Vajdasági diákként Szegeden

Kovács Laura

2021. 12. 16. 12:58

„Most nem érek rá kávézni, megyek a határra, nem tudom mi a helyzet” – ilyen üzeneteket kapok általában Ivanától. Hogy ki ő? Knapik Ivana vajdasági egyetemista, Szegeden tanul. Hogy mi vonzotta őt Szegedre? Mindjárt kiderítjük.

Most végre sikerült összehozni a régóta tervezett kávét, és beszélgetni arról, hogy milyen egy egyetemista élete Magyarországon?

- A Szegedi Tudományegyetem hallgatója vagy. Milyen szakon is?
- A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán tanulok szlavisztikát, azon belül is szerb nyelvet, a második szakom pedig az ukrán.

- Mi alapján döntöttél a szlavisztika mellett?
- Kiskorom óta beszélem a magyar, illetve a szerb nyelvet is. Az általános iskolát magyarul, míg a gimnáziumot szerbül fejeztem be. Az egyetemen mindenképp nyelvet szerettem volna tanulni. Úgy gondoltam, hogy jó lenne mind a két nyelvet a továbbiakban is használni, és ezért esett a választásom a szlavisztikára. Jelenleg is öt nyelven tanulok. Itthon hobbi szinten a spanyolt, mindemellett pedig az angol nyelvvizsgámra is készülök.

- Szeged vonzóbb számodra, mint Szabadka vagy Újvidék?
- Ezt a szakot Újvidéken is választhattam volna, de mivel ott nem tudtam volna a magyart is olyan szinten használni, ezért a Szegedi Tudományegyetem mellett döntöttem. Itt nem vagyunk sokan a szakon, négy-öt személy van szerb nyelven. Nagyon családias a közösség, összeszokott kis társaságunk van. Mivel több tanár nem beszél magyarul, ezért kicsit úgy érezzük magunkat az órákon, mintha otthon lennénk.



- Amikor eldöntötted, hogy Szegeden tanulsz tovább, nem volt benned egy kis félelem, hogy máshogy fognak rád tekinteni, mivel vajdasági magyar vagy?
- Persze féltem ettől, és azt el kell mondanom, hogy nagyon nehéz volt eleinte, mert teljesen más az egyetemi rendszer, mint Szerbiában. A legtöbb barátom Szerbiában folytatta tovább a tanulmányait, én voltam az egyedüli az osztályból, aki Magyarországra jött. Viszont pár vajdasági diákkal összefogtunk, és próbáltuk segíteni egymást az iratkozásban és az ügyintézésekben. Így már egy kicsit könnyebben ment.

- Vajdasági diákként ért valamiféle megkülönböztetés?
- Egyáltalán nem, sőt, pozitív élményeim is vannak ebből a szempontból. Volt több tanárom, aki megjegyezte, hogy én máshogy ejtem az e hangot. Viszont amikor javasoltam, hogy megpróbálok ezen javítani, akkor azt mondták, hogy nem kell, mert nagyon is szép ez a tájszólás, és soha ne hagyjam el. A magyarországiakat is érdekli a szerb, sokszor kérdezgetnek szavakat. Nekik nagyon érdekes, hogy mi úgy használjuk a tollat, hogy „örökíró" vagy az üdítőt, hogy „szokk". Néhány magyarországi barátunkat meg is tanítottuk pár szóra. Néhányan úgy köszönünk el egymástól, hogy „Zbogom”.

- Milyen tapasztalataid vannak a határral kapcsolatban?
-Nem fogok hazudni: tény, hogy a határ borzasztó tud lenni. Sok diáktársammal azt a megoldást választottuk, hogy gyalog megyünk át, utána pedig határbusszal. Mivel többen is megtapasztaltuk a négy-öt órás várakozásokat. Többször ez idő alatt én is tanultam, vagy beadandókat írtam, szóval hasznosan is el lehet tölteni ezt a rengeteg várakozási időt. Ugyanakkor önmagában a határ nem kellene hogy eltántorítson senkit attól, hogy Magyarországon folytassa a tanulmányait.

- Sokszor halljuk azt, hogy Magyarországon a diákoknak számos pénzkeresési lehetősége van, diákmunka például... Ez igaz?
- Igen. Nagyon jó diákmunkák vannak, ritka az olyan egyetemista, aki nem végez valamilyen diákmunkát a tanulmányai mellett, amit természetesen a tanárok is megértenek. A munkáltatók is szívesen fogadják az egyetemistákat. Diákigazolvánnyal sok helyre olcsóbban be tudunk jutni. Nagyon megéri jól tanulni, mivel az ösztöndíjak is elég magasak. Nemhiába hívják Szegedet a napfény városának, sokat süt a nap, és ilyenkor lehet sétálni, ismerkedni akár külföldi egyetemistákkal, hiszen Szeged egyetemváros is, sok külföldi diák tanul itt. Mindig van élet, akármikor kimegyünk az utcára.

- Ha befejezed a tanulmányaidat Szegeden, ott szeretnél majd munkába állni, vagy pedig szívesebben jönnél vissza Szerbiába?
- Mindenképp szeretném a mesterképzést befejezni Szegeden. Több minden van a fejemben, szeretném magam kipróbálni a tanításban is, mint szerbtanár, viszont a fordító képzést is meg szeretném csinálni, hogy fordító-tolmács legyek. Habár még nem döntöttem el, hol szeretnék dolgozni, a szívem hazahúz.