Útkeresés mobiltelefon nélkül

Molnár Emese

2022. 07. 28. 18:25

Már huszadik alkalommal várt sok-sok gyermeket a Jézus Barát Gyalogtúra Tábor, amit idén a szenttamási római katolikus templom udvarában rendeztek meg július 18-a és 29-e között.

A Jézus Barát Gyalogtúra Tábor 2003 óta létezik, az erdélyi jezsuita szerzetesek által szervezett Márton Áron Imatúra mintájára hozták létre. A sátortábor sajátossága, hogy a gyerekek elektronikai eszközök nélkül töltenek öt napot, valamint mindennap túráznak a környéken. A tábort két fordulóban szervezték meg, idén körülbelül 150-150 táborozó gyalogolhatott együtt.



A tábor mottóját a Zsoltárok könyvének első fejezetéből választották: „Az igaz ember olyan, mint a folyóvíz mellé ültetett fa.” Erről beszélgettek a gyerekekkel, legfőképpen az erényekről. A tábor alatt a szervezők arra törekedtek, hogy ezeket az erényeket közelebb hozzák a gyermekekhez.




Idén két tanyára és Turiára látogattak el a táborozók, ahol az atyáktól és a csoportvezetőktől hallgathattak tanúságtételeket, emellett szentségimádásra is volt lehetőség.

A bajmoki Varga Emese először táborozott, nagy lelkesedéssel mesélte eddigi élményeit.
- A táborban sokkal felszabadultabb vagyok, és szívesebben is barátkozom másokkal, mint korábban. Nagyon jól érzem magam itt, szeretnék jövőre is jönni.



A már harmadszorra táborozó Györe Johanna Adáról érkezett, elmondása szerint örült, hogy kiszakadhatott a városi életből.
- Elsősorban Isten miatt vágyok mindig vissza ide. Megtapasztalom azt, hogy mennyire itt van közöttünk, hogy segít az önértékelésünkben. Ezenkívül a barátkozás, ami még jobban ideköt, nem csak a régi ismerős arcok közé térek vissza, hanem sok új emberrel is találkozhatom.



A szabadkai származású Kovács Krisztina először jelentkezett a táborba. Közvetlenül érkezése után még hazavágyott, de most már teljes szívéből maradna.
- Nagyon jó érzés ennek a tábornak a részese lenni, habár egy kicsit fárasztó. Mégis tetszik az, hogy sokat gyalogolunk és táncolunk.



A csoportvezetők is fontos szerepet játszanak a táborban, Berta Fanni négy évig volt táborozó, idén próbálta ki magát először csoportvezetőként.
– Nagyon élvezem, hogy csoportvezető lehetek, minden nehézségért kárpótol a gyerekek arcán a mosoly és a vidámság. A tábor elején azt vettem észre a gyerekeken, hogy sokat vannak egyedül, de a telefonmentes közegnek köszönhetően a végére már jobban barátkoztak másokkal is. Nagy felfedezés volt számomra, hogy kicsit magamra ismertem bennük.



A tábor ötletgazdája és főszervezője Balcsák Szilárd atya, aki a szabadkai Kisboldogasszony Plébánia lelkipásztora. Szerinte a gyerekek ebben a pár napban a saját bőrükön tapasztalják meg, hogy milyen nagy az Isten, és hogy még akkor is tud nekik örülni, ha ők éppen semminek sem tudnak. Teljesen más lelkülettel térnek haza, mint ahogy a táborba érkeztek.

– A gyerekeken a változás szemmel látható. Amikor ide megérkeznek, akkor általában elhozzák mindazt, amiben otthon élnek, sok esetben a terheket, a feszültséget, a kétségbeesést. A csoportvezetőket mindig emlékeztetem az első napokban, hogy nekünk akkor is kell hirdetni az evangéliumot a gyerekeknek, amikor azt látjuk, hogy annak semmi értelme, és ellenállást veszünk rajtuk észre. Ez nem azt jelenti, hogy őket nem érintette meg valami legbelül. Ezért vagyunk kitartóak velük szemben. A gyerekeknek ezek a tapasztalatok egy életre szólnak, az élményeket pedig senki nem tudja elvenni tőlük.

Forrás: Newsroom Communicator