Ösztönös dolog az emberben az, hogy meg akarja ismerni a világot

Penovác Dániel

2023. 02. 01. 10:22

Interjút adott Penovác Endre festőművész a Newsroom Communicatornak, melyből többek között az is kiderül, hogy eddig milyen utat járt be, mi segítette a pályáján, és mit tanácsol annak, aki művészettel szeretne foglalkozni.

Kitől és mikor kaptad meg az első elismerését annak, hogy amit csinálsz, az jó?

- Mindig is szerettem rajzolni, gyakorlatilag az első dicséretet az óvodában, az óvónénitől kaptam, később általános iskolában a tanító néniktől. Azután a szakmától, a kritikusoktól és az újságíróktól is megkaptam az elismerést. De a maga idejében az óvónéni dícsérete legalább akkora örömet okozott, mint később a kritikusok szava.

Mennyire volt kockázatos lépés, hogy “főállású” festőművész legyél?

- Egy kicsit távolabbról közelíteném meg a választ erre a kérdésre. A diplomaosztó az első lányom születésének napján volt. Nyilván, családi vonatkozásban az anyagi dolgokra is szükség van. A diploma csak egy lépcső, pénz nem jár érte. Soha nem akartam rajztanár lenni, de az én diplomámmal a legbiztosabb munka a tanügyben volt, így Topolyán kezdtem el a tanári pályafutásom. Akkoriban, a háborús helyzet miatt körülbelül 5-10 márka volt a havi fizetésem. Azonban később, amikor már jártam Németországba kiállítani, egy képemért megkaptam az éves tanári fizetésem többszörösét. Kockázatos volt otthagyni a biztos munkát, de fogalmazhatnék úgy is, hogy nem volt vesztenivalóm.

Hogy fogadta a család ezt a döntést?

- A feleségem soha nem ellenezte, inkább az anyósom. Mindig azt mondta, hogy bizonytalan ez, nem lesz nyugdíjam, jól meggondoltam-e. De különösebb nézeteltérés soha nem volt a családban, sima volt az átmenet.

Ez a döntés hogyan változtatta meg az életed?

- Szabadabb lettem. Többet tudtam utazni és később rendszeresen jártam külföldre kiállítani.

Rengeteg helyen jártál már. Melyik az az ország, ahová szívesen visszatérnél, és ahová szeretnél még eljutni?

- Sok helyre eljutni mindenki álma. Ösztönös dolog az emberben az, hogy meg akarja ismerni a világot. A gyerekkor is arról szól, hogy a gyermek először megismeri a közvetlen környezetét, majd a tágabbat is. Szinte az összes országba szakmai alapon történő meghívások útján jutottam el. Hová szeretnék visszatérni? Mindenhonnan úgy jöttem el, hogy én oda szeretnék még visszamenni egyszer. Amikor szép élményekkel hazaértem az adott országból, legyen az Pakisztán vagy Peru, nem akartam úgy érezni, hogy ez le lett zárva, kipipálhatom a bakancslistán, és többet nem térek vissza. Be akartam bizonyítani, hogy ezekre a helyekre vissza lehet térni. Tíz nap, vagy akár egy hónap is kevés idő arra, hogy egy országot megismerj. Mindig szeretnék visszatérni, és magammal vinni valakit, hogy ő is része lehessen ennek a tapasztalatnak. Az előző kérdésre a válaszom az volt, hogy szabadabb lettem. A szabadságnak ez is egy példája, hogy ha akarok, akkor vissza tudok térni oda ahová szeretnék. Ez már régen is így volt. A legnehezebb években is megoldottam azt, hogy utazni tudjak. Ezzel kapcsolatban van egy érdekes történetem. Amikor a kilencvenes években megkezdték Szerbia bombázását, én másnap korán reggel indultam Franciaországba, mert kiállításom volt. A galériában, ahol a megnyitó volt, a tévében az ment, hogy épp most bombázták le a hidat Újvidéken. Kontrasztok az életben. Szabadság, kontrasztok és ugyanakkor harmónia. Ez határozza meg az életemet, és a művészetemet is.

Ezek szerint a kontrasztok hajtanak, de a harmóniára törekszel. Mesélnél még erről?

- A kontrasztok és ellentétek olyanok, mint a fűszerek. Egy étel elkészítésénél is nagyon fontos szerepet játszanak a fűszerek, tőlük lesz harmonikus egy étel, miközben külön-külön ezek a fűszerek nagyon eltérőek egymástól. Az ember is akkor tudja a legtöbbet kihozni magából, ha harmóniában él. Ha egy ember túl racionális, akkor az egy kicsit robotikus, ha túl érzelmes, az sem jó. A kettőnek egységben kell lennie. Jó példát jelentenek erre a természet által megalkotottak, és az ember által alkotott dolgok. Manapság a radikális környezetvédők mindenre azt mondják hogy rossz, amiben az ember keze van. Én úgy gondolom, hogy a természet mindig utat tör magának és érvényesül. Nem mehetünk vissza a középkorba, a fejlődésre szüksége van az emberiségnek. Egyszerűbben mondva, az embereknek elengedhetetlen a természet, de nélkülözhetetlen az ipar és az infrastruktúra fejlődése is. A két véglet között kell megtalálni az ideális állapotot.

Mekkora részben játszott szerepet az internet abban, hogy ennyire ismert lettél a világban?

- Konkrétan azt, hogy a macskáim “berobbantak”, az internetnek köszönhetem. Megcsinálhatod te a legnagyobb kiállítást a legnagyobb városban, az nem fog annyi emberhez elérni, mint amennyihez az internet segítségével eljut. Valamikor 2014 vagy 2015-ben egy addig számomra ismeretlen dél-afrikai blogger írt rólam egy szöveget a blogjára. Erre az írásra később felfigyelt a Bored Panda nevű portál, és átvette azt. Ez volt egy olyan robbanás, amire csak az internet képes, ez azóta is meghatározza az életemet. A Bored Pandának abban az időben nagyjából 3 millió követője volt. Ezt a cikket 300 ezer ember olvasta, 30 ezren reagáltak rá, 3 ezer hozzászólás született, 300 érdeklődő keresett meg, és végül 30 ember vett képet tőlem. Mi ez, ha nem a nagy számok törvénye? Ehhez pedig több dologra volt szükség, és persze szerencsére is. Dél-Afrikában írtak rólam, egy amerikai portál ezt lehozta, Japánból keresett meg egy érdeklődő, és a festmény Topolyán volt a fiókomban. Rögtön négy kontinensre kiterjedő dolog született, néhány nap leforgása alatt.

Mit tanácsolnál a mai fiataloknak, akik művészettel szeretnének foglalkozni?

- Mindennek az alapja az, hogy olyan úton indulj el, ami a tiéd. A művészetben nem tudsz értéket teremteni úgy, hogy nem szereted azt, amit csinálsz. Az gyorsan kiderül. Ha olyat csinálsz, amit szeretsz, akkor a kitartás nem esik nehezedre, de egy hosszú utat kell végigjárni. Az én karrierem nevezhető töretlennek, de minden dolog a másikra épül. Nem tagadom, hogy szerencse is kellett hozzá, de sosem tudni mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás. Abban viszont biztos vagyok, hogy a kitartás nélkülözhetetlen. Emellett szívből és szeretettel kell csinálni azt, amit csinálunk, és ez vonatkozhat bármire, nem csak a művészetre.

Üzennél-e még valamit a fiatalságnak?

- Jelöld ki az utad és a célod, mert ha ezt nem teszed meg, akkor számtalan akadályban el tudsz bukni. Használd ki a kor adottságait, és tedd a dolgod.

Forrás: Newsroom Communicator