Egy kis séta Kupuszinán

Csernai Panna

2021. 11. 09. 22:21

Azt mondják, mindenki szívesen tér vissza oda, ahonnan egykor elindult. A szülőföldjére. Azt is mondják, más ott a levegő. És azt is, hogy az ember felnőtt fejjel másnak látja elhagyott otthonát.

Elindultam én is, sétára indultam, kedves, szerető szülőfalumban.
A macskaköves úton, melyet még Mária Terézia építtetett, elsétáltam egészen a fatornyos, barokk stílusú Szent Anna templomig. Az épület pompás, nyugodt és idillikus. Legalábbis annak a kevéske idős, kitartó hívőnek, aki még betéved a nyirkos falak közé.
A templom engem is, az én érzékeny szívemet is forrósággal, boldogsággal töltötte el.
Továbbmentem. Hangos zene és kábító cigarettafüst. Hát persze, a falu most már egyetlen, kissé lepukkant kocsmájából jöttek az ingerek. Az ablakon át látni lehetett, hogy üresen kong, csak a kocsmáros kavargatta a kávézaccot a csésze alján.
Délután öt óra volt. De nem voltak járókelők vagy biciklisek, és autók sem. Csak egy kóborkutya szaglászott az egykor mindig aktív kultúregyesület hatalmas üveges zárt ajtajánál.
Leültem egy padra és vártam. Vártam, hátha találkozom egy falubeli fiatallal. De nem jött senki.
Hová tűnt mindenki? Hol a jövő nemzedéke? Mind csak nem mehettek el külföldre! Vagy talán mégis? - Ilyen gondolatok keringtek a fejemben.
Bizony, őseik örökségét, csak úgy, itthagyták. Most ürességtől kongnak az utcák, a népviselet porosodik, s nincs ki süsse a mákos rétest, a falu különlegességét, no meg nincs is kinek.
Hátha ez a séta csak egy álom volt csupán. S valaki más, ha erre jár majd, mást tapasztal.

Forrás: Newsroom Communicator