A szakma, ahol nem csak a cipőkhöz kell érteni

Ábrahám Flóra

2024. 03. 16. 11:28

A hiányszakmának számító cipészet sok kihívással jár, főleg egy kisvárosban. Számos előnye és hátránya van annak, hogy a cipészt mindenki ismeri a környéken. Meglepő módon nem csak lábbeliket kell javítania, hanem olyan dolgokat is, amire az ember nem is gondolna. Erről a szakmáról Ábrahám Csaba cipész mesélt nekünk.

Csaba már 30 éve foglalkozik cipőkészítéssel és javítással. Szerinte ezt a hiányszakmát a fiataloknak jobban kellene ismernie:

- Szeretném közelebb hozni az emberekhez a cipészszakmát, mert a fiatalok már elképzelni sem tudják, a mai világban milyen kihívásokkal jár ezt a régi szakmát űzni. Az idősebb generáció könnyebben fel tudja idézni, hogy mit rejt magában a cipészet, mert a múltban még sokan vitték a lábbelijüket cipészhez, sokszor ott készíttették el lábbelijüket.



- Az általános iskola után elvégeztem az akkoriban még létező bőripari középiskolát Magyarkanizsán. Azután elhelyezkedtem az Elita cipőgyárban. Ott dolgoztam a 90-es évek elejéig, majd 1994-ben Törökkanizsán nyitottam cipészműhelyt, az idén 30 éve, hogy itt dolgozom.

Mint a legtöbb szakma, ez is állandó tanulást és fejlődést igényel, mivel a mai világban minden fejlődik, és az elvárások csak egyre nőnek.

- A cipőgyártását az iskolában tanultam meg, de a javítását már magamtól. Az évek alatt kitapasztaltam, hogyan kell egyes cipőket megjavítani, lassan elsajátítottam a szakma csínját-bínját. Vannak olyan helyzetek, amikor még a szerszámokat is nekem kell legyártani a javításhoz. Néha az egyszerűnek hitt feladatok a legnehezebbek, kreativitás és kitartás kell a munkához.



- Sokszor meglepő és elsőre megoldhatatlannak tűnő feladatokat is meg kell oldani, szerencsére az esetek túlnyomó részében ez sikerül is. De nem csak cipőket hoznak hozzám, hanem táskákat, utazótáskákat, pénztárcákat, kabátokat és sok mást is. A legizgalmasabb munka, amit rám bíztak a lószerszámok javítása volt, de hoztak már megvarrandó sátrakat is. Emellett csináltam már speciális cipőket, például amikor az ügyfél egyik lába rövidebb, mint a másik, a cipő talpához kellett toldani a hiányzó magasságot.

Minden mesterségnek megvan a maga szépsége, viszont vannak hátrányai is.

- Egy mester akkor boldog igazán, amikor a munkája nem csak a vendégnek tetszik, hanem ő maga is meg van elégedve vele. Ez nálam is így van. Jólesik, amikor megdicséri valaki a munkám, főleg mikor nehezebb munkákat hoznak, és először ki kell találni, hogyan lehet megjavítani.



A régi szakmákból mára már nagyon kevés maradt fenn, így becsülni kell azokat, amelyek megmaradtak.

- Régen a bőrcipőket vitték a mesterhez, mivel egy jó bőrcipő egy életen át kitart, ha jól bánnak vele. Volt egy kultúrája a cipő hordásának és ápolásának. Manapság, ha tönkremegy a cipő, kidobják és vesznek helyette másikat. Legtöbben már online vásárolnak, utána pedig hozzák az üzletbe a cipőt, mert egy számmal kisebbet vettek a kelleténél. Mindig vannak olyanok, akik becsülik ezt a szakmát, de sokan csak azt nézik, hogy minél olcsóbban megússzák a vásárlást, javítást. A vendégeknek sokszor irreális elvárásai vannak, melyeket nem lehet teljesíteni a meglévő lehetőségekkel. Valaha nagyon felkapott volt a cipészet és minden faluban vagy kisvárosban tucatnyi cipész volt, gyakran minden sarkon állt egy cipészműhely. Sajnos ez a szakma mára már kihalófélben van, hiszen sehol sem oktatják. Pedig egy jó cipészre most is szükség van.

Forrás: Newsroom Communicator