogy mennyire volt erős ez az összetartás, vitatható, mindenesetre a magyar történelmi emlékezet szereti ezt az összefogást nem megkérdőjelezni. Március 15-én és az azt követő időszakban viszont számos olyan problémát is láthatunk, ami mutatja, hogy nem volt teljes az összetartás, akár a földkérdés kapcsán, a politikai vezetők céljaiban, vagy a hadsereg és politikusok közötti nézeteltérés miatt. Viszont a külső ellenséggel szemben valóban összezárt a magyar társadalom és a forradalmi időszak leghosszabb ideig tartó szabadságharcát vívta meg.

— Mi a legfőbb tanulsága ennek a történelmi eseménynek a mai fiatal generációk számára?

— Nem tudom, hogy van-e tanulsága a mai fiatalság számára. Őszintén, nem látom, hogy a mai fiatalságot érdekelné nemzetének jövője, vagy az alapvető emberi és nemzeti jogaink érvényesítése a szülőföldjén. Azért annyit hozzátennék, hogy a tanulság talán maga az az energia lehetne, ahogy a márciusi ifjak belevetették magukat a nemzetet gyötrő problémák orvoslásába, és nem másoktól várták a megoldást. A fiatalságé a jövő, csak legyen benne elég energia és elszántság. Ez március 15-e öröksége.

Forrás: Newsroom Communicator