Reverenda és futócipő

Balázs Zita

2022. 01. 02. 16:02

A jubileumi, 10. VIFÓ Ifjúsági Konferencia egyik előadója Horváth Ákos, azaz Ákos atya volt. Előadásából kiderült, ki is az ember a reverenda alatt. Színpadra lépése előtt rövid interjút adott nekünk.

Horváth Ákos 26 éves, Magyarkanizsán teljesít papi szolgálatot, de tanárként is dolgozik. Gyerekkora Zentagunarashoz köti, középiskolai tanulmányait pedig a zentai Egészségügyi Középiskola gyógyszerész-technikusi szakán kezdte. Második osztályban iratkozott át a szabadkai Paulinumba, majd a középiskola befejezése után nem volt kérdés az esztergomi továbbtanulás sem. 2019-ben, 24 évesen szentelték pappá.

― Miért választottad a papi hivatást?

― Nagyon jó kérdés. Nem vagyok benne biztos, hogy én választottam. Ha így lenne, nem biztos, hogy végigcsinálom. Már a felkészülési időszakban elbuktam volna. Szerintem ez a küldetésem. Egy belső hangra hallgatva választottam ezt az utat. Egyáltalán nem bántam meg. Hatalmas pozitív változást hozott az életemben. Örülök, hogy váltottam.

― Mi volt szeretteid reakciója erre a váltásra?

― Én arra vártam,hogy majd ellenzik ezt az egészet. Legnagyobb meglepetésemre nem így történt. Mindenki mellettem állt és támogatott. Örültek, hogy végre meghoztam ezt a döntést. Néhnyan még azt is mondták, már-már szurkoltak, hogy eljussak eddig a pontig. Azóta is büszkék rám, és támogatnak engem minden téren.

― Milyen érzés volt először misézni? Az „Ákos atya” megszólítás milyen érzelmeket váltott ki belőled?

― A szülőfalumban mutattam be az első hivatalos és nyilvános misémet. Nagyon-nagyon izgultam, féltem attól, hogy elrontok valamit. Végül nem hibáztam, és nagyon szép emlékként maradt meg számomra. Nem is emlékszem, mikor szólítottak legelőször Ákos atyának, de én szeretem ezt a megszólítást, nagyon sokszor például nem Horváth Ákosként, hanem Ákos atyaként mutatkozom be. Ez a megszólítás mostmár hozzátartozik az életemhez, hiszen nem csupán Horváth Ákos vagyok, hanem Ákos atya, pap bácsi, hittan bácsi, kisatya.



― Hivatásos papként nem érzed magad korlátozva? Például a szórakozás terén...

― Alkoholt például iszok. Lagziba is elmegyek, és mondjuk egy csárdásba is beállok, mert szeretek táncolni. Ezt úgy fogalmaztam meg magamban, amikor az egész papi identitásom kialakult, hogy arra kell csupán odafigyelnem, hogy ha valahova elmegyek, akkor ott én papként vagyok jelen. Bárhol is vagyok, nem tudom nem a papságot képviselni. A legkülönfélébb helyzetekben ismernek fel emberek. Sokszor el sem hiszem. Arra kell figyelnem, hogy nem szabad szégyent hoznom a hivatásomra. Például diszkóba nem mennék el. Inkább kitalálok más szórakozási lehetőséget. Elmegyek valahova a baráti társaságommal, mondjuk egy kávézóba. Ám azt se tartom elfogadhatatlannak, hogy mondjuk beülök egy bárba.

― Mi jelenti számodra a legnagyobb boldogágot, illetve a legnagyobb terhet amióta pap lettél?

― A legnagyobb boldogságom igazából az egész. Ez az élet. Nem tudok olyat mondani, ami teher lenne. Tanítok iskolában, gyerekekkel foglalkozom... Gyógypedagógiai és normál tagozaton egyaránt. Foglalkozom fiatalokkal iskolán kívül is. Dolgozom papként. Mindenféle papi tevékenységet végzek. Nem veszem észre, hogy teher lenne bármi is. Persze elfáradok, egy idő után olykor besokallok én is. Például pénteken délben már elegem van az iskolából, még a nyolcadik órát megtartom csak menjünk már haza. Ám ilyenkor mindig hétvégén van egy újabb motivációm, hogy feltöltődjek, és hétfőn újult erővel vágjak bele a hétbe.

― Van-e olyan dolog, amin a papi hivatás nem változtatott?

― Például a sportolás. Szerintem teljesen összeegyeztethető, hogy én sportcipőben, hosszú zokniban, cicanadrágban lemenjek futni a Tisza-partra. Az sem változott meg, hogy a faluban mindenki Ákoskámnak vagy Ákosnak szólít. Érdekes volt, hogy amikor pappá váltam, mindenki megkérdezte, most magázzanak-e. Egyből válaszoltam, hogy szó se lehet róla, ahogy engem megismertek úgy folytassák velem, mert én nem változtam meg, csak a hivatásom.

Ákos atya elmondása szerint örül, hogy annak idején az egyház felé vitte az útja. Szereti a hivatását. Azt viszont nagyon fontosnak tartja kihangsúlyozni, hogy ő ugyanaz a Horváth Ákos, aki régen volt, csak most már reverendában jár.

Forrás: Newsroom Communicator