Milliomos utazás a halál tornácára

Mecserik Anita

2023. 07. 04. 14:13

250 ezer dollár, átszámítva körülbelül 85,5 millió forint – ennyit kérnek azért az extrém élményért cserébe, amely során az utazókat oxigénhiány, kihűlés, egyéb fizikai sérülés, fogyatékosság, érzelmi trauma vagy akár halál is fenyegeti. Cserébe viszont saját szemükkel tekinthetik meg a világ leghíresebb hajóroncsát, az 1912-ben elsüllyedt Titanicot... már ha élve eljutnak odáig.

Az emberek többsége általában irtózik a halál gondolatától, késleltetni szeretné azt, és végképp nem fizetne milliós összegeket olyan tevékenységért, ami akár az életébe is kerülhet. Gondolom vagyunk így egy páran. Viszont akadnak olyan személyek, akiket olyan szinten hajt az adrenalintól fűtött vágy, - illetve a bankkártyáján lévő összeg - hogy szívesen hódolnak a fent említetthez hasonló életveszélyes hobbiknak. Ezek közé sorolható még az űrutazás, a világ legmagasabb hegyeinek megmászása, bázisugrás, cápák között úszás, mélybúvárkodás, bikaviadal és más egyebek. Az elmúlt hetekben viszont több tragikus kimenetelű extrém esettől volt hangos a média, amelyek hallatán egyre inkább elgondolkodtam, tényleg megéri kockáztatni az életünket egy extrém élményért cserébe?

Az OceanGate Expedition cég Titan elnevezésű merülőhajója, amely az elsüllyedt Titanic roncsaihoz vitte volna turistáit, június 18-án reggel indult útnak, viszont egy idő után már nem érkezett hír a fedélzetről. A tengeralattjáró nem akárkiket szállított, igazán befolyásos személyekről van szó. Köztük volt az angol milliárdos és világutazó, az 58 éves Hamish Harding, aki korábban már az űrben és a Déli-sarkon is járt. A fedélzeten tartózkodott még két pakisztáni férfi, a 48 éves üzletember, Shahzada Dawood és fia, a 19 éves Suleman is. Shahzadék Pakisztán egyik leggazdagabb családjának tagjai. Szintén a Titanon rekedt a 77 éves Paul-Henry Nargeolet, a francia haditengerészet egykori búvára, aki állítólag több időt töltött a Titanic roncsánál, mint bármely más felfedező, és része volt az első expedíciónak, amely 1987-ben merült alá. Az ötödik utas pedig Stockton Rush, a Titanic-utakat üzemeltető OceanGate cég 61 éves vezérigazgatója.

Az expedíció előtt 38 szakértő figyelmeztette a céget, hogy életveszélyes utazásról van szó, illetve nem megbízható a tengeralattjáró. Ráadásul a járműnek semmilyen hitelesítésen sem kellett átesnie, mert nemzetközi vizeken vetették be. Ezek az információk nem tartották vissza sem a cég igazgatóját, sem a kíváncsi turistákat. Most viszont az utasok, a 250 ezer dollár, a ,,hatalmas élmény", és a tengeralattjáró is odaveszett. Családok, rokonok és barátok gyásza, a tragédiáról szóló cikkek ezrei, miérteket, okokat kereső kutatók és feltalálók - ezt eredményezte az a négy, az igazgatóval együtt öt személy próbálkozása.

A médiában számtalan elmélet, vélemény, kritika és mém látott napvilágot az esettel kapcsolatban. Laikusok és szakértők sem hallgatták el álláspontjaikat. Nem is volt nehéz kikerülni a hírt, ugyanis a legtöbb hírportálon a legelső aktualitások között szerepelt, hatalmas címekkel. A véleményeket olvasva viszont megnyugodtam, ugyanis nem voltam egyedül az álláspontommal. Egymás alatt sorra íródtak a hasonló kommentek, mint a “minek mentek oda?”, “komolyan ezért fizetett valaki ekkora összeget?”, “miért nem költötték inkább másra a pénzüket?”, illetve “miért nem lehet megelégedni az egyszerűbb utazásokkal és kalandokkal?”. Ez az utolsó mondat, amivel nagyon, de nagyon egyetértek. Mi, egyszerű emberek örülünk egy néhai kirándulásnak, egy nyaralásnak, de már egy szabadnapnak is. El sem tudjuk képzelni, milyen vágyakkal élnek ők, akik ezeknek a hatalmas pénzösszegeknek a birtokában vannak. A médiának hála viszont kicsit-kicsit bele láthatunk, mégis mire költik mindezt? Több tucat autó, hatalmas villák és birtokok, ruhacikkek, gyémánttal kirakott órák, luxusnyaralás, tudom is én, mi még. Úgy gondolom, hogy a pénz telhetetlenné teszi az embert, főleg ha milliós, milliárdos összegekről beszélünk. Nincs korlát, így nagy az esély, hogy elveszítjük a fejünket. De mi van akkor, ha már mindent kipróbáltunk és mindent megvettünk, amit szerettünk volna? Hova tovább? Milyen újdonság létezik egy milliomos számára, ha bárhova elutazhat, bármit megvehet, amit szeretett volna? Mi maradt még, ha mindenből megkaphatja a legjobbat? Hát itt jönnek azok a lehetőséget, melyeket mi átlagos emberek soha nem fogunk kipróbálni. Bejárták a fél világot, hová tovább? Hát az űrbe! Manapság, ha van elég pénzed - nagyjából 20 millió dollár – az űrbe is kijuthatsz, hogy még nagyobb élményekre tegyél szert. Ha szeretsz hegyet mászni, és már unod az országodban lévő dombokat és a környék hegységeit, akkor nekifuthatsz akár a világ legmagasabb hegycsúcsának is, a Mount Everestnek, csupán 70 millió forintodba fáj. Szép és jó, csupán egy dolgot felejtünk el. Lehet, hogy eljutnak egy extrém izgalmas kalandra, viszont arra nincs garancia, hogy el is tudják majd mesélni. Ugyanis ahogy nő az adrenalindús kaland, úgy növekszik vele a veszély és a baleset esélye is. Ilyen volt a Titán expedíciója is, amely extrém élményt, extrém körülményeket és egy olyan felejthetetlen látványt ígért, melyet csak a ,,legszerencsésebbek” láthatnak.

Az expedíció utasai nem élték túl a kirándulást. A szénszálas Titán elnevezésű búvárhajó eredetileg 4000 méteres mélységig merült volna, viszont a nagy nyomás szétrobbantotta a merülőeszközt. Elúszott öt emberi élet, a kaland és a rá költött pénz...

Szélsőséges vélemények, poénok sora kísérte a szerencsétlenül végződött kalandot. Viszont ne feledjük, emberéletek vesztek oda az expedíció során. Ítélkezhetünk, de nem tudhatjuk, valójában mi hajtotta őket. Csupán a kalandvágy, vagy valami ennél is több? Számomra érthetetlen, miért kell a veszélyt és a halált kergetni egy újabb élményért. Miért nem lehet beérni néha a kevesebbel, és biztonságban élni életünket? Jómagam is szeretem az adrenalint, szeretek utazni, túrázni, sportolni, és néha a létra tetejére is felállok a tériszonyom ellenére. Azt viszont nem értem, hogy csupán azért, hogy többnek látsszunk, hogy több mindent megéljünk, mint mások, miért kell veszélyeztetni életünket? Személy szerint megelégszem a Titanic filmes verziójával, nem vágyom arra, hogy milliós összegekért, az életemet veszélyeztetve megtekinthessem az igazi hajóroncsot. Ez az én véleményem, viszont ahogy a médiában is látható, nem vagyok ezzel egyedül. Néha jobb egyszerű, átlagos életet élni, mint korlátok nélkülit.

Forrás: Newsroom Communicator